Nándorfehérvár nagyon kemény ostrom után 1521. augusztus 29-én török kézre került. Nagy diadal volt ez az egyik oldalon, amire már lassan egy évszázada vártak, és beletört már pár szultán bicskája, és hatalmas riadalmat okozott nekünk magyaroknak.
Papíron Török Bálint felelt a várért, de sem ő, sem a gyámjai közül egy sem tartózkodott a várban az ostrom idején. Bár a kiskorúnak számító 17 éves Török Bálintot személy szerint senki sem okolhatta a katasztrófáért, mégis megtették ellenfelei, ami következtében a király megfosztotta minden birtokától. A közhangulat is őt tette felelőssé a fontos vár eleste miatt.
Egy szó, mint száz kellett valaki, akire rá lehetett húzni a vizes lepedőt, felelőssé tenni mindenért. A nemesek és a király is saját felelősége helyett ebben a fiatalemberben találták meg az ideális bűnbakot a történtekért.
A fiatal, tapasztalatlan Török Bálint jobbnak látta még az országot is elhagyni egy időre, és csak egy évvel később tért haza, de akkor is Erdélybe, Szapolyai Jánoshoz ment.
Szapolyai számára kapóra jött, egy a király által elűzött, kisemmizett fiatal nemes, aki bármire képes volt, csak hogy visszaszerezze becsületét és legfőképpen a vagyonát. Ekkor lett belőle férfi, igazi tapasztalt katona, aki részt vett a törökellenes harcokban Szapolyai oldalán.
Alig egy évvel később viszont a belpolitikai helyzet gyökeres változáson ment át. Tomori Pál személyében egy katonaviselt ember került a kalocsai érseki székbe, és katonai múltjának, megbízhatóságának, hűségének is nagy szerepe lehetett abban, hogy az egyházi rang mellé katonai címet is kapott II. Lajos magyar királytól.
Tomori lett a déli végek védelmének irányítója, és hatalmas energiával fogott hozzá a szétzilált végvári rendszer talpra állításához, a védelem megerősítéséhez. Problémát jelentett, hogy nem volt elég kipróbált katona, így mindenhonnan próbált embert szerezni.
Így jött a képbe Török Bálint, akit igyekezett visszacsábítani a király oldalára, és sikerrel is járt. Elég volt pár ígéret, hogy a király esetleg felülvizsgálja korábbi döntését és visszakaphatja birtokait, és máris sikerült visszacsábítani.
Tomori mellett mások is egyengetni kezdték az útját az udvarban. Ez azután váltott nagyobb sebességre, amikor megnősült és Pemfflinger Katalint feleségül vette. A Pemfflingerek számára üdvös volt, hogy egy magyar bárói család sarjával rokonságba kerüljenek, Török Bálintnak pedig javai visszaszerzése érdekében jó közbenjárónak látszott a királyi udvarban kitűnő kapcsolatokkal rendelkező család.
Az egyre hatalmasabb Szapolyai család korábbi katonáját jóleső érzés volt a király oldalán tudni. Mindezek miatt 1523 végére a királyi bíróság határozata értelmében Török Bálint visszakapta minden vagyonát, földjét, így hűsége a királyhoz kötötte újfent.
Tomori parancsnoksága alatt katonáival részt is vett a végeken való küzdelmekben, de nemcsak a török ellen harcolt időközönként, hanem a vele szomszédos és másik pártállással rendelkező nemesekkel is voltak kisebb nagyobb összetűzései.
Tomori meg is rótta ezért a fiatal nemest, de Török Bálint nem zavartatta magát, volt, hogy saját rokonai ellen is fegyvert fogott, ha érdeke úgy kívánta.
Szulejmán szultán 1526-os támadásakor a déli végekre sietett, csatlakozott a királyi hadhoz, amiben a megszervezésre kerülő királyi testőrség tagja lett. Ilyen minőségben vett részt a mohácsi csatában, ami miatt újabb szemrehányások érték később.
A testőröket is felelősé tették a király halála miatt, de arról nem ők tehetek, a fővezér Tomori rendelte el őket a király mellől egy török egység ellen. Hiába tiltakoztak és próbálták megóvni a királyt, a parancs az parancs volt.
Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!