Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló

Szerző:

Tizennyolcadik fejezet: A hajó visszaszerzése – Hazatérés

Robinson és társai tanakodni kezdenek, hogy hogyan szerezhetnék meg a hajó feletti uralmat. Ekkor azonban a hajóról ágyúlövés hallatszik, a zendülők a társaiknak jeleznek, hogy térjenek vissza  a hajóra. Amikor ez nem történik meg, a hajóról újabb csónak indul el a sziget felé.

Robinson és a kapitány távcsövön figyelik őket. A csónakban tízen ülnek, a kapitány szerint van köztük 3-4 becsületes fickó is, akit csak a kényszer vitt bele a zendülésbe. A többiek viszont igen elvetemült gazemberek, élükön a csónak kormányosával.

A kapitány szerint a szigeten foglyul ejtettek között is van két becsületes férfi, akik meg is esküsznek, hogy kitartanak a kapitány és Robinson mellett, így őket szabadon engedik, a többi négyet Robinson földalatti barlangjába zárják.

Robinsonék most már vannak annyian, hogy jó eséllyel felvessék a harcot a csónakon érkezőkkel.

A zendülők második csónakja közben partot ér, nem messze az elsőtől. Természetesen először az első csónakot nézik meg, döbbenten tapasztalják, hogy semmi sincs benne és meglékelték. Nyilvánvalóan baj történt.

Ezért kört alkotnak, fegyvereik tüzelésre készek, majd kiáltozni kezdenek, hátha társaik előkerülnek. Természetesen semmi sem történik, ezért úgy döntenek, hogy visszaszállnak a csónakba és visszamennek a  hajóra.

Robinson és a kapitány mindezt biztos távolból figyeli. A kapitány kétségbe esik, amikor a zendülők visszaszállnak a csónakba, fél, hogy végképp elveszíti a hajó visszaszerzésének lehetőségét. A zendülők azonban nem mennek vissza a hajóra, csak egy kicsit eltávolodnak a szigettől, majd a csónak horgonyt vet, hárman benne maradnak, a többi hét pedig partra száll és a korábbiak keresésére indul.

Ez nem jó Robinsonéknak, hiszen még ha fogságba is ejtik a parton lévő hét embert, a maradék három könnyen visszamehet a hajóra, felszedik a horgonyt és elvitorláznak.

A partra szállt hét zendülő nem mer túlságosan behatolni a sziget belsejébe, csak az erdő széléig mennek, onnan kiabálnak társaik után. Mivel választ nem kapnak, leülnek egy fa alá tanácskozni, Robinsonék egy dombról figyelik őket.

Tulajdonképpen patthelyzet alakult ki: a zendülők láthatóan félnek, nem mernek eltávolodni a tengertől és a csónaktól. Amíg viszont ezt meg nem teszik, Robinsonék nem tudják őket úgy megtámadni, hogy a csónakban ülők ezt ne vegyék észre.

Végül a zendülők láthatóan döntésre jutnak: beletörődnek társaik elvesztésébe és visszatérnek a csónakkal a hajóra. Robinson ekkor Pénteket és a kapitány egyik társát jó nagy kerülővel a zendülők mögé küldi.

Péntekék feladata, hogy kiabálásukkal magukra vonják a zendülők figyelmét, de ők maguk ne mutatkozzanak. Robinson reméli, hogy ezzel a módszerrel sikerül a hét embert becsalni a sziget belsejébe, ahol már meg tudják támadni őket.

A zendülőknek ahhoz, hogy Péntekék kiabálását követni tudják egy, a tengerbe ömlő folyón is át kell kelniük, ezért hívják a csónakot, hogy vigye át őket. A túlparton kikötik a csónakot és most csak két embert hagynak az őrzésére, akiket Robinsonék könnyedén fogságba ejtenek.

Közben Péntekék messzire becsalják a többieket a sziget belsejébe, majd hirtelen elhallgatnak és magukra hagyják őket. A zendülők már jól elfáradtak a sok gyaloglásban és mivel nem ismerik a szigetet, el is tévedtek.

Órákig tart, mire visszatalálnak a csónakhoz, ekkor már nagyon fáradtak. Döbbenten tapasztalják, hogy a csónak őrzésére hátrahagyott két ember eltűnt. Kezdenek kétségbe esni, úgy gondolják, hogy elvarázsolt szigetre kerültek.

