15. fejezet:
Ez a fejezet a mű legszomorúbb, legmegrendítőbb része…
Reggel ébredezik Szilveszter családja, csak a legkisebb gyerek, a csecsemő alszik még. A többiek lábujjhegyen járnak, nehogy felébresszék.
De akár doboghatnának is, ugyanis a kicsi nem fog felébredni, éhen halt.
Leírhatatlan a szülők fájdalma, az anya sírva borul a is holttestre, Szilveszter nem szól, de néma fájdalma még nehezebb.
Az anya a karjába veszi a kis halottat és halkan énekel hozzá:
„Alszol, kicsiny
Kis magzatom;
Mit álmodol?
Mondd meg nekem.
Szép álmokat
Látsz, úgyebár?
Hisz még nem a föld
Ölében alszol
Anyád ringat még,
Anyád ölel. –
Aludj, aludj,
Szép gyermekem,
Fehér virág,
Fehér sugár,
Kit elnyel a
Fekete föld. –
Pirúl az ég,
Megcsókolá
Az alkonyat;
Megcsókolom
Én arcodat,
S ez nem pirúl,
Mért nem pirúl?
Csak egyszer is
Mosolyganál még
Reám, anyádra,
Lelkem szive,
Kis magzatom! –
Zöld sírhalom…
Fehér kereszt…
Alatta te…
Fölötte én…
Mi hulldogál rá?
Nem az eső,
Az én könyűm. –
Hallgassatok, ti
Ákácfa-lombok
A temetőben,
Kis gyermekemmel
Beszélgetek,
Szépet beszélünk,
Hallgassatok. –
Nem fáj fejed?
Nem fáj szived? nem
Nehéz a föld? mely
Fölötted áll.
Mi volt lágyabb, az
Én karjaim
Vagy a koporsó?…
Aludj, aludj,
Szivem galambja,
Jó éjszakát,
De egyre kérlek:
Álmodj felőlem,
Legyünk együtt.”
Szilveszternek még egy komoly problémát is meg kell oldania: hogyan fogja eltemettetni a gyereket, hiszen egyetlen fillérjük sincs.
Gondolkozik, hogy mit tudna még eladni, amikor tekintete az ujján lévő gyűrűre téved, amit még távozása napján kapott a feleségétől.
Ez a gyűrű Szilveszter mindene, eddig nagyon ragaszkodott hozzá, semmi pénzért meg nem vált volna tőle.
Most azonban kénytelen eladni, hogy tisztességes temetése legyen a gyerekének.
A gyűrű jó pénzért kel el, és Szilveszterék az utolsó fillérig ráköltik az összeget a temetésre. A férfi lelkiismerete nem bírná el, ha valamennyit is magukra költenének.