Zsiráf

Mi történt az esernyő nyelével? – Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Szerző:

 

Az esernyő történetéről már született egy hosszabb poszt, most azonban szigorúan csak arra fogunk koncentrálni, hogy mi történt a nyelével.

Miért is fontos az esernyő nyele?

Nos, azért, mert Wibra Gyuri a regény folyamán különböző jelekből arra következtet, hogy apjának, Gregorics Pálnak a híres esernyőjének nyelében volt egy titkos rekesz, amiben az öreg elrejtette Gyuri örökségét.

Gyuri tehát nyomozni kezd, kalandos módon – amibe most nem megyünk bele – meg is találja az ernyőt, azonban szembesül néhány problémával:

  • Az esernyő azonos azzal az ernyővel, amit Glogova falu lakói Szent Péter esernyőjeként tisztelnek és meg vannak győződve róla, hogy azt Szent Péter személyesen tette a kislány Veronka fölé, hogy ne ázzon meg.
  • Az ernyő nem Gyuri tulajdona, mert azt apja halála után hivatalos árverésen megvette Müncz Jónás, a fehér zsidó. Később ő volt az (és nem Szent Péter), aki Verona fölé tette.
  • Gyuri nem tudja bebizonyítani, hogy övé az ernyő, sőt, igazság szerint azt sem tudhatja biztosan, hogy az ernyőben tényleg van-e titkos rekesz és ha van, akkor benne van-e az öröksége.
  • Ha Gyuri őszintén elmondja Bélyi Jánosnak, a glogovai papnak, hogy miért akarja az ernyőt, akkor megvan rá az esély, hogy a pap egyszerűen kineveti és ő veszi ki az utalványt az esernyőből.

A fő kérdés tehát ezek után Gyuri számára az, hogy hogyan juthatna hozzá az esernyőhöz?

A megoldást – elsősorban Szent Péternek az álmában adott tanácsa nyomán – abban találja meg Gyuri, hogy feleségül kéri Veronkát. Hallotta ugyanis a Mravucsánéknál történt vacsorán, hogy a lány magával fogja vinni az ernyőt, ha férjhez megy.

A kézkérés kalandos úton meg is történik (Gyuri a glogovára vezető úton véletlenül éppen Bélyi János, Veronka bátyjának az életét menti meg, cserébe a húga kezét kéri és meg is kapja)

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2

Czobor Mária rózsája – Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Szerző:

Czobor Mária rózsájának története az V. rész 1. fejezetében kerül elő.

FIGYELEM! Figyeljetek arra, hogy nem Csobor, hanem CZOBOR Mária a hölgy neve…

Addigra Gyuri az öröksége utáni nyomozás során eljut Bábaszékre, ahol megismerkedik Veronkával a fülbevaló véletlen megtalálása révén. Ezután Mravucsán polgármester vacsoráján Gyuri rájön, hogy a glogovaiak által Szent Péter esernyőjének tartott piros ernyő nem más, mint az az esernyő, ami az öreg Gregoricsé volt, és ami nagy valószínűséggel az ő örökségét rejti.

Gyuri ekkor arra az elhatározásra jut – nagyrészt az álmában Szent Péterrel történt beszélgetés következtében –, hogy megkéri Veronka kezét. Ennek a lépésnek érzelmi és gyakorlati oka is van. Egyrészt Gyurinak tetszik a fiatal és szép Veronka, másrészt pedig úgy gondolja, hogy hozzájuthat az ernyőhöz, ha elveszi a lányt.

A Mravucsánék vacsoráját követő napon Gyuri és Veronka (madame Kriszbay) társaságában indulnak Bábaszékről Glogovára. Út közben Gyuri a leánykérés módján töri a fejét.

„De hát hogy kell a dologhoz kezdeni? Ezen töprengett egész úton. Milyen jó volna egy kis romantika (mint a regényekben van), ha teszem azt, zsiványok támadnák meg őket az erdőn, s ő lelövöldözné a revolverével valamennyit, úgy venné vissza tőlük a Veronkát, aki aztán így szólana elérzékenyülve: »Megmentetted az életemet, tied vagyok koporsóm bezártáig.«”

De persze semmilyen lehetőség nem adódik a kihalt tájon, hogy Gyuri hős lehessen, így csendben tovább gyötrődik.

Szlatina faluban azután meg kell állniuk, hogy megetessék a lovakat. Amíg az etetés zajlik, Veronka azt ajánlja, hogy menjenek fel a hegytetőn lévő kastélyhoz, ami egykor a Czoboriak tulajdona volt.

„A korcsmáros azt állította, hogy néhány szoba még egészen úgy áll, ahogy a Czoborok hagyták, az udvaron egypár szakállas ágyú is tátong, a szobákban nagyszerű fegyvereket, különösen érdekes családi képeket láthatni, köztük egy kis leánykáét, Czobor Katalinét, aki hétéves korában eltűnt otthonról.”

Katalin azóta sem került elő. A kocsmáros fel is kíséri vendégeit az ódon várkastélyhoz, ahol Veronka egy szép rózsát pillant meg:

„Veronka pedig lelkesült az emlékeken, s egy gyönyörű kinyílt rózsát pillantott meg a félig rommá vált bástyafal alatt.

– Jaj, de felséges virág!

A vén kapus arról is mondott legendát.”

A legendának pedig az a lényege, hogy sok évvel azelőtt élt Czobor Mária a kastélyban, aki egy pásztorlegényt szeretett, de apja természetesen egy nemeshez akarta hozzáadni.

Czobor Mária bánatában – és tiltakozásul – leugrott a várfalról. Szerelme, a pásztorlegény pedig egy rózsafát ültetett ott, ahol a lány meghalt. A rózsafán minden évben egyetlen bimbó hajt ki, ez az, ami Veronkának annyira megtetszett.

Gyuriák visszafelé indulnak a kocsijukhoz, de Gyurinak eszébe jut, hogy itt az alkalom. Most adhat valami olyasmit – a rózsát – Veronkának, aminek az biztosan örülni fog. Ezért levágatja a rózsát a fáról a kocsmárossal, aki eleinte nem akarja leszakítani.

„- Szakítsa le nekem a rózsát.

– Ah, uram, mit gondol? Fölháborodnék a holt leány szelleme.

Kivette tárcáját és két ezüst forintost csúsztatott a markába, mire az szó nélkül kihúzta kését, s óvatosan levágta a rózsát.

– Hát mármost nem háborodik fel a szellem? – kérdé nevetve.

– Nem, mert az összeg feléért misét mondatok a plébánossal.”

Gyuri ezután átadja a rózsát Veronkának, azonban kiderül, hogy hatalmas bakot lőtt vele, a lánynak nem kell a rózsa.

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:

– Volt lelke leszakítani?

– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?

– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.

– Igazán nem fogadja el tőlem?

– Nem.”

Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, majd mindketten durcásan vonulnak le a hintóhoz.

Czobor Mária rózsája tehát egy szép legenda, aminek nem lehet tudni, hogy mennyi a valóságtartalma. Mondjuk éppen ez a legendák lényege…




Az akasztott ember problémája – Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Szerző:

Ebben a posztban röviden az akasztott ember (pontosabban felakasztott ember, még pontosabban önmagát felakasztott ember) kérdését fogjuk körbejárni.

Az öngyilkos ember problémaköre a III. rész 4. fejezetében kerül elő. Ekkora Wibra Gyuri már felnőtt férfi „köz- és váltóügyvéd”, akit azonban nem hagy nyugodni apja, Gregorics Pál vagyonának legendája.

Gregorics halála után ugyanis nem került elő nagy mennyiségű készpénze, senki sem tudja, hogy mi lehet vele. Gyuri azonban véletlen elszólások sorozatából sejteni kezdi, hogy apja a vagyont – vagyis az ő örökségét – egy bankban helyezte el. Az erről szóló utalványt pedig a piros esernyő nyelében lévő titkos rekeszben rejtette el.

