Hegedüs István (Az áruló Hegedüs) jellemzése

Jumurdzsák mellett az Egri csillagok másik negatív főszereplője Hegedüs István, a kassaiak hadnagya.

A mostani alkalommal őt fogjuk egy kicsit körbe járni, követve a szokásos protokollt, vagyis először megnézzük külső és belső tulajdonságait, szerepét a regényben, majd a végén összegzünk.

Látni fogjuk majd, hogy emberünk jelleme kissé bonyolultabb, mint az első látásra gondolnánk, vagyis nem egyértelműen, kezdettől fogva gonosz figura, ennél azért összetettebb karakterről van szó. Gárdonyi fokozatosan ismerteti meg vele az olvasót, szinte a szemünk előtt válik a kassai hadnagy a vártisztek egyikéből kissé kellemetlen akadékoskodón és a bátorságról tépelődőn át a vár elárulójává.

Gárdonyi bravúrja abban rejlik, hogy ezt a változást anélkül tudja érzékeltetni, hogy nyíltan kimondaná: Hegedüs István alapvető tulajdonsága az, hogy eredendően gyáva, bár sokáig ezzel még ő maga sincs tisztában. Bizonytalan, gyenge, tépelődő jellem, emiatt válik összetettebb figurává is.

Első és legfontosabb „tulajdonsága” az, hogy nem Hegedűsnek hivják, hanem Hegedüsnek, így rövid ü-vel. Erre figyeljetek, mert tipikus helyesírási hiba szokott lenni!

Emberünk első felbukkanása a IV. rész 2. fejezetében történik. Ekkor Gergely érkezése után Dobóval körbejárják a várat és „A kapu előtt, benn a várban egy széles arcú, sovány hadnagy oktatott körülbelül ötven katonát.”

A hadnagy ugyanazt csinálja, mint a világ összes hadseregének összes kiképzőtisztje: ordít a katonákkal. Gergely rá is kérdez, hogy ki ez a hadnagy.

„- Hegedüs – felelte Dobó -, a kassaiak hadnagya. Kemény ember.” Egyelőre tehát csak annyit tudunk meg emberünkről, hogy hivatásos katona és hogy kemény ember. Ebből arra következtethetünk, hogy Dobó már jól ismeri őt, de arra nem kapunk választ, hogy mit értett a keménységen. Hegedüsnek ez az első szereplése még nem hagy mély nyomot az Olvasóban, a kassai hadnagy nem emelkedik ki semmi különlegességgel (az ordításon kívül) a várvédők seregéből.

Hegedüs legközelebb a IV. rész 4. fejezetében hallat magáról, kétszer is. Ez az a fejezet, amelyben Dobó összehívja a várbeli tiszteket és Gergellyel felolvastatja, hogy honnan, hány katona érkezett.

„[…]Serédy György úr küldött vagy kétszázat.
– Abból nincs több, csak valami ötven – szólt Mekcsey.
És egy sunyorgó szemű, arcban erősen csontos hadnagyra pillantott.
– Nem tehetek róla – felelte az. – Én itt vagyok.
És a kardját megzörrentette.”

Dobó persze azonnal közbelép. „- Hegedüs barátom, ki beszél itt rólad? Hunyadinak is voltak hitvány katonái.”

Az alig felvillanó konfliktus ezzel el is rendeződött. Figyeljünk meg azonban két dolgot:

  • Egyrészt újabb infókat kapunk a külsejéről. Eddig annyit tudtunk róla, hogy „széles arcú, sovány hadnagy”, most már azt is tudjuk, hogy „sunyorgó szemű, arcban erősen csontos”. Akárhogy is nézzük, ezek a tulajdonságok bizony nem a mesebeli szőke herceg jellemzői, Gárdonyi nem mondja ki, de a leírásból egyértelműen kiderül, hogy Hegedüs István hadnagy bizony nem jóképű férfi. (Az pedig az én személyes problémám, hogy eddig akárkit kérdeztem, még soha senki sem tudta nekem elmagyarázni, hogy milyen is az, ha valaki „sunyorgó szemű”. Na mindegy.)
  • Másrészt Hegedüs tulajdonképpen ártatlanul kerül kellemetlen helyzetbe. Az ugyanis nem az ő hibája, hogy a katonái út közben elszöktek. Meg is jegyzi védekezésül, hogy ő bizony itt van. Ennek ellenére az Olvasóban mégis kellemetlen érzés marad vele kapcsolatban, hiszen bár nem tehet a szökésekről, valójában mégis az ő felelőssége a dolog.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Hegedüs István (Az áruló Hegedüs) jellemzése” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Zsiráf!
    Észrevételem lenne!
    Mikor Gergellyel ,,filozofál”, nekem úgy tűnik, mintha azt akarná mondani, hogy lehet, hogy ő gyáva, de azért elég okos, és ezt megpróbálja példákkal alátámasztani. Érdekelne, hogy ez így is van-e, vagy valami felett elsiklottam? Egyébként viszont nagyon tetszik az oldal. Válaszodat köszönöm!
    Tamás

    Válasz
    • Kedves KissTomi!

      Simán igazad lehet! A gyávaság nem zárja ki azt, hogy valaki okos legyen, vagy éppen fordítva. Az már egy másik kérdés, hogyha valaki az okosság, vagy az okoskodás álcája mögé bújtatja azt, hogy gyáva. Ha megfelelően, a saját szavaiddal meg tudod indokolni, akkor kikapni bitos nem fogsz érte! 🙂
      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
      • Szerintem a 2. opció lesz az. Ugyanis Hegedüs szerint egy hatalmas ésszel/okossággal rendelkező ember nem lenne bátor. Talán azt akarja mondani, hogy ez fordítva is igaz, így ha felmerült róla, hogy gyáva, hát terjedjen, hogy okos is legalább ugyan ennyire.
        Válaszod köszönöm!

        Válasz
  2. Velem is sokszor élcelődtek , hogy nem rokonom-e ?
    Nos ő HEGEDÜS , én viszont HEGEDŰS vagyok , a két névnek nincs köze egymáshoz .
    A hegedűs ( hegedős) ősi magyar főnév , már Kálti Marknál szerepel . Jelentése : énekmondó , igric . A hangszer csak a 15. században keletkezett , a VIOLA DA GAMBA átalakításával.
    A hegedüs főnév tulajdonnév alakja a német GEIGER magyarítása , és mivel a német nyelvben nincs „ű” , ezért rövidült . Kassát nagyrészt szászok lakták a 16. században , tehát , ha valós alak lenne , nyilván HEGEDÜS lenne a neve.

    Válasz
  3. Kedves Zsiráf!
    Feltehetek pár kérdést
    A következő anagrammák a regényhez kötődnek. Kire gondoltunk?
    Rizses bagoly mereng …………………………………………….
    Óvást dobni ……………………………………………..
    Börtönt kiált………………………………………………….
    Sanyi vár…………………………………………………
    üdv:Soma

    Válasz
    • Kedves Soma!

      Na, úgy látom idén egészen kreatív kérdések is vannak! 🙂
      Bornemissza Gergely
      Dobó István
      Török Bálint
      Varsányi

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .