Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló

Negyedik fejezet: Első hetek a szigeten

Robinson másnap reggel észreveszi, hogy a vihar leemelte a hajót a zátonyról és a part közelébe sodorta. Megtalálja a felborult csónakot a parton. Nyilvánvaló, hogy mindannyi megmenekültek volna, ha a hajón maradnak.

Robinson kiúszik a roncshoz és felmászik rá, majd átkutatja. Elhatározza, hogy amit csak lehet, megment a hajóról és a szárazföldre visz. Néhány gerendából tutajt épít és arra halmozza fel az értékes dolgokat: élelem, ruha, szerszámok, fegyver, lőszer,  kardok.

Ezután megpróbál a tutajjal visszajutni a szárazföldre, ami kis híján nem sikerül, majdnem felborul a tutaj. Végül azonban szerencsésen partot ér.

Miután kiér a partra, felfegyverkezik és elhatározza, hogy felfedezőútra indul, hiszen még nem tudja, hogy szárazföldre került-e vagy szigetre. Megmászik egy magas dombot: ekkor kiderül, hogy szigeten van, csak néhány szikla látszik halványan a távolban, különben sehol sem lát más szárazföldet.

A sziget nyilvánvalóan lakatlan, csak Robinson van rajta. Éjszakára körülbástyázza magát azokkal a gerendákkal és ládákkal, amiket a hajóról mentett meg.

Másnap eldönti, hogy újra kimegy a hajóhoz, megpróbál mindent megmenteni róla, amit csak lehet. Újabb kincsekkel tér vissza: ácskészlet, szögek, csavarok, balták, köszörűkő.

A következő napokban Robinson annyiszor megy ki a roncshoz, ahányszor csak tud, igyekszik minden használható holmit összeszedni: vitorlák, kötelek, deszkák, gerendák, borotvák, ollók, kések. Sőt, egy fiókban 36 fontnyi pénzt is talál. Ekkor gondolkozik el azon, hogy ezen a szigeten mennyire nincs értelme a pénznek, mennyivel jobban tudna értékelni még egy kést, vagy egy kis élelmet. A pénzért semmi sem tud venni a szigeten. Végül mégis elteszi a pénzt (is).

A hajótörést követő 13. napon azonban újabb vihar támad és darabokra töri a roncsot. Robinson azzal vigasztalja magát, hogy nem pazarolta az időt, mindent megmentett a hajóról, amit csak lehetett.

Ezután a lakhatás problémáját kell megoldania, több dolgot is figyelembe kell vennie lakhelye kiválasztásánál: friss víz legyen a közelben, védve legyen a tűző naptól és a ragadozóktól. További cél, hogy ne legyen távol a parttól, hiszen csak akkor láthatja meg, ha hajó közeledik.

Hamarosan talál olyan helyet, ami megfelel ezeknek a feltételeknek. Egy domb lábánál telepszik le. A domb egyik oldala tulajdonképpen egy merőleges sziklafal, ez elé állít fel egy sátrat.

A sátor köré pedig félkörben cölöpöket ver le. A cölöpsor két vége a sziklafalhoz támaszkodik. Tehát tulajdonképpen bekeríti a sátrat, egyik oldalon a cölöpök védik, másik oldalon pedig a sziklafal. További biztonsági intézkedés, hogy a cölöpsoron nincs ajtó, Robinson ez létra segítségével közlekedik. Ha felhúzza a létrát, senki sem tud bemenni.

Miután elkészült a sátorral, a mögötte lévő sziklafalba elkezd egy barlangot vájni. Tulajdonképpen egy raktárt alakít ki. Ennek fő oka, hogy Robinson rájön, a szigeten gyakoriak az esők. A barlangban akarja elhelyezni azokat a dolgait, amiknek árt a nedvesség: pl a puskapor.

Miközben a szállását – gyakorlatilag egy erődöt – építi, gyakran tesz felfedező utakat a szigeten. Rájön, hogy a szigeten rengeteg kecske él, ami megnyugtatja, hogy élelem van bőven. Az egy másik kérdés, hogy a kecskék nagyon félénkek, nehéz őket elejteni.

