William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Hetedik fejezet – Magas fák és árnyékok

A fiúk elindulnak fel a hegyre. Út közben azonban Jack friss malaccsapást vesz észre. Elhatározzák, hogy megpróbálják elejteni a malacot, hiszen húsra akkor is szükségük van, ha most éppen a szörnyre vadásznak.

Követik a malac nyomait, amiről kiderül, hogy valójában egy vadkan, ami rájuk támad. Ralph hidegvérűen kivárja, amíg közel ér, aztán rádobja kezdetleges lándzsáját. A lándzsa eltalálja ugyan a vadkant, meg is sebesíti, de az állat elmenekül.

Jack szerint Ralph várhatott volna még a dobással, de mindenki lelkes, a fiúk újra eljátsszák a vadászatot. Roger a malac, de a játék eldurvul, erőszakossá válik. Még Ralphot is elönti a várszomj.

„Ralph is ököllel igyekezett utat törni magának, hogy közelebb kerülhessen, s belemarkolhasson abba a barna, esendő húsba. Nem bírt ellenállni annak a mindent lenyűgöző vágynak, hogy tépjen, facsarjon, fájdalmat okozzon.”

A fiúk majdnem komoly sérülést okoznak Rogernek, mire magukhoz térnek. Roger szerint jobb lenne, ha inkább egy igazi malaccal csinálnák ezt.

„– Vagy valami, ami a malacot helyettesítené – mondta Jack. – Valakit fel kellene öltöztetni malacnak, aki aztán úgy is viselkednék… értitek, úgy tenne, mintha feldöntene engem, meg…

– Egy igazi malac kellene – mondta Róbert, aki még mindig a hátát tapogatta –, amelyet meg lehetne ölni.

– Vegyünk egy “apróságot” – mondta Jack, és mindenki nevetett.”

Senkinek nem tűnik fel, hogy már nem arról beszélgetnek, hogy a hússzerzés érdekében vadásznak. Már nem a létfenntartás a céljuk, hanem az üldözés izgalma, az ölés, a vérontás gyönyöre hajtja őket. A fiúk lassan, de megállíthatatlanul haladnak a káosz felé, a magukkal hozott civilizációs korlátok egyre gyorsabban omlanak le.

A fiúk továbbindulnak a hegyre, a többség számára ismeretlen területen járnak, csak Jack kóborolt el ennyire messzire. Vita támad, hogy tulajdonképpen miért is kéne felmenniük a hegyre. Hamarosan besötétedik, nincs náluk Röfi szemüvege, tehát nem tudnak tüzet gyújtani, és ha nem érnek vissza időben, Röfi és az „apróságok” aggódni fognak.

Simon ekkor ajánlkozik, hogy egyedül visszamegy a partra Röfihez.

A többiek az erdőn keresztül elérnek a hegyhez. Ralph úgy dönt, hogy aznap már nincs értelme felmászni, menjenek inkább vissza a partra. Jack azonban azzal vádolja, hogy gyáva, és Jack akár egyedül is felmegy.

Ralph ezt, mint vezér nem hagyhatja, végül hárman – Jack, Ralph és Roger – vágnak neki a hegytetőnek. Hamarosan már azon a részen járnak, ahol az első fejezetben leégették a hegyoldalt. Már teljesen besötétedett, csak botorkálnak.

Ralph hirtelen kijózanodik.

„– . Bolondok vagyunk.

Sötétből főtt a felelet.

– Be vagy gyulladva?

Ralph ingerülten megrázta magát. Minderről Jack tehet.

– Természetesen – mondta. – S kötözni való bolondok vagyunk.

– Ha nem akarsz továbbmenni – mondta a gúnyos hang-, megyek én magam is.

Ralph érezte a gúnyt, és utálta Jacket. A hamu csípte a szemét, a fáradtság, a félelem feldühítette.

– Hát akkor eriggy! Majd itt megvárunk. Csönd.

– No miért nem indulsz? Megijedtél?

A sötétségből kivált egy folt, Jack, s lassan elhúzott.

– Helyes. Viszontlátásra.”

Jack egyedül megy tovább, Ralph és Roger leülnek a kiégett fatörzsek közé, hogy megvárják. Jack hamarosan visszatér, nagyon meg van ijedve.

„Aztán Jack rájuk talált; egész testében reszketett, a hangja olyan károgóan rekedt volt, hogy alig ismertek rá.

– Láttam valamit fent a csúcson.

Nekiesett a rönknek, amely hevesen megbillent. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt.

