Mitológia

A Thébai mondakör: 2. rész: Dionüszosz bosszúja

Szerző:

A Thébai mondakörrel kapcsolatos sorozatunk első részét ott hagytuk abba, hogy Kadmosz komoly nehézségek leküzdése után sikeresen megalapította Thébait, aminek első királya is lett.

Született négy lánya, akik közül három tisztességesen férjhez is ment, ahogy illik.

A negyedik lány, Szemelé estében azonban maga Zeusz fog ismét bekavarni Thébai történetébe.

Szemelé ugyanis olyan gyönyörű volt, hogy szépsége Zeuszt is khm…cselekvésre késztette, és elcsábította a lányt. Cserébe viszont azt mondta Szemelének, hogy azt kérhet tőle, amit csak akar.

Nos, csak erre a mondatra várt Héra, Zeusz felesége, akinek soha nem sikerült ugyan megakadályoznia férje hűtlenkedéseit, de arra mindig hangsúlyt fektetett, hogy a szeretőket, esetleg a velük való kapcsolatokból született gyerekeket ott üldözze, ahol csak lehet.

Így aztán felvette Szemele dajkájának, Beroénak alakját, és azt tanácsolta a királylánynak, hogyha már úgyis bármit kérhet Zeusztól, akkor kérje azt, hogy a főisten teljes isteni pompájában jelenjen meg előtte.

Szemelé pedig megfogadja a – rossz – tanácsot, amit Zeusz kénytelen is teljesíteni, hiszen köti az ígérete.

Szemelé ugyanis nem számolt azzal, amivel Héra nagyon is, hogy halandó ember nem bírja elviselni egy isten látványát, ha az teljes pompájában jelenik meg.

A katasztrófa pedig bekövetkezik, Zeusz égi szekéren, mennydörgés és villámlás közepette jelenik meg Szemelének, aki a látványtól azonnal szörnyethal, ráadásul a hálószobája is kigyullad.

A csavar ott van a történetben, hogy Szemelé ekkor már hat hónapos terhes Zeusztól. A főisten a szerelmét nem tudja megmenteni, de a fiát igen, kiemeli a még fejletlen magzatot a tűzből és saját combjába (!) varja, hogy ott fejlődjön tovább.

Három hónappal később pedig, amikor eljön az ideje, újra felvágja a combját, és megszületik Dionüszosz, aki ekkor még egyáltalán nem a bor és a mámor istene. Zeusz sejti, hogy Szemelé halálában Héra keze volt, ezért igyekszik elrejteni előle a fiát.

Dionüszoszt Hermésznek, az isteni hírnöknek a gondjaira bízza, aki elviszi a fiút Szemelé testvéréhez, Inóhoz, aki a férjétől, Athamásztól született gyermekeivel, Learkhosszal és Melikertésszel közösen neveli.

Bár Dionüszoszt Zeusz parancsára leányruhába bújtatják, Héra elől így sem tudják elrejteni, aki szokás szerint megint azokat bünteti férje hűtlensége miatt, akik nem tehetnek semmiről: őrületet bocsát Athamász királyra, aki elborult elméjével egy vadászaton szarvasnak nézi idősebbik fiát, Learkhoszt és lenyilazza, majd őrülete a felesége ellen fordul és a kisebbik fiával, Melikertésszel menekülő Inót addig üldözi, míg a királyné a fiával együtt a tengerbe nem zuhan egy szikláról.

Zeusz kénytelen cselekedni, ha nem akarja, hogy Dionüszosz is áldozatul essen Héra haragjának. Ismét Hermészre bízza a fiút, aki ezúttal a nüszai erdő egyik árnyékos barlangjában rejti el a gyereket, ahol nimfák nevelik fel.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 2. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

A Thébai mondakör: 1. rész: Thébai alapítása

Szerző:

A mondakör első darabja a város alapítását meséli el, de azt is elég messziről indítja. Bizonyos Európéval kezdődött minden, aki a türoszi király, Agénór lánya volt.

