A barátok félreértik Ábel húzódozását és azt hiszik, hogy valami fiatal lányt, mint szeretőt rejteget Ábel a házban.
Ábel persze rögtön tiltakozik, hiszen nem járatos ő még a szerelemben, de a barátok addig faggatják, míg kénytelen valamit mondani, tehát bevallja, hogy olvasással szokta tölteni az időt.
Gyorsan meg is mutatja kedvenc olvasmányait, a Nick Carter és Buffalo Bill füzeteket. Ábel nagyon büszke ezekre az olvasmányokra, de a gvárgyián nem úgy reagál rá, hogy a fiú számít.
Ugyanis egy mozdulattal összefogja az összes füzetet és begyűri az égő kályhába…
„A nagy megütődés miatt meg sem tudtam mozdulni.
A lábamból is elment az erő.
A szívem összefacsarodott.
Egyszerre sírni kezdtem.
Elborított az az érzés, hogy egyedül maradtam a világon. Ebben az árvaságomban csak a véghetetlen szomorúság özönlött felém a hegyekről az ablakon át és a deszkanyíláson át. Kedve veszetten borult össze felettem a ház s a ház felett az ég; s ami annyi volt nekem azelőtt: a jókedv és az öröm, az mind kiadta a lelkét, hogy féljem a mulandóságot.”
A gvárgyián erre közli, hogy Ábel semmit sem veszít azzal, ha nem olvassa el ezeket a füzeteket, mert ezek istentelen, profán történetek, nem igaz kereszténynek valók.
Ábel azonban továbbra is kétségbe van esve, hogy megfosztották legkedvesebb mulatságától:
„‑ Igen, de most jönnek a hosszú őszi esték s a még hosszabb téli esték! S azokon az estéken én mit olvasok?!”
A gvárgyián azonban megnyugtatja, hogy valamelyik nap küldet ki neki olyan könyveket, amik az ő életkorának valók és amikből sokan tanulhat Istenről.
Ábel nem biztos benne, hogy az jól lesz-e neki, ha a barátoktól kap könyveket, ő inkább a füzeteit akarja visszakapni, de nem tehet semmit.
Ezért inkább másfelé tereli a beszélgetést. Kapóra jön, hogy eszébe jut a puskája, ezért megkérdezi a gvárgyiánt, hogy meg tudná-e tanítani őt lőni.
Kiderül, hogy a főbarát tábori pap volt a háborúban, és kiválóan ért a puskához. Ábel hamar előkeríti a bükkfa odvából a fegyvert és a lőszert, a gvárgyián pedig szakszerűen megtölti és elsüti a puskát.
Ezután megmutatja Ábelnek a fegyver kezelését, aki örömmel és gyorsan tanul. Furtunátnak is odakínálják, hogy lőjön vele, de a barát erre nem hajlandó.
Márkus azonban megpróbálkozik a lövéssel, de annyira fél a fegyvertől, hogy bár kézbe veszi, de a szemét nem meri kinyitni.
A gvárgyián irányítja szavakkal, hogy merre emelje a puskát, és mikor húzza meg a ravaszt. Márkus szorosan becsukott szemmel lő, és hatalmas szerencséje van, mert az égen éppen akkor húz el egy varjúcsapat és Márkus teljesen véletlenül lelövi az egyiket.
A második fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
,,lemond a fővezérségről. a papok” kis A val írtad, hát gondoltam szólok. Egyébként nagyon jól összaefoglaltad a könyv tartalmát.
Kedves Sebi!
Hát, köszönöm! 🙂 Hiba javítva!
Üdv:
Zsiráf
Köszönöm Zsiráf a segítséget életmentő vagy megint!😁
Kedves Jázmin!
Szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Zsiráf,irj két jó tanácsot kérlek szépen a könyvből 🙂
Kedves Bálint!
Kérlek olvasd át a Kommentelési szabályokat, köszi!
Üdv:
Zsiráf