Tímár Mihály jellemzése

Jókai Mór Az arany ember című romantikus regényének öt főszereplője – Tímár Mihály, Timéa, Athelie, Noémi és Krisztyán Tódor – közül kétségtelenül az első a legfontosabb. Célszerű tehát, ha a főalakok jellemzésének sorában vele kezdjük a mókát. Már persze, miután elolvastátok Az arany ember olvasónaplóját.

Tímár Mihály a kincs megtalálása előtt

Tímárral már a regény elején találkozunk, ő a Dunán hajózó Szent Borbála nevű gabonaszállító hajó hajóbiztosa. Vagyis az ő feladata biztonsággal elirányítani a hajót Komáromba.

„A hajóbiztos egy harminc év körüli férfi, szőke hajjal, mélázó kék szemekkel, hosszú bajusszal és másutt simára borotvált arccal, középszerű termet, első tekintetre gyönge alkatúnak látszó; a hangja is hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.”(I. rész, 2. fejezet)

A gyenge alkatról szóló megjegyzés azonban ne tévesszen meg minket, hamarosan kiderül, hogy Tímárban testi erő is van. Amikor a Dunán a hajóval szembe sodródó elszabadult vízi malmot kell eltérítenie, Tímár figyelemre méltó fizikai erőről tesz bizonyságot.

„Mikor a zuhogóhoz közel értek, fölemelte a mázsányi horgonyt, s kilökte azt a vízbe, anélkül, hogy a ladikot megingatta volna. Ekkor tűnt ki, hogy vékony testalkatának szívós izmai vannak.” (I. rész, 3. fejezet)

Tímárról tudjuk, hogy Brazovics Athanáz komáromi gabonakereskedő szolgálatában áll, mint hajóbiztos, egyszerű, dolgos ember, ám korántsem műveletlen, erre utal az, hogy több nyelven is folyékonyan beszél.

Külseje és testi ereje után nézzük most meg néhány belső tulajdonságát példákon keresztül:

Bátor

Tímár megfontoltan, bátran, hidegvérrel cselekszik, amikor a vízi malmot el kell térítenie, hogy megmentse a Szent Borbálát. Pontosan, előre kiszámított mozdulatokkal, hiba nélkül oldja meg a problémát, saját testi épségét is kockáztatva. Itt még nem mondhatjuk, hogy Timéa iránti szerelme mozgatja, sokkal inkább a kötelesség- és felelősségtudat a rábízott hajó, annak rakománya és utasait iránt. Ez az első eset, amikor Timéát megmenti, látni fogjuk, hogy nem az utolsó és hogy ennek még komoly hatása lesz Tímár életére.

Akkor is bátran és gyorsan cselekszik, amikor feltűnik az őket üldöző török gálya és a Szent Borbálával ügyesen áthajózik a Duna egyik partjáról a másikra. Figyeljük meg, hogy Tímárnak semmilyen érdeke nem fűződik a veszélyes mutatványhoz. Azzal ugyan tisztában van, hogy a török gálya valószínűleg a hajó két utasa: Ali Csorbadzsi, és lánya, Timéa miatt üldözi őket, de neki nincs elszámolni valója a törökökkel. Egyszerűen hagyhatná, hogy a török gálya utolérje őket és elfogják a Szent Borbála két utasát. Ennek ellenére, kérdés nélkül hajtja végre a kockázatos „átvádolást” a másik partra. (I. rész, 4. fejezet) Ezzel másodszor is megmenti Timéát és apját (is.)

Bátorsága mutatkozik meg akkor is, amikor a Szent Borbála – szinte már az úti céljánál – zátonyra fut, az utasoknak és a személyzetnek menekülni kell. Tímár ekkor visszaugrik a már félig elsüllyedt hajóba, hogy kimentse Tímea kis dobozát, amiben a lány kevés értéke van. Ez a harmadik eset, amikor megmenti Timéát, illetve kevéske vagyonát. (I. rész 14. fejezet)

Becsületes

A szigorú vizsgálat című fejezetben (I. rész 5. fejezet) a hajó utasa és a hajóteher tulajdonosa Ali Csorbadzsi Tímáron keresztül vesztegeti meg a hajóra érkező vámosokat. Tímárban ekkor felmerül a kósza gondolat, hogy mivel a vizsgálatot végzők nem tudják, hogy Ali Csorbadzsi mennyivel akarta őket megvesztegetni, Ali Csorbadzsi azonban azt nem tudja, hogy Tímár a vesztegetésre szánt pénzből mennyit adott át a vámosoknak, ezért simán lecsíphetne magának az összegből. Lelkiismerete azonban rögtön megálljt parancsol.

– Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés. Nem a magadéból vesztegetsz. Trikalisz pénze fogy, az ő érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan ártatlan vagy benne, mint ez a vizeskorsó. Hogy miért vesztegeti meg a vizsgálókat Trikalisz? Te nem tudod. Dugáruval van-e rakva a hajó, vagy politikai menekült, vagy regényes kaland üldözött hőse az, aki a siettetett szabadulásért marokkal szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha egyetlenegy pénz ebből a kezedhez ragad, akkor részese vagy mindannak, ami teher netán a más lelkét nyomja. Ne tarts meg belőle semmit.” (I. rész 5. fejezet)

Tímár tehát úgy nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy igaz, hogy veszteget, de nem a saját pénzéből veszteget, hanem Ali Csorbadzsiéból – akit ekkor még Trikalisz Euthym álnéven ismerünk – és amíg magának nem lop el a pénzből, addig becsületét is meg tudja őrizni.

Ravasz

A becsületességnél említett példa a ravaszságnál is megállja a helyét. Hiszen a vámosok megvesztegetésének módszerét Ali Csorbadzsi aligha ismerte, annak lebonyolításához is Tímár kellett

Másik példája Tímár dörzsöltségének, ravaszságának ahogyan Ali Csorbadzsi temetését intézi A hajóstemetés című fejezetben (I. rész 12. fejezet). Mindent ügyesen „lepapíroz”:

• Ali Csorbadzsitól kap írást arról, hogy a török betegségben halt meg, így senki sem vádolhatja Tímárt esetleg azzal, hogy vagyonáért ő gyilkolta meg a hajó utasát
• A pleszkováci paptól, Sándorovics Cyrilltől írást szerez arról, hogy a pap nem hajlandó a falu temetőjében eltemetni a halottat.
• A falusi legényektől, akik végül vízbe dobták a koporsót pedig írást szerez arról, hogy azok saját maguktól cselekedtek így, Tímárnak semmi köze a dologhoz.

Tímár meg is kapja ezért a „jutalmát”, ugyanis, amikor Pancsovánál egy kapitány vezetésével nyolc fegyveres katona tartóztatja fel a Szent Borbálát és az áruló Ali Csorbadzsit keresik, akkor Tímár nyugodtan előadja a papírokat, amik bizonyítják, hogy a török úr a Dunába van temetve, és bár ez nem volt szabályos, Tímár semmiről sem tehet. A kapitány meg is jegyzi: – Arany ember ön, biztos úr! Ennek a kisasszonynak megmentette a vagyonát; mert az apja nélkül sem őt, sem a jószágot le nem tartóztathatom. Mehetnek önök útjokra. Arany ember ön!” (I. rész 13. fejezet)

Felelősségteljes

Erre a tulajdonságára is jó példa, ahogyan a Szent Borbálát többször is megmenti a veszélyes Dunán hajózva, azonban még jobb példa erre Timeához fűződő viszonya. Ne feledjük, a hajóút során szép lassan beleszeret a fiatal török lányba, többször – közvetve – az életét is megmenti, egyszer pedig közvetlenül is. Akkor, amikor apja megmérgezi magát, lányának pedig altatót ad, hogy az ne hallja Tímár és Ali Csorbadzsi beszélgetését. Timéa azonban magától nem ébredne fel, az altató ellenszerét Tímárnak kell beadnia.

„Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád van bízva, ha e halottat a Dunába nem dobod; ha azt az alvót fel nem költöd, hanem engeded csendesen átaludni a másvilágra, mi lesz akkor? […] a szökevény kincseinek egyharmada törvény szerint a tied lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted, alszik örökre. Egyszerre milyen gazdag ember lennél!” (I. rész 11. fejezet)

Tímár azonban természetesen visszaretten ettől és felébreszti Timéát.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!