Európé nem csak királyi vérből származott, hanem ráadásként még gyönyörű is volt, és a neve sem véletlen.

Egyik éjszaka a csodaszép Európé álmot lát: az álomban két asszony verseng érte. A két asszony két földrészt személyesít meg, az egyik Ázsiát, a másiknak pedig még neve sem volt akkor.

Mindkét asszony magának akarja a lányt, Ázsia szerint azért az övé, mert az ő földjén született, a másik asszony szerint viszont Zeusz neki rendelte Európét, és róla fogják őt (mármint a földrészt) elnevezni.

A mondakör tehát rögtön az elején választ ad Európa nevének eredetére.

Európét felzaklatja az álom, amit másnap délelőtt a barátnőivel való játékkal próbál meg kiheverni. Mondhatni, hogy vesztére, mert a mezőn sétálgató és virágot szedő Európén megakad Zeusz szeme is.

A főistent elkápráztatja a lány szépsége, magáénak akarja a lányt. Problémát jelent azonban a mindig éber Héra, aki gyanakvó tekintettel követi isteni férje mozdulatait, különösen, ha csinos, fiatal lány is van a közelben.

Zeusz azonban mégiscsak a főisten, nem jelent neki problémát, hogy kicselezze Hérát. Számos mitológiai történet szól a Zeusz által különböző állati alakokban elcsábított szüzekről.

Zeusz most is ezt a jól bevált megoldást alkalmazza: aranyszőrű, szelíd bika képében jelenik meg a mezőn játszó Európé és barátnői között.

A lányok kíváncsian fogadják a barátságos bikát, csodálják nagyságát és szépségét, majd Európé a hátára is felül.

Persze csak erre várt Zeusz, azonnal nekilendül és messzire ragadja társnői közül Európét. Úgy értem tényleg messzire, hamarosan már a tengeren vágtat a bika.

Európét kezdetben leköti az ijedtség és a kapaszkodás a bika hátán, de amikor észreveszi, hogy az állat száraz patával vágtat a tenger felszínén, akkor leesik neki végre, hogy aligha csak egy sima bikával akadt dolga.

Ráeszmél, hogy valószínűleg egy istenről van szó, ezt hamarosan a bika erősíti meg saját szavaival: közli, hogy ő Zeusz és beleszeretett Európéba, akit márpedig feleségül fog venni és híres királyokat fog neki nemzeni.

A monda arról nem szól, hogy ennek mennyire örült, vagy nem örült Európé, de tény, hogy beletörődött a sorsába…

A bika hamarosan Kréta szigetére ér a lánnyal, ahol megtartják a lagzit.

Európé története itt véget ér, de a Thébai mondakör most indul be csak igazán. Ugyanis Európé apja, a türoszi király, Agénór nem tud belenyugodni lánya eltűnésébe.

Parancsot ad három fiának, Kadmosznak, Phoinixnek és Kilixnek, hogy azonnal keljenek útra, és addig ne merjenek hazatérni, amíg meg nem találják a testvérüket.

Más kérdés, hogy ezzel Agénór csak annyit ér el, hogy Európé után három fiát is elveszíti. Ezt ismeri fel a fiúk anyja, Agénór felesége, Télephassza, aki inkább a fiaival tart, mondván, hogy ha már a lánya eltűnt, a fiait nem téveszti szem elől.

A Thébai mondakör történetét feldolgozó 5 részes sorozatnak 1. részének még nincs vége, kattints lejjebb az oldalaknál a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

Akhilleusz pajzsa

Szerző:

Akhilleusz pajzsát az Iliász 18. énekében Héphaisztosz, a kovácsisten készíti Akhilleusz anyjának, Thetisznek a kérésére.

Előzmények – Miért kell pajzs Akhilleusznak?

Nyilván azért, mert nincs neki…

Komolyra fordítva a szót, Akhilleusz pajzsának elkészítése tulajdonképpen az Iliász alapkonfliktusának következménye.

Az Iliász alapkonfliktusa pedig az Akhilleusz és Agamemnón között elmérgesedő vita.

A vita tárgya Akhilleusznak a trójai hadjárat során korábban szerzett zsákmányrésze, amit Agamemnón elvesz tőle, köztük a csodaszép rabszolgalányt, Brízéiszt.

Válaszul Akhilleusz megsértődik és kijelenti, hogy addig nem hajlandó részt venni Trója ostromában, amíg megfelelő kárpótlást nem kap. Agamemnón erre – eleinte – nem hajlandó.

Két erős egyéniség kerül tehát szembe egymással:

  • Agamemnón, Mükéné királya, a Tróját ostromló akháj sereg főparancsnoka. Az ő öccse Meneláosz, akinek felesége, Szép Heléna elrablása miatt robbant ki a trójai háború.
  • Akhilleusz, a félisten, a halandó Péleusz és az istennő Thetisz fia, a mürmidonok vezére, az akháj sereg egyik vezéregyénisége, a legbátrabb, legerősebb, legjobb, legszebb, vagyis úgy általában leg-leg-leg harcosa.

A két büszke katona közötti konfliktus miatt természetesen az akháj-görög sereg halandó tagjai szívnak a legnagyobbat, hiszen a trójai védelem, Hektórral az élen, jóval bátrabban harcol, tudva, hogy az akhájok legnagyobb harcosa a sátrában durcizik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a történet során később, amikor az akhájok már-már kritikus veszteségeket szenvednek a trójaiaktól, akkor Agamemnón hajlandó lenne kárpótlást fizetni Akhilleusznak annak érdekében, hogy az végre harcoljon.

Akhilleusz azonban képtelen felülemelkedni sértettségén, azt akarja, hogy Agamemnón sértése miatt az egész akháj sereg bűnhődjön. Kijelenti, hogy majd csak akkor fog újra beszállni a csatába, amikor a trójaiak már a tengerparton álló akháj hajókat fenyegetik, és az akhájok egy embereként könyörögnek neki.

Az pedig, hogy Akhilleusz nem hajlandó harcolni, nem csak Akhilleusz személye miatt fontos – bár az sem elhanyagolható –, hanem mert így nem vesz részt a csatában Akhilleusz 2500 harcedzett mürmidonja sem, akik egyébként háborúkat képesek eldönteni.

A helyzet később annyit változik, hogy bár Akhilleusz továbbra sem hajlandó harcolni, de abba beleegyezik, hogy kedves barátja és harcostársa, Patroklosz az ő – mármint Akhilleusz – fegyvereivel, páncéljával és pajzsával harcba vezesse a mürmidonokat.

Patroklosz és a 2500 mürmidon beszállása a harcokba ideiglenesen felborítja az addigi erőviszonyokat, hiszen a trójaiak a páncél és a pajzs miatt azt hiszik, hogy maga Akhilleusz tért vissza a csatába.

Patroklosz azonban elköveti azt a hibát, hogy elragadja a harc heve. Nem hallgat Akhilleusz parancsára, aki kifejezetten megtiltotta neki, hogy a trójai várat is megostromolja. Csak annyi lenne a feladata, hogy a görög hajókat túlságosan fenyegető trójaiakat kissé hátrébb vesse.

Patroklosz viszont egészen a trójai várig veri vissza az ellenséget, sőt, még a várfalra is felmászik.

Ezt azonban nem csak Akhilleusz parancsa tiltja, de az istenek terveiben sem szerepelt. Patrokloszt személyesen Apollón veti vissza a várfalról, nem sokkal később pedig előbb Euphorbosz hátba szúrja, majd az érkező Hektór ágyékon döfi.

Patroklosz testét ugyan az akhájok heves harcok és óriási veszteségek árán ki tudják menteni a csatatérről, de előtte még Hektór kifosztja a hullát. Megszerzi, és magára veszi Akhilleusz páncélját és pajzsát.

