3. fejezet:
A harmadik fejezetből kicsit többet tudunk meg a családfőről, a fiatal férfiről. Kiderül, hogy úgy gondolja, neki isteni küldetése van.
Miközben bámul ki az ablakon, lélekben felszáll az égbe, ahol Istennel beszélget. A férfi szerint minden baj okozója a rabszolgaság, az elnyomás, hogy az emberek nem polgárok, nem szabadok.
Neki – szerinte – az a küldetése, hogy fel- és megszabadítsa az embereket. Erre a feladatra választotta ki Isten, és ő meg is fog felelni ennek a feladatnak és semmit sem vár érte cserébe, azt reméli, hogy egyéb jutalma lesz:
„De lesz jutalmam, s nagy jutalmam lesz
Azt látni majd, hogy embertársaim
Rabokból ujra emberek levének,
Mert én őket, bár vétkesek,
Vétkökben is fölötte szeretem.
Adj, isten, adj fényt és erőt nekem,
Hogy munkálhassak embertársaimért!”
A fiatal férfinek tehát küldetése van, az embereket, az emberiséget akarja szolgálni.
A férfi felrezzen gondolataiból, hirtelen azt sem tudja hol van, majd szomorúan néz körül a szegényes szobában.
Az ember, aki az előbb gondolatban még Istennek beszélgetett, most kénytelen szembenézni a valósággal: fáradtan az ágy végében heverő szalmazsákhoz vánszorog és megpróbál elaludni.