Petőfi Sándor – A helység kalapácsa – Olvasónapló

Harmadik ének

A harmadik ének elején visszatérünk a templomhoz, ahol az első énekben megismert – még mindig névtelen – hősünknek sikerült baj nélkül lemásznia a harang kötelén.

Emberünk megörül neki, hogy sikeresen kiszabadult a templom fogságából. Elhatározza, hogy sietve a kocsmába megy szeretett Erzsókjához. Vagyis az ismeretlen nem más, mint Erzsók asszony szeretője és gondolataiból kiderül, hogy érzelmeit a kocsmárosné is viszonozza, tehát a kántornak újabb nehézségekkel kell szembenéznie.

Be is nyit a kocsmába, ahol még mindig tart a mulatság, a tánc és ivászat. Először Bagarja, a „béke barátja”, veszi észre az érkezőt, aki meg is örül neki és a nevén szólítja.

Innen tudjuk meg, hogy a templomból szabadult ismeretlen, egyúttal Erzsók asszony szeretője nem más, mint Fejenagy, a falu kovácsa.

Emlékezzünk rá, a második énekben, amikor Bagarja megkérdezte Haranglábat, hogy vajon hol lehet Fejenagy, a kovács, akkor Harangláb, „ a fondor lelkű egyházfi”, arcán pontosan látszódik, hogy tudja, csak nem akarja megmondani. Tehát gyanítható, hogy Haranglábnak köze van ahhoz, hogy Fejenagyot bezárták a templomba.

Fejenagy azonban nem foglalkozik Bagarjával, ugyanis éppen azt látja, hogy a kántor Erzsók asszony előtt térdel és szerelmet vall neki.

A vallomásnak persze azonnal vége szakad, mivel Fejenagy káromkodva esik neki a kántornak, de előtte még Erzsókot is felelősségre vonja a hűtlenség miatt. Erzsók asszony egy szót sem szól, de szerelmes pillantása meggyőzi Fejenagyot, hogy csak a kántor bűnös.

Fejenagy borzasztó verésben részesíti a kántort, aki sírás közben csak annyit kér, hogy néhány szót mondhasson saját maga védelmében.

Fejenagy végül hajlandó szüneteltetni a verést és meghallgatni a kántort, aki elmondja, hogy régóta szerelmes Erzsók asszonyba.

Szerelmét azonban örökké titokban tartotta volna, ha azt észre nem veszi Harangláb, aki elkezdte bujtogatni a kántort, hogy vallja meg szerelmét Erzsóknak.

Ezért, amikor a kántor és Harangláb észrevették, hogy aznap a mise alatt Fejenagy elaludt, Harangláb kitalálta, hogy zárják be a kovácsot a templomba, így este a kocsmában a kántor megvallhatja érzelmeit Erzsók asszonynak.

Vagyis a kántor áldozatnak állítja be magát, akit Harangláb vett rá arra, hogy bezárják Fejenagyot a templomba.

Fejenagy, a kovács dühe persze azonnal Harangláb felé fordul, aki nem is tagadja tettét. Elmondja, hogy igen, ő bujtotta fel a kántort, hogy vallja meg érzelmeit Erzsók asszonynak, mégpedig azért, mert utálja a kovácsot. (Bár az nem derül ki, hogy miért)

Fejenagy és Harangláb ezután kölcsönösen sértegetni kezdik egymást. Fejenagy macskapofájúnak nevezi Haranglábat, aki cserébe azzal vádolja a kovácsot, hogy a szakmáját a cigányoktól tanulta.

A szóbeli párharc után következik a tettlegesség: Fejenagy akkora pofont kever le Haranglábnak, hogy annak elered az orra vére. Cserébe Harangláb a kovács haját kezdi rángatni.

Ezt már „szemérmetes” Erzsók asszony sem tudja tovább nézni és elájul. Bagarja, „a béke barátja” fekteti le egy ágyra.

A dulakodás zajára elhallgat a zenekar, megáll a mulatság. Csepü Palkó azonnal a kovács segítségére siet, mert valamikor két hétig Fejenagy inasa volt, bár aztán túl nehéznek találta a kovácsmesterséget és abbahagyta.

Csepü Palkó nekiugrik Haranglábnak, ráül a hátára és üti ahol éri. Harangláb azonban nem bírja el Csepü súlyát és összeesik, magával rántva Fejenagyot is, akinek a haja még mindig a markában van.

Hatalmas tömegverekedés alakul ki, mert a kocsmában lévő legények többsége is beszáll a mulatságba, eleinte valakinek az oldalán, de hamarosan már mindenki verekszik mindenkivel.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!