Gyuri tehát nyomozni kezd az esernyő után, így jut el Bábaszékre, Müncz Jónásné (A mi Rozálink) boltjába. Az esernyőt ugyan ott sem találja meg, azonban Münczné fiától, Móricztól, értékes útbaigazítást kap. Móricz szerint az esernyőt valószínűleg Glogován hagyta el az apja, Müncz Jónás, a fehér zsidó.

Gyuri tehát végre konkrét nyomra bukkant, sietne is tovább Glogovára, ekkor azonban a kocsma előtt szembe jön vele Fiala, a bábaszéki hajdú, aki kidobolja, hogy elveszett egy fülbevaló, és a megtalálójának jutalom jár.

Nos, ez az, ami körülbelül semennyire nem érdekli Gyurit, de „szerencsétlenségére” a következő lépésénél majdnem rátapos a keresett gyűrűre.

„Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki. Nem tudta éppen más megtalálni, abból a sok száz emberből, aki az utcán lődörög! […] Ej, akárki, ha már megtalálta, elviszi a városházára, abba bele nem törik a dereka, úgyis tíz-húsz lépés ide.”

Így kerül Gyuri a bábaszéki városházára, ahol éppen ülésezik a szenátus – kb. a mai önkormányzati gyűlés. És itt jutunk el az akasztott emberhez, ugyanis a szenátusi ülés fő problémája egy öngyilkos, akit a faluhoz tartozó erdőben találtak.

A Liskovina erdő csősze jelentette, hogy egy ismeretlen, úri ruházatú embert talált felakasztva az erdőben, nem vitás, hogy öngyilkos lett.

A kérdés csak az, hogy mi történjen vele, ezt kellene eldöntenie a szenátusnak. Természetesen nincs egyetértés, a szenátorok több pártra oszlanak:

  • Konopka szántor szerint a szokásos protokollt kell követni: be kell hozni az akasztottat a temetői bódéba, értesíteni az illetékes szolgabírót és az orvost.
  • Galba szenátor szerint viszont inkább vigyék át a hullát a következő falu, Travniki határba. Találják meg a travnikiak, onnantól az ő problémájuk.
  • Kozsehuba András részben egyetért Galbával, de csak abban, hogy nem kell értesíten ia hivatalos szerveket, elég, ha az akasztott embert ott helyben elássák a fa alatt és nem szólnak senkinek.

Óriási vita bontakozik ki:

  • Kozsehuba és társai azért akarják elásatni a hullát a fa alatt, hogy ne hurcolják keresztül a határon a temetőig, mert azt mindenki tudja, hogy az akasztott ember eltemetése jégverést okoz
  • A lényegesen földhözragadtabb gondolkodású Konopka azonban azonnal helyre teszi Kozsehubáékat .„- Szomorú az, hogy egy szenátor beszél így. Biztosítom kegyelmeteket, hogy ama szegény hulla miatt ugyan ide nem dirigálja az Úristen a jeges felhőit. Egy az ördöghöz fordult ember kedvéért nem sújt ezer olyat, aki az ő oldalánál maradt, pláne olyanformán, hogy éppen csak a bűnöst ne érje a büntetés. Micsoda Isten lenne az!”
  • Fajka szenátor szerint viszont ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Az lehet, hogy a szenátorok nem hisznek abban, hogy az akasztott ember jégesőt hoz, az egyszerű babonás nép viszont igen. Ha megtudják, hogy Bábaszéken akasztott embert temettek el, akkor – féltve a termést – értékén felül fognak biztosítást kötni a földjeikre. Ez is katasztrófához vezethet.
  • Ezen a gondolatmeneten tovább haladva Galba szenátor eljut egész odáig, hogy az öngyilkos férfi minden bizonnyal a biztosítótársaság ember volt, aki éppen azért akasztotta fel magát, hogy a bábaszékieket belekergesse a túlbiztosításba.