Közben beesteledik, a zendülők egyre jobban félnek. Robinson és társai a sötétben csendben megközelítik őket, majd rájuk támadnak. A zendülők vezére, a csónakkormányos, azonnal szörnyet hal. A kapitány azt ígéri a többieknek, hogyha leteszik a fegyvert életben maradnak, egy Will Atkins nevű férfi kivételével. Egyébként figyelmezteti őket, hogy 50 ember van vele. Ez persze nem igaz, Robinsonék csak nyolcan vannak, de a zendülők a sötétben ezt nem láthatják.

Kiderül, hogy ez a Will Atkins volt az, aki a zendüléskor lefogta a kapitányt, aki ezért igen haragszik rá.

Figyeljük meg, hogy a kapitány nevét ugyanúgy nem tudjuk meg, mint a spanyol tengerészét.

A zendülők hajlanak a megadásra, a kapitány tovább győzködi őket. Elmondja, hogy a sziget nem lakatlan, angolok élnek rajta, akiknek van egy kormányzójuk. Ez a kormányzó kegyelmet ad nekik, ha leteszik a fegyvert. A kormányzó természetesen Robinson.

Robinson mindezt a sötétből hallgatja. Közben eszébe jut, hogy ezeket az embereket fel lehetne használni a hajó visszaszerzésére, ha átállítják őket. Megbeszéli a kapitánnyal, aki tovább folytatja a zendülők győzködését. Elmondja, hogy súlyos bűncselekményt követtek el a zendüléssel, amiért Angliában felakasztják őket, ha visszatérnek. Ha azonban segítenek visszaszerezni a hajót, akkor a kormányzó kieszközli számukra a kegyelmet.

A zendülők végül megadják magukat és abba is beleegyeznek, hogy segítenek visszaszerezni a hajót. Robinson és a kapitány azért nem bízik meg bennük teljesen. Will Atkinst és másik négy társát túszként bezárják és megfenyegetik a többieket, hogy ha nem engedelmeskednek, akkor ezt az ötöt felakasztják.

Összesen tehát 12 ember indul el visszafoglalni a hajót. Robinson és Péntek a szigeten maradnak. A kapitány a két csónakkal –a megrongáltat gyorsan megjavították – éjfélkor ér a hajó mellé és egyik embere felkiabál. A hajón lévők persze azt hiszik, hogy társaik tértek végre vissza és felengedik őket a hajóra. A kapitány és emberei pillanatok alatt elfoglalják az egész hajót és leszerelik a zendülőket. Az egyetlen áldozat a zendülők vezére, a hajó új kapitánya, akit fejbe lőnek.

A kapitány hét lövésből álló sortűzzel jelzi Robinsonnak, hogy a hajót sikeresen elfoglalták, majd felszedi a horgonyt és közelebb hajózik a szigethez. Majdnem pontosan ugyanott áll meg, ahol annak idején Robinson ért partot az első összeeszkábált tutajjal, amit a roncsnál készített.

Robinson számára tehát most már igazán megnyílt az út a menekülés felé. Teljesen elérzékenyül, elsírja magát. Közben a kapitány újra partra száll és olyan dolgokat hoz Robinsonnak a hajóról, amikkel az évtizedek óta nem találkozott: finom borokat, disznóhúst, citromot, rendes ruhákat.

Még az öt ember sorsáról kell dönteni, akiket a kapitány annyira elvetemültnek tart, hogy semmiképp sem akarja szabadon engedni őket. Bilincsben kéne elszállítani őket Angliába, de a kapitány ezt sem nagyon szeretné. Végül Robinson oldja meg a problémát, aki – immár új ruhájában –  mint kormányzó jelenik meg előttük. Elmondja nekik, hogy mivel megígérte nekik, hogy kegyelmet kapnak, ha leteszik a fegyvert, ezért jobban járnak, ha a szigeten maradnak, mert Angliában akasztás vár rájuk.

Az öt fogoly persze beleegyezik, hogy inkább a szigeten marad, semmint felakasszák őket. Robinson megígéri, hogy megmutat nekik mindent a szigeten, a szántóföldeket, a kecskekarámokat és elmagyarázza, hogyan tudnak viszonylagos kényelemben élni a szigeten. Mesél nekik a 17 spanyolról is, akik bármikor visszaérhetnek a szigetre.

Robinson ezután hajóra száll, de aznap már nem indulnak el, éjszakára még a sziget mellett horgonyoznak. Másnap reggel látják, hogy két férfi úszik a hajó felé. Felkiabálnak a hajóra és nagyon panaszkodnak a másik háromra, azt mondják, félnek, hogy megölik őket. Könyörögnek, hadd szálljanak fel a hajóra akkor is, ha felakasztják őket. A kapitány végül felengedi őket. „Idővel egész becsületes fickóknak bizonyultak.”

