Petőfi Sándor Az apostol című művének részletes olvasónaplója
1. fejezet:
A történet egy szomorú leírással kezdődik:
Sötét, őszi éjszaka van, valahol egy városban vagyunk, azt nem tudjuk meg, hogy pontosan hol. Azt sem, hogy pontosan mikor, de kikövetkeztethető, hogy Petőfi saját korában járunk, tehát a XIX. század elején, közepén.
Az utcák és a házak sötétek, csak egyetlen padlásszobában világít egy halvány gyertyaláng.
A pici padlásszoba és berendezése nagyon nyomorúságos:
- Penészesek a falak, beázik a tető
- Rozoga fenyőfa ágy és asztal, amiket mások már rég kidobtak volna
- Az ágy fejénél egy szúette faláda, a végénél egy szalmazsák
- Két szalmaszék
A kis lakásban négyen laknak, a legnagyobb nyomorúságban: az anya a ládán ül és a kisebbik gyerekét próbálja szoptatni, de olyan régen éhezik, hogy nincs teje. Az anya tehetetlenül, némán sír.
Az ágyban a nagyobbik gyerek próbál aludni, és milyen jól teszi, mert amíg alszik, addig sem érzi, hogy milyen éhes.
Az asztalnál a fiatal apa/férj ül gondterhelten, látszik, hogy családja nehéz sorsán, és a megoldási lehetőségeken töpreng.
Egyelőre semmi többet nem tudunk meg a családról: kik ők, mi a nevük, miért élnek ilyen nyomorúságban?