A vita kezd elfajulni, az álláspontok nem közelednek egymáshoz. A döntő szót a polgármesternek, Mravucsánnak kellene kimondania. Mravucsán azonban nem szeretné, ha egy ilyen súlyos ügyben egyedül neki kellene dönteni, mindent kitalál, hogy elodázza a döntést, és közben fohászkodik, hogy történjen valami, ami miatt elhagyhatná az ülést.

A csoda meg is történik, hiszen ekkor lép be a terembe Gyuri, aki a fülbevalót hozta vissza a gazdájának. Ez a tökéletes ürügy, ami miatt Mravucsán otthagyhatja a szenátusi ülést, anélkül, hogy dönteni kellene.

A történet ezután a fülbevaló vonalán folytatódik, vagyis az olvasó nem tudja meg, hogy a szenátorok milyen döntést hoztak – hoztak-e egyáltalán valamilyet – az akasztott ember ügyében.

Az öngyilkos ember esetében Mikszáth egy kis bepillantást enged a korabeli apró városok életébe. Láthatjuk, hogy milyen dolgok foglalkoztatták az embereket, mennyire összekeveredett a babona és a racionális gondolkodás. Milyen komoly vitát tud kavarni egy látszólag egyszerű probléma megoldása.




Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Az esernyő legendája

Szerző:

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című művének vitathatatlanul egyik főszereplője az esernyő. Már amennyiben elfogadjuk, hogy egy élettelen tárgy is lehet főszereplő. Javaslom, most fogadjuk el.

Ebben a posztban az esernyő sorsát, legendáját fogjuk körbejárni, vagyis azt, hogy hol, mikor, kinél, miért, hogyan jelenik mg az ernyő. Hogyan lesz egy egyszerű esernyő templomi kegytárgy és több ember, sőt egy egész község életét befolyásoló dolog. Essünk neki!

Mivel többször megkaptam már, hogy mindig a posztok végén van a lényeg, összegzés formájában, ezért most nyissunk az összegzéssel a lusták kedvéért, azután majd kifejtjük bővebben a dolgokat:

Az esernyő történetének vázlata

Az esernyő felbukkan (I. rész) :

Veronka kosara fölé teszi egy ismeretlen – Glogova falu lakói szerint Szent Péter küldte az égből a kislány megmentésére – Srankó „feltámadását” az esernyőnek tulajdonítják – Elindul az esernyő legendája, csodás dolog lesz, templomi kegytárgy. – Megváltoztatja Glogova falu, Bélyi János és Veronka életét is.

Az esernyő eredete (II. rész):

Gregorics Pál élettörténete – Az esernyő mindig felbukkan az öreg életében – kém korában szokott hozzá – soha nem teszi le – utalások az esernyő értékére – az öreg hóbortjának tartják csak – Gregorics halála után nem kerül elő a vagyona

Nyomozás az esernyő után (II. rész)

Wibra Gyuri felnő – ügyvéd lesz – Apja vagyonának legendája nem hagyja nyugodni – nyomozni kezd – Müncz megvette, majd valahol Glogova környékén elhagyta – az ernyő Glogován van – Gyuri oda tart – Találkozás Veronkával Bábaszéken.

A szálak összeérnek (IV. rész)

Vacsora Bábaszéken – Gyuri megismeri Szent Péter esernyőjének legendáját – rájön, hogy Szent Péter esernyője valójában az apja ernyője – hogy jusson hozzá az esernyőhöz? – feleségül kell vennie Veronkát.

Az igazság kiderül (V. rész)

Út Glogovára – Gyuri megmenti Bélyi Jánost – Cserébe megkapja Veronka kezét  – Az esernyő nyelét kicserélték egy ezüst nyélre – A régi nyelet Adameczné elégette – Gyuri elvesztette az örökséget, de megtalálta a szerelmet.

Nos, most, hogy a lusták és kapkodók megkapták az összegzést és csak azok maradtak, akiket valóban érdekel a dolog és foglalkozni akarnak vele részletesebben is, kezdjünk neki bővebben!