– Figyeljetek – dadogta. – Hátha utánam jön! Hamu permetezett rájuk. Jack felült.

– Láttam valamit, ami felfújta magát, és megdagadt.

– Azt csak képzelted – mondta Ralph idegesen –, mert semmi… semmiféle élőlény nem dagad meg.”

Vagyis Jack tényleg felment a hegytetőre, ahol a sötétben észrevette az halott ejtőernyős ernyőjét, ahogy a szél fújja.

Ralph úgy viselkedik, mint egy igazi vezér. Úgy dönt, hogy most van lehetőségük elkapni a szörnyet, vagy legalábbis közelről megnézni. Elhatározza, hogy mindhárman felmennek a hegytetőre.

Négykézláb, óvatosan kúsznak felfelé.

„– Látsz valamit?

– Ott…

Szemben velük, mindössze három-négy méternyire egy púp alakú szikla sötétedett ott, ahol nem kellett volna sziklának lennie. […]

Hátuk mögött a holdkaréj most már a látóhatár fölé emelkedett. Előttük valamilyen óriási majomféle ült, mély álomba merülve, fejét térdére hajtva. Aztán az erdőben újra felbődült a szél, sötétség kavargott, és a majom felemelte fejét, feléjük fordítva összeroncsolt arcát.”

A fiúk ordítva dobálják el lándzsáikat és rettegve menekülnek lefelé a hegyoldalon.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 30 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    Válasz
    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

      Válasz
  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    Válasz
    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

    Válasz
  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

    Válasz
  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    Válasz
    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  6. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm az összefoglalót.Egy nyelvhelyességi megjegyzésem lenne: az “egyelőre” helyesen “n” nélkül írandó.
    Üdvözlettel
    Krisztina

    Válasz
    • Kedves Krisztina!

      Szívesen! 🙂 Igen, az N-manó néha megtréfál… Köszi a jelzést, javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  7. Kedves Zsiráf! Az elemzést nagyon jónak találtam. Ettől függetlenül nem értek
    egyet azzal, hogy ezt a szörnyű, nehéz könyvet hetedikes gyerekeknek kötelező olvasmányként feladják. Nekem a legújabb forditás, Gy Horváth Lászlóé került a kezembe. Ilyen pontatlan, értelmetlen, csapnivaló fordítást még életemben nem olvastam. Nincs az Európa Könyvkiadónál egy lektor, aki elolvasta volna ezt a sok .badarságot? Hát, mint mondtam, vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet.Üdvözlettel: egy nagymama

    Válasz
    • Kedves Borsodi Jánosné!

      Teljesen egyetértek, bár ettől még maga a könyv jó. Bár tényleg nem a legjobbkor olvastatják a diákokkal… Ami az Európát illeti… Hát, nos igen…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. Szia Zsiráf, Köszi a feltöltést!

    Ez most lehet, hogy egy buta kérdés de én a “vörösöket” úgy értelmeztem, mint a Pál Utcai Fiukban lévő vörösingeseket. Ez egyeltalán lehetséges?

    Válasz
    • Kedves Névtelen!

      Hát, nem egészen…mint ahogy az olvasónaplóban is írom, a vörösök a szovjeteket jelentették. Ehhez egy kicsit képben kell lenni történelemből, leginkább a Második Világháború utániból. Ez a Hidegháború időszaka, a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállásának időszaka. A Szovjetunió és a kommunizmus jelképe volt a vörös szín, ezért nevezték a szovjeteket gyakran vörösöknek.
      Ralph kijelentése, miszerint “De hátha foglyul ejtenek a vörösök” arra a hisztériára utal, ami ebben az időben kialakult az USA-ban, amikor mindenhol kommunistákat véltek felfedezni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Szia, Zsiráf!

    Köszönöm, az olvasónaplót. Még nem olvastam el a könyvet, de egy beszélgetésben felmerült. Utánanézve akadtam rá az oldalra, és végigolvastam a naplódat.
    Nagyon jó volt, még egyszer köszönöm. 🙂

    Üdv, Zsolt

    Válasz
  10. Kedves Zsiráf!

    Nagyon köszönöm minden olvasó nevében, hogy ennyi könyvet elemzel ki és töltesz fel nekünk, szerintem nem csak nekem hatalmas segítség. Örülök, hogy vannak ilyen emberek! 😀

    Üdv.:
    Levente

    u.i.: nem ez az első, hogy ehhez az oldalhoz fordultam, ha nem értettem valamit egy könyvben, most idós sokat segített. Ezer hála!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .