Sárközi, a ragyás cigány jellemzése

A cigánynak azonban szerencséje van. Az I. rész 10. fejezetében Dobó, Gergely és a katonák kiszabadítják a foglyokat, köztük Sárközit is. Dobó a törökök zsákmányát felosztja a rabok között, így jut a cigánynak is.

„Ki volt boldogabb a cigánynál! Nagyokat rikkantott. Körülugrálta a neki osztott lovat, szekeret.”

Ezután felfegyverkezik a régi, rozsdás, senkinek sem kellő fegyverekkel, sőt egy lándzsával még a fogoly Jumurdzsák orrát is megpiszkálja. Figyeljük meg, ahogy a cigány automatikusan oldalt váltott, ahogy a helyzet megkívánta. Nem sokkal korábban még zenélni akart a törököknek, most, amikor átrendeződtek az erőviszonyok, remekül alkalmazkodik az új helyzethez.

Dobó azonban hamar helyre teszi.

„- Ne hetvenkedjél, te! Hová való vagy?
A cigánynak egyszerre alázatossá lettyent a dereka.
– Mindenüvé, csókolom kezsit-lábát, ahol muzsikáltatnak.
– Puskát javítani tudsz-e?
– Hogyne, naccságos vitézs uram. A legrossabb puskát is úgy megreparálom én, hogy…
– Hát nézz el majd ezekben a napokban Szigetvárra, a Török Bálint úr udvarába. Ott most akad munkád bőven.”

Ebből a beszélgetésből több fontos információt is kapunk. Mihelyt Dobó rászól, a cigánynak „rögtön alázatossá lettyent a dereka.” Vagyis Sárközi pontosan tudja, hogy hol a helye a középkori hierarchiába, eszébe sem jutna ujjat húzni egy katonatiszttel. Ebben az esetben nem a bátorság-gyávaság kérdéskörről van szó, egyszerűen arról, hogy a cigány remekül fel tudja mérni az élethelyzeteket, tudja, hogy mikor kell csendben maradnia.

Kiderül az is, hogy mi a foglalkozása: muzsikus és fegyverjavító. Leginkább a második szakma miatt ajánlja neki Dobó, hogy keresse fel Szigetvárt és Török Bálintot. Ez a jelenet regénytechnikai szempontból fontos, így biztosítja Gárdonyi, hogy a cigány később is szerepet kapjon a történetben.

A cigány feleségének, Beskének a jóslataival most nem foglalkozunk bővebben, egyrészt mert nem tartozik Sárközi jellemzéséhez, másrészt pedig, mert külön írást szánunk neki.

A regény II. részében (Oda Buda!) egyáltalán nem kap szerepet emberünk. Nem tudhatjuk biztosan, de ennek valószínűleg az az oka, hogy a cselekmény nagyrészt a budai királyi udvarban játszódik. Nehéz lenne ilyen környezetben komoly szerepet adni egy ragyás cigánynak.

2. A konstantinápolyi kaland

Cigányunk a III. rész (A rab oroszlán), azaz a konstantinápolyi kaland során kerül elő újra. Emlékezzünk, ez az a rész, amikor Gergely és Mekcsey előbb megakadályozzák Vicuska esküvőjét Fürjes Ádámmal, majd Török Bálint egyik fiával, Jancsival közösen elhatározzák, hogy megpróbálják megszöktetni Török Bálintot a konstantinápolyi Héttoronyból.

A Konstantinápolyba tartó út során azután megpihennek egy cigány táborban (III. rész 7. fejezet), és vezetőt kérnek a vajdától. Ekkor bukkan fel újra Sárközi.

„Hát csak azt akarjuk, hogy adj nekünk vezetőt, aki elkísérjen bennünket Sztambulba, és néhány napig velünk maradjon.”[…]
A vajda gondolkozva nézett maga elé, aztán egy füstös sátor felé fordult, és kiáltott:
– Sárközi!
Az öt lovag szinte megrezzent a magyar név hallatára.
A sátorból egy körülbelül negyvenöt éves, szurtos cigány bújt elő. Oláh nadrág volt rajta és kék ing. Az oláh nadrág térde vörös posztóval volt foltozva. A hóna alatt magyar dolmány. Jöttében öltötte magára. Mikorra a vajdához ért, már be is gombolta, a port is leverte a nadrágjáról, meg meg is fésülködött a tíz ujjával. Ragyás volt.”

Újabb infókat kapunk a cigány külsejéről, sőt azt is megtudjuk, hogy hány éves. A ruhája szedett-vedettségével (oláh nadrág, magyar dolmány) Gárdonyi azt is jelzi, hogy a cigány tulajdonképpen nem tartozik sehova sem. Kívülálló, akinek nincsenek határozott céljai a túlélésen kívül, sodródik az eseményekkel.

A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!