Robinson annak érdekében, hogy időbeli tájékozódó képességét ne veszítse el, egy póznát állít fel a tengerparton és belefaragja, hogy „Itt léptem partra 1659. szeptember 30-án.” A pózna oldalára minden nap egy rovátkát vés, minden hetedik rovátka egy kicsit hosszabb. Kész a naptár.

A hajóról megmentet két macskát és egy kutyát is. Talált még tintát és papírt is, ezért elhatározza, hogy naplót fog vezetni a vele történt fontosabb eseményekről.

Fokozatosan elkészül a barlang, Robinson berendezkedik. Ezután bútorokat akar készíteni. Több problémával is szembesül: vagy nyersanyag nincs, vagy szerszáma, vagy a szakértelme hiányzik. Szépen lassan azonban minden elkészül, hiszen rengeteg ideje van, csinál széket, ágyat, asztalt, polcot, stb.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló” bejegyzéshez 81 hozzászólás

  1. Ez az oldal nagyon jó!!!!
    Sokkal jobban meg értettem a kötelező olvasmányoknak a tartalmát és könnyebb volt felkészülni a dolgozatokra!!!!!!
    NAGYON SOKAT SEGÍTETT!!!!!!!

    Válasz
  2. Nagyon nagyon szuper ez az oldal ,a lehető legpontosabban van minden leírva , részletezve és nagyon érthetően megfogalmazva .Köszi Zsiráf !!!!
    UI :Remélem a jövőben mégtöbb könyvnek elérhető lesz az Olvasónaplója 🙂

    Válasz
    • Kedves Nagy Franciska!

      Köszönöm a dicséretet, mindig jól esik az ilyesmi! 🙂 Folyamatosan dolgozom az új anyagokon!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Volna egy kérdésem Hogy Robinson Hány éve volt a szigeten mikor megtalálta a hajóroncsot??? CSak azért kérdezem mert erre a kérdésemre nem találtam a választ

    Válasz
    • Kedves Dzseni!

      Nos, a válasz nem teljesen egyértelmű… Robinson a szigeten töltött 23. évében talál rá a kannibálok nyomaira a szigetnek azon az oldalán, ahol ő is él:

      “A szigeten tartózkodásom huszonharmadik évének decemberét jegyeztem. […] Amikor odaértem a szántóföldemhez, onnan alig félórai járásra, a parton tüzet pillantottam meg, mégpedig nagy meghökkenésemre a szigetnek nem azon a részén, ahol korábban kannibálok nyomaira bukkantam, hanem azon az oldalon, ahol jómagam éltem.”

      Ezután viszont azt írja, hogy 15 hónapig nem találkozott velük, majd rögtön utána tér rá a spanyol hajó roncsának megtalálására

      “Hanem a sors úgy akarta, hogy egy év és három hónapon át egyetlen bennszülöttet se lássak.”

      Közvetlenül ez után tér rá a spanyol hajó roncsának történetére, anélkül, hogy megírná, hogy pontosan melyik évben történt.

      “A naptár szerint, amelyet még mindig a táblámon jelöltem, május tizenhatodika lehetett, nagy vihar tombolt, dörgött, villámlott egész nap.”

      Ebből szerintem az következik, hogy Robinson 24 éve volt a szigeten, amikor májusban megtalálta a hajót.

      Remélem tudtam segíteni! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Köszi, életmentő volt 🙂

    U.i.: A 16. fejezetben felfedeztem egy hibát:

    “Robinson apja és a spanyol is elég rossz állapotban vannak…” valójában Péntek apjáról volt szó.

    Válasz
  5. Úúú,köszi! Annyira sokat segített! Szerintem a hosszával sincs baj. Elvégre a könyv maga is hosszú?

