Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 2. fejezet

A szerencsétlenség ellenére eleinte úgy tűnik, hogy Márkusnak nem fordul még rosszabbra a dolga, mert az az utas, aki a cigarettát kérte, magához veszi a kisgyereket. Márkus 11 évet tölt a férfinél, akiről kiderül, hogy bőrkereskedő.

Van neki egy gyára, ahol a frissen nyúzott, rettentően büdös bőröket munkásokkal kikészítteti, majd eladja.

Ide kerül Márkus, aki először négy évig iskolába jár, majd a bőrgyárban dolgozik. Hamar kiderül azonban, hogy a bőrgyáros igen erőszakos ember, aki Márkus munkájáért nagyrészt veréssel fizetett.

Még a 17. születésnapján is megveri a legényt, aki akkor dönt úgy, hogy elege van. Elszökik a gyárostól és beáll szerzetesnek, így került a gvárgyián keze alá.

Ábelt elszomorítja Márkus története, vigasztalni próbálja a legényt. Miután Márkus ruhái megszáradtak, a fiú visszaindul a kolostorba.

Akarna vinni fát is, de Ábel ekkor közli vele, hogy csak akkor ad fát, ha a barátok fizetnek. Ezzel az üzenettel megy vissza a városba Márkus.

Ábel másnap átnézi a könyveket, amiket a barátoktól kapott, de persze nem nagyon nyerik el a tetszését, hiszen mindegyik Istenről,a  szentek életéről, az igaz katolikus viselkedésről szólnak.

Két nappal később nagy üzlet áll a házhoz. Ábelhez egy Fuszulán nevű román úr jön és közli, hogy nagy mennyiségű fát szeretne venni a hadseregnek, 50 ölet ki is választ.

Fuszulán először csak szállítás után akar fizetni, de Ábel ezt nem hagyja, végül abban állapodnak meg, hogy a felét következő nap, a felét pedig azutáni nap fizeti ki.

Másnap megjelenik Fuszulán két katonával, meg egy hatalmas teherautóval, amire 5 ölnyi fa is felfér. Miután felpakoltak, Fuszulán becsülettel ki is fizeti az ezer lejt. Estig még háromszor fordulnak, minden alkalommal fizet is a román.

Következő nap reggel azonban nem jön Fuszulán, de érkezik Márkus, a gvárgyián és 20 szekér. A fizetés is megoldódik, mert a gvárgyián egy papírt mutat Ábelnek, ami egy bizonylat arról, hogy a szerzetesrend már befizette a 10 000 lejt a banknak.

A gvárgyián és Márkus most is hoztak magukkal elemózsiát, mint legutóbb, így amíg kint a szekeresek felrakták a fát, addig bent jóízűen megebédeltek, majd visszaindultak a városba.

Ábel még megkéri a gvárgyiánt, hogy szóljanak be a bankba, hogy valaki jöjjön ki megint az összegyűlt pénzért.

Másnap újra jönnek a szerzetesrend szekerei elvinni a maradék fát, de érkezik Fuszulán is a teherautókkal és a katonákkal.

Fuszulánra és embereire rásötétedik, ezért most nem öt ölet visznek, csak négyet. Miközben Ábel a számlát írja neki, addig Fuszulán az fiú asztalán nézelődik, de Ábel elsőre azt hiszi, hogy semmit sem vesz el.

Ez azonban nem igaz, mert később kiderül, hogy a Fuszulán ellopta a barátok bizonylatát, amivel azt igazolták, hogy már befizettek a banknak 10 000 lejt. Ezt azonban Ábel akkor nem veszi észre.

Két nappal később újra jön Fuszulán, de most két teherautóval és négy katonával, és egy levelet mutat, ami szerint Fuszulán János a szeredai bankban befizetett 30 öl fa árából 6000 lejt.

 A második fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!