Az esernyő legendájának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője – Ötödik rész – Olvasónapló

Szerző:

Ötödik rész A harmadik ördög

  1. fejezet A Czobor Mária rózsája, a földhasadék és a vén körtefa

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Wibra Gyuri
Veronka
Bélyi János, a glogovai plébános		 Az előző fejezet után útban Glogova felé

A kocsi lassan megy Gyuriékkal Glogova felé. Közben Gyuri azon töpreng, hogy kérhetné meg Veronka kezét.

„De így, minden előzmény nélkül, nem mert közeledni hozzá, torkán akadtak a szavak, melyeket elméjében olyan szépen kifőzött. Kételyek fogták el: hátha nem rokonszenvezik vele? Hátha már van otthon valakije? Lehetetlen, hogy ne legyen. Hiszen csak látta már valaki, s ha látta… akkor bizonyosan bele is szeretett. Valami külső eseménynek kellene történnie, ami elősegítené a dolgát.”

Ez a külső esemény be is fog következni, előbb azonban még rosszabbra fordulnak a dolgok, legalábbis Gyuri szempontjából.

Szlatina faluban megállnak, hogy a lovak ehessenek, közben a kocsmáros felkíséri őket egy régi kastélyhoz, ami régen a Czoboriak tulajdona volt. Veronka egy szép rózsát pillant meg a romos kastély falánál.

A kocsmáros elmeséli, hogy a néphit szerint az a rózsa Czobor Mária rózsája, aki leugrott a várfalról, mert egy pásztorlegényt szeretett, de az apja máshoz akarta feleségül adni. A pásztorlegény a lány öngyilkossága után egy rózsafát ültetett azon a helyen, ahol a lány meghalt.

Amikor a hölgyek tovább mennek Gyuri leszakíttatja a rózsát a kocsmárossal és Veronkának adja. A lány azonban nem fogadja el:

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:
– Volt lelke leszakítani?
– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?
– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.
– Igazán nem fogadja el tőlem?
– Nem.”

Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, ami legurul a domboldalon. Veronka megkérdezi tőle, hogy mit vétett neki az a rózsa:

„- Vétett – felelte az ügyvéd indulatosan.
– Ugyan mit? Megszúrta?
– Agyonszúrt. Valami olyat adott tudtomra, ami kellemetlen.
– Ugyan mit?
– Megsúgta a mai álmom folytatását. […]
– Kosarat kaptam volna.[…]
– És biztos ön abban, hogy csakugyan kosarat kapott volna?
– Igen, most már biztos vagyok – felelte szomorúan -, hiszen gyaníthatja, kit kértem meg.”

Veronka hirtelen megérti, hogy mire is gondol Gyuri, felkapja a szoknyája szélét és elszalad a fiú elől. Út közben amellett a rózsa mellett megye el, amit Gyuri hajított el, felveszi és melle alá tűzi. Később, mikor beszállnak a kocsiba, Veronka hajából kiesik az oda tűzött szegfű és Gyuri ölébe esik.

„Gyuri fölemelte, hogy visszaadja – Veronka a kezével intett, hogy csak hagyja.
– Legyen a magáé, ha már oda esett, ha már nem akart a hajamban megmaradni.
Igazán nem akart-e? Ezen töprengett Gyuri, amint szagolgatta. Milyen csodálatos, édes illata van! Mitől lehet? A hajtól. S milyen illata lehet magának a hajnak a szegfű nélkül!”

Figyeljük meg, hogy milyen esetlen a két fiatal. Nem azt mondják, amit gondolnak és nem aszerint cselekszenek, amit mondanak:

  • Gyuri jót akart a leszakított rózsával, így akarta felvezetni a lánykérést. Nem számított azonban Veronka reakciójára.
  • Veronka egyszerű, naiv, romlatlan lélek, aki nem gondolta arra, hogy megsérti Gyurit a rózsa visszautasításával.
  • Mindketten tetszenek a másiknak, de nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem tudják azt „felnőttként” kezelni.

Továbbindulnak a kocsival, azonban eltörik a hintó tengelye, elakadnak. Gyuri vállalja a feladatot, hogy egy fejszével bemegy a közeli erdőbe és vág egy tengelynek való fadarabot. Ahogy keresi a megfelelő fát, hirtelen hangokat hall, valaki segítségért kiabál.

Hamarosan egy hasadékhoz ér, amiben egy elgyötört embert talál. Kiderül, hogy a véletlennek köszönhetően a glogovai plébános (vagyis Veronka bátyja) van a hasadékban. Veronka ugyanis előző nap indult el madame Kriszbay elé, aki akkor érkezett meg az országba. Mikor nem értek haza, a plébános eléjük indult az egyik úton, de később úgy gondolta, hátha Veronkáék egy hosszabb, de kényelmesebb másik úton mennek Glogova felé.

Ezért át akart vágni az erdőn, hogy hamarabb hazaérjen, de belecsúszott egy hasadékba. Gyuri és a kocsis végül a lovak hámja segítségével kihúzzák a plébánost a hasadékból, aki nehezen tud járni, mert megsérült a bal lába.

Gyuri és Bélyi János (a pap) bemutatkoznak egymásnak. Gyuri azonnal rájön, hogy a férfi Veronka bátyja, de azt nem mondja meg neki, hogy Veronka a kocsiján van. A pap hallomásból ismeri Wibra Györgyöt:

„- A besztercei híres ügyvéd? Istenem, ilyen fiatal! Örülök, uram, mert egy derék emberrel szoríthatok kezet, kit egész Beszterce magasztal, de százszor jobban örülnék most, ha egy szegény vándordiák állna előttem az előkelő úr helyett, mint megmentőm, akit megjutalmaz­hatnék illő módon. De hogy rójam le hálámat önnel szemben? Tudom, el nem fogadna tőlem semmit…

Gyuri ajkai körül ravasz mosoly hasadozott.[…]
– Hát igen – mondá aztán elfogódott, majdnem remegő hangon -, valamit szívesen elfogadnék.
– Csak, kérem, beszéljen tartózkodás nélkül!
– Eszembe jutott, hogy valamije van a kocsimon.
– Az ön kocsiján?
– Amiről ön nem tud, és amivel engem boldoggá tenne.
A pap mohón odanyújtotta mind a két kezét.
– Bármi legyen is a világon, ím, az öné.”

Figyeljünk meg pár dolgot:

  • Bekövetkezett az a külső esemény, amire Gyuri várt!
  • Gyuri tulajdonképpen csal, hiszen a pap nem tudhatja, hogy mi van Gyuri kocsiján, ami az övé. Lehet, hogy tudná, hogy a húga az, nem adná olyan könnyen.

Hamarosan visszaérnek Gyuri kocsijához, ahol Bélyi János és Veronka örömmel borul egymás nyakába. Veronka gyorsan, hadarva, kicsit összefüggéstelenül próbál meg mindent elmesélni a bátyjának, ami azóta történt, hogy nem találkoztak: a megbokrosodott lovakat, az összetört kocsit, az elveszett és megkerült fülbevalót, a vacsorát Mravucsánéknál.

A pap közben gyorsan átlátja, hogy mit is kért tőle valójában Gyuri, azonban nem ellenkezik, hiszen Gyuri híres, gazdag ügyvéd. Elmondja a húgának, hogy az, aki megtalálta a fülbevalót (vagyis Gyuri) kér is valamit cserébe. Veronka még mindig nem érti, miről van szó, hiszen Gyuri nem tartott igényt a megtalálói díjra. A bátyja végül elmondja:

„- Kéri vissza a fülbevalót, amit talált, de gazdájával együtt – mondá ünnepélyesen. – És én már oda is adtam neki!”

Veronka végre rájön, hogy miről is van szó és elsírja magát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3