Patroklosz halála fordulópont Akhilleusz csatához való hozzáállásában. Innentől feledi a sértettségét, a kárpótlást, csak a bosszú élteti, gyilkolni akar.

Anyja, Thetisz pedig megígéri, hogy új páncélt és pajzsot készíttet neki.

Így kerül a 18. énekben Thetisz Héphaisztosz, a kovácsisten palotájába, aki elkészíti Akhilleusznak a pajzsot.

Csak, hogy tisztán lássunk: Patroklosz Akhilleusz páncéljában és pajzsában harcolt, de a fegyvereivel nem, mert Akhilleusz lándzsáját földi halandó nem bírja megemelni. Vagyis Hektór csak Akhilleusz páncélját és pajzsát szerzi meg, a fegyvereit nem, éppen ezért Héphaisztosz is csak páncélt és pajzsot készít Akhilleusznak, fegyvert nem. Csak mondom.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4

Briareusz, a százkarú története

Szerző:

Az Iliász első énekében van egy jelenet, amikor Thetisz (Akhilleusz anyja) Zeusznak könyörög segítségért, pontosabban bosszúért, amiért Agamemnón megsértette Akhilleuszt.

Mivel Zeusz elsőre nem áll kötélnek, ezért Thetisz megemlíti az istenek lázadását Zeusz ellen, amikor Thetisz a főisten érdekében segítségül hívta Briareuszt, a százkarút.

Thetiszről bővebben olvashatsz A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története című posztban.

Miután Homérosz az előzményeket nem fejti ki bővebben, ellenben maga a sztori elég izgalmas, gondoltam megér egy posztot.

Következzék tehát a százkarú és ötvenfejű hekatonkheirek története. Készüljetek, lesznek érdekes dolgok: tengerbe dobott hímvesszőtől, Aphrodité születésén át, a vércseppekből életre kelő Fúriákig!

Nézzük.

Ahhoz, hogy megértsük Briareusz történetét kissé vissza kell nyúlnunk a görög mitológiában. A százkarú Briareusz ugyanis Uranosznak és Gaiának, vagyis az ég és a föld istenének fia, két testvérével, Kottosszal és Gügésszel együtt.

Hármukat (Briareusz, Kottosz és Gügész) szokás összefoglalóan hekatonheireknek, azaz szárkarúaknak, vagy százkezűeknek is nevezni (hekaton= száz, kheir=kar)

A százkezűek a Titánok és a Küklopszok testvérei, százkarú, ötvenfejű szörnyek, akiket apjuk, Uranosz annyira csúnyának talált, hogy a Tartaroszba dobta őket, a Küklopszokkal együtt. A történet egy másik olvasatában azonban Uranosznak nem feltétlenül a kinézetükkel, sokkal inkább erejükkel és nagyságukkal volt baja, vagyis féltette tőlük a hatalmát, ezért kerültek a Tartaroszba.

A Tartarosz a halál utáni bűnhődés, az örökös kín helye, feneketlen mélység, ahova soha nem hatol be a napsugár. Hésziodosz szerint az égből ledobott bronz üllő kilenc napig zuhan, amíg eléri a földet, majd onnan további kilenc napig, amíg a Tartaroszba ér. Vagyis nem volt kellemes hely.

Elméletileg tehát sima megelőzésről van szó, Uranosz még azelőtt kivonja a forgalomból a túlságosan nagy erejű (és csúnya) Hekatonheireket, mielőtt azok esetleg veszélyeztethetnék hatalmát.

A probléma azonban ezzel nem lett elrendezve, ugyanos bár Uranosz megszabadult lehetséges vetélytársaitól, de szembekerült a feleségével, Gaiával.

Gaia ugyanis kezdi elunni, hogy Uranosz folyton teherbe ejti, de a megszületett gyermekeit (a három küklopszot és a három százkarút) aztán a Tartaroszba dobja.