„Így távoztam el a szigetről 1686-ban, a hajónapló szerint december 19-én. Huszonhét évig, két hónapig és tizenkilenc napig voltam itt. […] Hosszú utazás után, 1687, június 11-én megérkeztem Angliába.

Útközben elmentünk a spanyolokért és felvettük őket a hajóra. Kimondhatatlanul boldogok voltak, és könnyes szemmel mondtak köszönetet.

De a legboldogabb volt Péntek, mert apját is magunka vittük a nagy útra.”

-Vége-




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

“Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló” bejegyzéshez 97 hozzászólás

  4. Ez az oldal nagyon jó!!!!
    Sokkal jobban meg értettem a kötelező olvasmányoknak a tartalmát és könnyebb volt felkészülni a dolgozatokra!!!!!!
    NAGYON SOKAT SEGÍTETT!!!!!!!

    Válasz

  10. Nagyon nagyon szuper ez az oldal ,a lehető legpontosabban van minden leírva , részletezve és nagyon érthetően megfogalmazva .Köszi Zsiráf !!!!
    UI :Remélem a jövőben mégtöbb könyvnek elérhető lesz az Olvasónaplója 🙂

    Válasz

    • Kedves Nagy Franciska!

      Köszönöm a dicséretet, mindig jól esik az ilyesmi! 🙂 Folyamatosan dolgozom az új anyagokon!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  12. Volna egy kérdésem Hogy Robinson Hány éve volt a szigeten mikor megtalálta a hajóroncsot??? CSak azért kérdezem mert erre a kérdésemre nem találtam a választ

    Válasz

    • Kedves Dzseni!

      Nos, a válasz nem teljesen egyértelmű… Robinson a szigeten töltött 23. évében talál rá a kannibálok nyomaira a szigetnek azon az oldalán, ahol ő is él:

      „A szigeten tartózkodásom huszonharmadik évének decemberét jegyeztem. […] Amikor odaértem a szántóföldemhez, onnan alig félórai járásra, a parton tüzet pillantottam meg, mégpedig nagy meghökkenésemre a szigetnek nem azon a részén, ahol korábban kannibálok nyomaira bukkantam, hanem azon az oldalon, ahol jómagam éltem.”

      Ezután viszont azt írja, hogy 15 hónapig nem találkozott velük, majd rögtön utána tér rá a spanyol hajó roncsának megtalálására

      „Hanem a sors úgy akarta, hogy egy év és három hónapon át egyetlen bennszülöttet se lássak.”

      Közvetlenül ez után tér rá a spanyol hajó roncsának történetére, anélkül, hogy megírná, hogy pontosan melyik évben történt.

      „A naptár szerint, amelyet még mindig a táblámon jelöltem, május tizenhatodika lehetett, nagy vihar tombolt, dörgött, villámlott egész nap.”

      Ebből szerintem az következik, hogy Robinson 24 éve volt a szigeten, amikor májusban megtalálta a hajót.

      Remélem tudtam segíteni! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  13. Köszi, életmentő volt 🙂

    U.i.: A 16. fejezetben felfedeztem egy hibát:

    „Robinson apja és a spanyol is elég rossz állapotban vannak…” valójában Péntek apjáról volt szó.

    Válasz

  14. Úúú,köszi! Annyira sokat segített! Szerintem a hosszával sincs baj. Elvégre a könyv maga is hosszú?

    Válasz

  16. kedves zsiráf
    nagyon jó a könyv meg a Te olvasónaplód is sokat segítettél nekem kösszi

    Válasz

  18. Nagyon jó az olvasó napló csak hosszu jobb lenne ha minden fejezetröl 5 mondatot irnátok már bocsi amugy nagyon királyul fogalmaztook

    Válasz

    • Kedves Bogdán Anikó!

      Ha könnyedén meg lehetne fogalmazni öt mondatban minden fejezetet, akkor nem lenne értelme olvasónaplót írni… 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  20. – Szia zsiráf lenne 4 kérdésem bárhogyan átnéztem = elolvasgattam de ezekre nem leltem választ. Légyszíves segítenél?
    2.fejezet -kalóztámadás érte őket a kanári sziegten és a támadók kalózok voltak de azon belül kik ők?
    Ki segít Robinsonnak?
    3.fejezet. Hány évet tölt Brazíiliában? (szthiszem a portugálokra vonatkozik.)
    4.fejezet:Berendezési tárgyakat faragnka . Melyik készül el először?