    Válasz
  6. kedves zsiráf
    nagyon jó a könyv meg a Te olvasónaplód is sokat segítettél nekem kösszi

    Válasz
  7. Nagyon jó az olvasó napló csak hosszu jobb lenne ha minden fejezetröl 5 mondatot irnátok már bocsi amugy nagyon királyul fogalmaztook

    Válasz
    • Kedves Bogdán Anikó!

      Ha könnyedén meg lehetne fogalmazni öt mondatban minden fejezetet, akkor nem lenne értelme olvasónaplót írni… 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. – Szia zsiráf lenne 4 kérdésem bárhogyan átnéztem = elolvasgattam de ezekre nem leltem választ. Légyszíves segítenél?
    2.fejezet -kalóztámadás érte őket a kanári sziegten és a támadók kalózok voltak de azon belül kik ők?
    Ki segít Robinsonnak?
    3.fejezet. Hány évet tölt Brazíiliában? (szthiszem a portugálokra vonatkozik.)
    4.fejezet:Berendezési tárgyakat faragnka . Melyik készül el először?

    Válaszodat előre is nagyon nagyon köszönöm.!

    Válasz
    • Kedves Zselyke!

      Nos, nem teljesen van igazad, mert a kérdések nagy részére benne van a válasz az olvasónaplóban, bár tényleg nem mindenre.

      A kalóztámadásról csak annyit ír a könyv, hogy mór kalózok voltak Szaleh szigetéről, a mórok pedig – itt – arabokat jelentenek, vagyis szalehi arabok kalózok a támadók. És Xury segít neki megszökni.
      Brazíliában – mint ahogy az olvasónaplóban is benne van – három-négy évet tölt. A válasz attól függ, hogy a Robinson melyik magyar fordítását olvasod, van amelyikben 3-4 év van, van, amelyikben 4 év.

      És a 4. fejezetbeli kérdésre is ott a válasz az olvasónaplóban, a fejezet utolsó bekezdésében…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Köszönöm szépen a segítséget. Holnap lesz dolgozat belőle, míg nem olvastam el fogalmam sem volt az egész történetről, nem tudtam órán hozzászólni ehhez a témához. És amúgy a könyvhöz viszonyítva ez nem hosszú!

    Válasz
    • Kedves FStefánia!

      Örülök, hogy használni tudtad, és remélem jól sikerül a dolgozat! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
    • Kedves Névtelen 2.0!

      Bár nem túl kedvesen fogalmaztad meg a kommentedet, de helyes az észrevételed, köszönöm a jelzést, hiba javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  10. Sokat segített úgy ahogy…
    Nekünk csak 1-2 mondatos olvasónapló / fejezetet kell írni és ez így kicsit hosszú. Nem lehetne mondjuk máskor kicsit rövidebb ??

    Válasz
    • Kedves Bogi!

      De lehetne, vagy hosszabb, vagy kezdhetnék minden fejezetet iniciáléval, vagy meg sem kellett volna írni, és akkor az egész könyvből írhattad volna az olvasónaplót… 🙂 Vigyázz, hogy mit kívánsz…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  11. Szia!
    Nagyon tetszett az olvasónaplód, bár egy kicsit tényleg le lehetne egyszerűsíteni, nem mintha én jobban meg tudnám csinálni :D.
    Egyébként most is az olvasónaplómmal küszködök 😀
    A Láthatatlan Embertis erről az oldalról írtam le és az is nagyon tetszett!
    Amúgy szép, alapos munkákat csinálsz!!!
    Csak így tovább!! 🙂

    Válasz
  12. Szia!
    Nem teljesen vagyok tisztában az utolsó 2-3 fejezettel…
    Miután elment a spanyol és Péntek apja a kannibálok szigetére, nem sokkal később Robinson meglátta az angol hajót, amire azt hitte hogy a spanyolék azok.
    Szóval ekkor a szigeten ketten vannak:Robinson es Péntek.
    Arról nem ir az olvasónapló, és a könyvben sem találtam, hogy Péntek apja és a spanyol visszatertek volna.
    Miutan a szigethez ért a hajó, a három rabot kiszabadítja Robinson és Péntek.
    Immár öten voltak a szigeten szövetségesek:Robinson, Péntek, a kapitány és két társa.
    Szóval a spanyol és Péntek apja nem voltak a szigeten mikor elfoglalják a hajót.
    Lehet hogy nekem hagyta el valami a figyelmemet….
    Válaszodat előre is köszi 🙂 .