Nem tudni milyen megfontolás alapján, de Gaia arra jut, hogy férje bizonyára jobb belátásra fog térni, ha megfosztja a férfiasságától, azaz kasztrálja…

Gaia megosztja ezt a nagyszerű ötletét fiaival, a Titánokkal is. Emlékezzünk rá, a Titánok, a Küklopszok és a Hekatonheirek testvérei. Közülük azonban akkoriban csak a Titánok voltak szabadok, a Százkarúak és a Küklopszok a Tartarosz mélyén ücsörögtek.

A Titánokról, pontosabban Titánokról és Titaniszokról, merthogy lányok is vannak közöttük, annyit kell tudni, hogy őket szokás az istenek második nemzedékének nevezni. Az első nemzedék ugye Uranosz és Gaia.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Szerző:

Azt mindenki tudja, hogy Homérosz az Iliászban a trójai háborúnak csak egy töredékét – egész pontosan 59 nap történését a 10 éves háborúból – meséli el, de mi volt az ok, indok, vagy ürügy, ami miatt az egyesített görög sereg egyáltalán nekiesett Trójának? Már persze mitológiai szempontból.

Nos, minden egy almával kezdődött, mégpedig Erisz aranyalmájával. Ezt a történetet fogjuk most körbejárni egy kicsit.

Tudjuk, hogy Zeusz, a görög főisten meglehetősen jó étvággyal rendelkezett, ha nőkről volt szó, hódításai és szeretői száma szinte végtelen.

Egy alkalommal beleszeretett Thetisz istennőbe, a tengeri nimfába.

Thetisz az „Tengeri öregnek” is nevezett tengeristen Néreusz egyik lánya volt. Néreusznak és feleségének, Dórisznak összesen ötven lánya született, őket nevezzük összefoglalóan néreiszeknek.

A néreiszek kékszemű, feltűnő szépségű hölgyek, akik ezüstös barlangokban laknak a tenger mélyén és tánccal, zenével szórakoztatják a többi istent. A mitológia szerint kedves, segítőkész istennők, akik Poszeidónt is gyakran elkísérik útjaira.

Az 50 néreisz (vagy néreida) neve nem minden ókori görög szerzőnél azonos, illetve vannak olyan néreiszek, mint pl. Dióné, akik a görög mitológiában többször, többféle alakban, de ugyanazzal a névvel fordulnak elő. Az 50 hölgyből tulajdonképpen csak kettő érdemel komolyabb figyelmet: Amphitrité, aki Poszeidónnak, a tengeri főistennek lett a felesége, és Thetisz, aki Akhilleusz anyja lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre, most még csak ott tartunk, hogy Zeusz szemet vetett a csinos tengeri nimfára, Thetiszre. Sőt, nem csak szemet vet rá, hanem még feleségül is akarja venni.

Ekkor jön azonban a fordulat, ugyanis Prométheusz azt jósolja Thetisznek, hogy egy hőst fog szülni, aki nagyobb lesz, mint az apja. A jóslat természetesen Zeusz fülébe is eljut, nem is tetszik neki, hiszen ő is úgy került hatalomra, hogy legyőzte a saját apját, Kronoszt.

Zeusz tehát eláll attól, hogy feleségül vegye Thetiszt, de maga a jóslat és ezzel együtt a probléma még mindig fennáll. Bárkihez is adják Thetiszt, olyan fiút fog szülni, akkor többre viszi, mint az apja.

Célszerű tehát keresni egy olyan férjet Thetisznek, aki nem tud különösebb hőstetteket felmutatni, vagyis nem lesz probléma, ha a fia nála hatalmasabb lesz. Vagyis egy lúzert.

A halandó Péleusz pedig tökéletesen megfelelt ennek a feltételnek. Az ő történetét most nem fejtjük ki bővebben, elégedjetek meg annyival, hogy élete során általában a rövidebbet húzta: előbb testvérgyilkosság miatt kellett menekülnie, később véletlenül az apósát öli meg, első felesége pedig öngyilkos lesz. Nem egy szerencsés figura.

Zeusz szerint azonban pont megfelel Thetisz férjének. Na persze Thetiszt erről senki sem kérdezte.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3