    Válaszodat előre is nagyon nagyon köszönöm.!

    Válasz

    • Kedves Zselyke!

      Nos, nem teljesen van igazad, mert a kérdések nagy részére benne van a válasz az olvasónaplóban, bár tényleg nem mindenre.

      A kalóztámadásról csak annyit ír a könyv, hogy mór kalózok voltak Szaleh szigetéről, a mórok pedig – itt – arabokat jelentenek, vagyis szalehi arabok kalózok a támadók. És Xury segít neki megszökni.
      Brazíliában – mint ahogy az olvasónaplóban is benne van – három-négy évet tölt. A válasz attól függ, hogy a Robinson melyik magyar fordítását olvasod, van amelyikben 3-4 év van, van, amelyikben 4 év.

      És a 4. fejezetbeli kérdésre is ott a válasz az olvasónaplóban, a fejezet utolsó bekezdésében…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  22. Köszönöm szépen a segítséget. Holnap lesz dolgozat belőle, míg nem olvastam el fogalmam sem volt az egész történetről, nem tudtam órán hozzászólni ehhez a témához. És amúgy a könyvhöz viszonyítva ez nem hosszú!

    Válasz

    • Kedves FStefánia!

      Örülök, hogy használni tudtad, és remélem jól sikerül a dolgozat! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

    • Kedves Névtelen 2.0!

      Bár nem túl kedvesen fogalmaztad meg a kommentedet, de helyes az észrevételed, köszönöm a jelzést, hiba javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  24. Sokat segített úgy ahogy…
    Nekünk csak 1-2 mondatos olvasónapló / fejezetet kell írni és ez így kicsit hosszú. Nem lehetne mondjuk máskor kicsit rövidebb ??

    Válasz

    • Kedves Bogi!

      De lehetne, vagy hosszabb, vagy kezdhetnék minden fejezetet iniciáléval, vagy meg sem kellett volna írni, és akkor az egész könyvből írhattad volna az olvasónaplót… 🙂 Vigyázz, hogy mit kívánsz…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  25. Szia!
    Nagyon tetszett az olvasónaplód, bár egy kicsit tényleg le lehetne egyszerűsíteni, nem mintha én jobban meg tudnám csinálni :D.
    Egyébként most is az olvasónaplómmal küszködök 😀
    A Láthatatlan Embertis erről az oldalról írtam le és az is nagyon tetszett!
    Amúgy szép, alapos munkákat csinálsz!!!
    Csak így tovább!! 🙂

    Válasz

  26. Szia!
    Nem teljesen vagyok tisztában az utolsó 2-3 fejezettel…
    Miután elment a spanyol és Péntek apja a kannibálok szigetére, nem sokkal később Robinson meglátta az angol hajót, amire azt hitte hogy a spanyolék azok.
    Szóval ekkor a szigeten ketten vannak:Robinson es Péntek.
    Arról nem ir az olvasónapló, és a könyvben sem találtam, hogy Péntek apja és a spanyol visszatertek volna.
    Miutan a szigethez ért a hajó, a három rabot kiszabadítja Robinson és Péntek.
    Immár öten voltak a szigeten szövetségesek:Robinson, Péntek, a kapitány és két társa.
    Szóval a spanyol és Péntek apja nem voltak a szigeten mikor elfoglalják a hajót.
    Lehet hogy nekem hagyta el valami a figyelmemet….
    Válaszodat előre is köszi 🙂 .

    Válasz

    • Kedves Ákos!

      Teljesen jól összefoglaltad a szituációt! 🙂 Amíg Péntek apja és a spanyol távol vannak, addig érkezik meg az angol hajó.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

    • Kedves Vagy és szép! 🙂

      Értékelem a szójátékok iránti vonzalmadat! 🙂 Nagyon szívesen! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  32. Hatalmas köszönet !Csak így tovább! Bár ez az oldal a lustáknak lett kitalálva 😉 Ennél rövidebben nem tudom hogy lehetett volna begépelni.RESPECT!

    Válasz

  33. Huhh….
    A megmentőm vagy,Zsiráf…
    Szerintem egyáltalán nem lett hosszú,kb 45 perc alatt elolvastam(kisebb-nagyobb szünetekkel),és jól van összefoglalva.Egyetlen hibája az,hogy néhol elvétve vannak helyesírási hibák…ettől függetlenül hálás köszönetem!!!!

