Henrik Ibsen – A vadkacsa – 5. felvonás – Olvasónapló

Relling távozik, érkezik Hedvig.

Gregers rögtön azzal nyit, hogy Hedvig megölte-e (feláldozta-e) már a vadkacsát. Hedvig pedig őszintén megmondja, hogy míg este jó ötletnek tűnt a dolog, addig aznap reggel, amikor felébredt, már annyira nem.

Hedviget egyébként is jobban érdekli most, hogy az apja hazajöjjön végre.

GREGERS
De ha csak egyszer is megpillanthatta volna az élet igazi értékeit, ha volna magában igazi, derűs és örömteli áldozatkészség, higgye el, valósággal repülne haza az édesapja. Én azért még bízom magában, Hedvig.” 

Ebből is látszik, hogy Gregers valóban nem teljesen normális, ahogy azt Relling doktor is látja, hiszen egy 14-15 éves kislány hogy pillanthatná meg az élet igazi értékét, vagy lenne benne örömteli áldozatkészség?!

Gregers szavai azonban megint elültetik a vadkacsa megölésének gondolatát Hedvigben. Kapóra jön neki, hogy az öreg Ekdal éppen akkor jön ki a padlásszobából. Hedvig tőle – a nagy vadásztól – kérdezi meg, hogy hogyan kell vadkacsát lőni.

„EKDAL
Hát a mellére kell célozni; az a legbiztosabb. És arra is vigyázni kell, hogy toll ellenében kapja, érted, ne pedig a tolla iránt.”

Az öreg Ekdal bemegy a szobájába, Hedvig pedig leveszi a szekrény tetejéről a töltött pisztolyt, amit még az apja rakott oda.

Szerencsére ekkor Gina lép be a szobába, mire Hedvig gyorsan visszarakja a pisztolyt. Gina kiküldi a lányt a konyhába, ő pedig takarítani kezd a szobában.

Ekkor lép be a szobába csapzottan, másnaposan, vörös szemekkel Hjalmar.

Hjalmar kijelenti, hogy csak azért jött, hogy összepakoljon, aztán költözik is. De persze semmit sem talál a dolgai között, Ginának kell segítenie neki.

Ez is mutatja, hogy Hjalmar semmire se menne, semmire sem lenne képes Gina nélkül, de ugye most Gregers eszményei miatt haragudnia kell a feleségére.

Gina kimegy a konyhába, hogy reggelit készítsen Hjalmarnak, Hjalmar ezalatt az íróasztalán turkál és megtalálja az előző nap kettétépett ajándékozási okiratot. Elgondolkozva nézegeti, de Gina érkezésére leteszi a fecniket.

Gina reggelit hozott, de Hjalmar gőgösen visszautasítja, pedig nagyon éhes. Folytatja a pakolást, benyit a műterembe, ahol Hedviggel találja szembe magát.

Hjalmar hidegen viselkedik a kislánnyal:

„HJALMAR
(keze a kilincsen, Ginához) Szeretném, ha az utolsó percekben, amelyeket hajdani házamban töltök, megkímélnél idegenek jelenlététől. (Bemegy a szobába)”

Hedvig természetesen kiborul ezen, nem érti, hogy mi változott meg, az apja most már miért nem szereti.

Gina Hjalmar után megy, Hedvig egyedül marad, és hirtelen eszébe jut a vadkacsa. A kislány még túl fiatal ahhoz, hogy megértsen olyan fogalmakat, mint a Gregers által említett áldozatkészség, viszont arra emlékszik, hogy Gregers szerint, ha megöli a vadkacsáját, akkor visszakapja az apját.

Legalábbis Gregers szerint, és Hedvig számára most mindennél fontosabb az apja, bármit megtenne, hogy visszaszerezze.

Újra leveszi a szekrényről a pisztolyt, majd bemegy a padlásszobába.

Az ötödik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..