12. fejezet:
Újabb évek telnek el, Szilveszter immár felnőtt férfi, aki végez jogi tanulmányaival. Közben persze nyitott szemmel jár a világban is, és keservesen tapasztalja, hogy mennyi igazságtalanság, mennyi rossz dolog történik mindenütt.
Úgy találja, hogy nagyon nagy a munka, amit magára vállalt, azaz a világ jobbítása, de nem riad vissza tőle.
Már tanulmányai alatt híre megy eszének és kitartásának, így amikor végez a jogon, több nagy nemesúr is hívja, hogy szolgáljon nála.
Azzal kecsegtetik, hogy bár beosztott, alárendelt – vagyis Szilveszter értelmezésében szolga lesz –, de alatta még több ember fog szolgálni. Neki csak egy úr – a földesúr – előtt kell meghajolnia, míg előtte ezren – a jobbágyok – fognak hajlongani.
Semmi más dolga nem lesz, mint hogy a földesúr érdekében minél jobban kizsigerelje a jobbágyokat, és ebből fényesen meg fog gazdagodni!
Szilveszter azonban köszöni szépen, de nem kér belőle:
„ Azért, hogy énnekem szolgáim legyenek,
Én más szolgája nem leszek.
Én nem kívánom, hogy előttem embertársaim hajlongjanak,
De ne kívánja tőlem más se, hogy
Előtte én hajoljak;
Nem ismerek nálam kisebbet
S nem ismerek nálam nagyobbat.”
Szilveszter tehát nem hajlandó gazdag urak jogásza lenni, amikor viszont szegény emberek hívják, hogy legyen jegyző a falujukban, akkor arra boldogan mond igent.
Végre a nép között van, végre azt csinálhatja, amit akart, amire mindig is vágyott:
„Üdvöz légy, nép! ugy nézz a szemembe,
Tanítód és atyád leszek.
A bölcső óta mit vertek a fejedbe?
Kötelességeidet;
Én megtanítalak jogaidra!”
És az ifjú jegyző küldetése jól indul: a jobbágyok, a gazdaemberek ezután nem a kocsmába járnak munka után, hanem a faluház előtt hallgatják Szilvesztert.
És természetesen vannak olyanok is, akiknek nem tetszik az új jegyző tevékenysége: a papnak és a földesúrnak.
Ők nincsenek elragadtatva attól, hogy a fiatalember egyenlőségről, a jobbágy felemelkedési lehetőségéről beszél, arról, hogy milyen gonosz dolog az elnyomás, és hogy nem kéne így lennie.
A pap és a földesúr hamar felismeri, hogy a jegyző tevékenységének rájuk nézve csak rossz vége lehet, napról napra jobban gyűlölik Szilvesztert.
Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a földesúr lányát viszont nagyon is érdekli a csinos fiatalember és lázadó gondolatai.
Soha nem találkoztak, a szépséges úrilány csak hallott Szilveszterről, de ez is elég ahhoz, hogy szép lassan beleszeressen.
Szilveszter néha megpillantja a lányt séta közben, ilyenkor bizony elgondolkozik, hogy vajon lesz-e neki valaha esélye a szerelemre, arra, hogy megtalálja a társát.
Egy alkalommal aztán véletlenül összefutnak és váltanak pár szót. A találkák ezután egyre gyakrabbak lesznek, és persze mire észbe kapnak, már egymásba is szerettek.
A lány az első, akinek Szilveszter elmeséli a múltját: talált gyerek, akit egy tolvaj nevelt fel, aztán koldult, utána pedig szolga volt egy úrnál, innen verekedte fel magát oda, ahol most van.