    Válasz
    • Kedves Ákos!

      Teljesen jól összefoglaltad a szituációt! 🙂 Amíg Péntek apja és a spanyol távol vannak, addig érkezik meg az angol hajó.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
    • Kedves Vagy és szép! 🙂

      Értékelem a szójátékok iránti vonzalmadat! 🙂 Nagyon szívesen! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  13. Hatalmas köszönet !Csak így tovább! Bár ez az oldal a lustáknak lett kitalálva 😉 Ennél rövidebben nem tudom hogy lehetett volna begépelni.RESPECT!

    Válasz
  14. Huhh….
    A megmentőm vagy,Zsiráf…
    Szerintem egyáltalán nem lett hosszú,kb 45 perc alatt elolvastam(kisebb-nagyobb szünetekkel),és jól van összefoglalva.Egyetlen hibája az,hogy néhol elvétve vannak helyesírási hibák…ettől függetlenül hálás köszönetem!!!!

    Válasz
  15. Életmentő mert holnapra kell az olvasónapló és még el sem kezdtem a regényt . Köszi a közzétételt

    Válasz
  16. Legjobb amit valaha láttam, és nem is olyan hosszú, 3 nap alatt simán megvan és köszi zsiráf!

    Válasz
  17. Megmentettél, nagyon nagyon köszönöm! Nagyon jó volt, hogy hosszabb volt és részletes. Annyira megtetszett a könyv, hogy majd a teljes könyvet is kiolvasom! Szóbeli felvételin kérdezték és mindent tudtam 🙂

    Válasz
    • Kedves Just Vince!

      Örülök, hogy sikered volt vele, és nagyon remélem, hogy fel is vesznek! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  18. Nekem most nagyon kéne egy mentés mert nem tudom hogy mit álmodott a hatodik fejezetben. Kérlek valaki tudna segíteni mert elveszett a könyvem és nem találom és holnap van a határidő.😱😩😭😭 Előre is köszönöm 😀

    Válasz
    • Kedves Répás!

      “Végre újra elaludtam, és ekkor borzasztó álmom támadt. Azt képzeltem, hogy a földön ülök, a cölöpfalam előtt, mint a földrengés idején, fekete fellegek fogtak körül, és ezekből hirtelen feltűnt egy vakító lángnyelvektől övezett alak, fényt árasztva a földre. A lángnyelvek, amelyek körülvették, olyan fényesek voltak, hogy alig bírtam feléje nézni. A külseje leírhatatlanul fenyegető volt. Amikor a lábai a talajt érintették, úgy éreztem, meg¬remeg a föld, akárcsak korábban a földrengés során. Mintha az egész levegőt lángnyelvek töltötték volna be. Alig ért földet, kezében egy hosszú dárdával felém indult, hogy megöljön. Amikor közelebb ért, vérfagyasztó hangon szólalt meg, és amit mondandójából értettem, a következő volt: „Tetteidet látván, nem nyerhetsz bűnbocsánatot, meg kell halnod.”. E szavaknál felemelte a dárdát, hogy végezzen velem.
      Aligha várhatja el tőlem bárki is, hogy képes legyek leírni azt a borzasztó lelkiállapotot, amelyet e látomás kiváltott belőlem. Álmomban is annyira rettegtem, hogy végül ettől ébredtem föl, és döbbenten tapasztaltam, hogy csak álom volt.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  19. Kedves Zsiráf!
    Bár én már hosszú ideje nem járok suliba, mégis hadznomra voltak az olvasónaplóid, felfrissítettem, miről is szólnak ezek a könyvek. Egy élmény volt, köszönöm!

    Válasz
    • Kedves RF Mária!

      Örülök, hogy egészen új felhasználó réteghez jut el az oldal! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..