    Válasz

  34. Életmentő mert holnapra kell az olvasónapló és még el sem kezdtem a regényt . Köszi a közzétételt

    Válasz

  35. Legjobb amit valaha láttam, és nem is olyan hosszú, 3 nap alatt simán megvan és köszi zsiráf!

    Válasz

  36. Megmentettél, nagyon nagyon köszönöm! Nagyon jó volt, hogy hosszabb volt és részletes. Annyira megtetszett a könyv, hogy majd a teljes könyvet is kiolvasom! Szóbeli felvételin kérdezték és mindent tudtam 🙂

    Válasz

    • Kedves Just Vince!

      Örülök, hogy sikered volt vele, és nagyon remélem, hogy fel is vesznek! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  37. Nekem most nagyon kéne egy mentés mert nem tudom hogy mit álmodott a hatodik fejezetben. Kérlek valaki tudna segíteni mert elveszett a könyvem és nem találom és holnap van a határidő.😱😩😭😭 Előre is köszönöm 😀

    Válasz

    • Kedves Répás!

      „Végre újra elaludtam, és ekkor borzasztó álmom támadt. Azt képzeltem, hogy a földön ülök, a cölöpfalam előtt, mint a földrengés idején, fekete fellegek fogtak körül, és ezekből hirtelen feltűnt egy vakító lángnyelvektől övezett alak, fényt árasztva a földre. A lángnyelvek, amelyek körülvették, olyan fényesek voltak, hogy alig bírtam feléje nézni. A külseje leírhatatlanul fenyegető volt. Amikor a lábai a talajt érintették, úgy éreztem, meg¬remeg a föld, akárcsak korábban a földrengés során. Mintha az egész levegőt lángnyelvek töltötték volna be. Alig ért földet, kezében egy hosszú dárdával felém indult, hogy megöljön. Amikor közelebb ért, vérfagyasztó hangon szólalt meg, és amit mondandójából értettem, a következő volt: „Tetteidet látván, nem nyerhetsz bűnbocsánatot, meg kell halnod.”. E szavaknál felemelte a dárdát, hogy végezzen velem.
      Aligha várhatja el tőlem bárki is, hogy képes legyek leírni azt a borzasztó lelkiállapotot, amelyet e látomás kiváltott belőlem. Álmomban is annyira rettegtem, hogy végül ettől ébredtem föl, és döbbenten tapasztaltam, hogy csak álom volt.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  38. Kedves Zsiráf!
    Bár én már hosszú ideje nem járok suliba, mégis hadznomra voltak az olvasónaplóid, felfrissítettem, miről is szólnak ezek a könyvek. Egy élmény volt, köszönöm!

    Válasz

    • Kedves RF Mária!

      Örülök, hogy egészen új felhasználó réteghez jut el az oldal! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  40. szia az a kérdésem olvasónaplót kell irnom és be kell irni ”ami tetszett” és tudnál tippet adni mit irjak? válaszodat előre is köszönöm de utólag is meg fogom

    Válasz

    • Kedves Ádám!

      Hát, erre azért nem könnyű válaszolni, tekintve, hogy a kérdés arról szól, hogy Neked mit tetszett, nem pedig arról, hogy nekem. 🙂
      De szerintem Neked nagyon tetszett az, ahogy Robinson berendezkedett a szigeten, ahogy fokozatosan javított az életkörülményein, ahogy nagyon ügyesen, szorgalmasan és kitartóan gondoskodott magának szállásról, ételről, tehát ahogy a lakatlan szigeten a körülményekhez képest megpróbált rendes életet élni! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  41. Kedves Zsiráf!
    Nekem a 2016-os kiadvány utánnyomtatása van meg és abban 20 fejezet van. Direkt hagytad ki a utolsó kettőt vagy neked más kiadvány van?

    Válasz

    • Kedves Anonym!

      A Robinsonnak az évek során rengeteg kiadása volt, amikben olykor kihagytak fejezeteket, máskor meg nem. Én, ha jól emlékszem, egy 1980 körüli kiadással dolgoztam. Szerintem az a legegyszerűbb, ha megkérdezed a tanárt, hogy melyik kiadást ajánlja!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  45. EZ A LEGESLEGJOBB OLDAL AMIT VALAHA LÁTTAM. Köszönöm nagyon sokat segített!!!

    Üdv: Ákos Budai

    Válasz

  46. Kedves Zsiráf !

    Nagyon sokat segít nekem ez az olvasónaló, és nagyon jó, hogy van egy ijen honlap amit te csináltál, mert nagyon skat segítessz az embereknek ezzel ! Köszönöm !

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .