Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében visszatérő szereplő Simonyi József, azaz Simonyi óbester, akiről Nyilas Misi balladát készül írni.
Simonyi ezredes még csak mellékszereplőnek sem nevezhető a regényben, azonban élete szerintem megér egy posztot, két okból is: egyrészt, mert egy hihetetlen figura volt, aki bátorságának köszönhetően gyors és fényes karriert futott be a Habsburg hadseregben, hogy aztán ugyanolyan gyorsan és mélyre bukjon, másrészt pedig a Légy jó mindhalálig olvasónaplójának megírása nem csak Nektek fárasztó, hanem nekem is, gondoltam kikapcsolódásként írok egy kicsit más témában.
Következzék tehát Simonyi óbester „balladája”.
Barbácsi és vitézvári báró Simonyi József valószínűleg 1771. március 18. született, valószínűleg Nagykállóban. A két valószínűleg azt jelenti, hogy elég nagy katyvasz van a születési éve és helye körül, amit nem ritkán maga Simonyi okozott, katonai papírjain időnként más és más helyet és időt megadva.
Játszik még 1770. április 8., 1773. március 18. és 1777. február 28. is, születési helyként pedig Nagykálló mellett Hajdúszoboszló és Tass is. A születési körülményekben egyetlen dolog egyezik meg minden forrásban, ez pedig a vallás: a Simon család római katolikus volt. Ebből is látszik, hogy a korabeli okmányirodák nem voltak olyan hatékonyak, mint a maiak.
Elégedjünk meg tehát annyival, hogy emberünk valamikor az 1770-es években született – csak hogy mindenki megnyugodjon, a halálozásának ideje és helye legalább biztos: 1832. augusztus 23., Arad – egy köznemesi származású mészáros mesternek, Simon Pálnak és Hetesényi Zsuzsannának az 1760-as évek második felében kötött házasságából.
Mint látjuk Józsefet eleinte nem Simonyinak, hanem Simonnak hívták és sima köznemes volt, azaz nem bárónak született, ezt a magas rangot később harcolta ki magának. Egyébként szó szerint.
Ez egyben azt is jelenti, születésekor még „csak” barbácsi Simon Józsefnek hívták, a vitézvári előnevet a bárói címhez kapta. A barbácsi Simonok pedig 1637. december 24-én nyertek címeres nemeslevelet III. Ferdinánd magyar királytól. Szerintem azért ez egy korrekt karácsonyi ajándék.
Simon Pálnak és Hetesényi Zsuzsannának összesen 11 gyermeke született, de ebből csak hárman élték meg a felnőtt kort: az 1768-ban elsőként született János, a mi Józsefünk és az 1782-ben született Zsuzsanna. József két testvére egyébként tisztes – és a korban szokatlan – öregkort éltek meg, nem mellesleg mindketten bőven túlélték híres testvérüket: János 1858-ban halt meg 85 éves korában, Zsuzsanna pedig 1862-ben, 81 évesen.
Simonyi József 16 éves és éppen Kecskeméten próbálja elsajátítani a családi mesterséget, azaz apja egyik kollégájánál mészáros inaskodik, amikor egy hazaútja során megáll Debrecenben, ahol érdeklődve értesül arról, hogy a városban éppen toborzás folyik a császári- királyi Wurmser huszárezredbe.
A szerény, de tisztes megélhetést biztosító mészáros mesterségnél az ifjú Simonyi számára vonzóbbnak tűnik a kalandosabb és több lehetőséggel kecsegetető huszárság, így beáll a seregbe.
Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf!
Köszönöm, hogy leírtad ezt, mert az olvasónaplómhoz pont Simonyi óbesterről kellett írnom.
Nagyon sokat segített nekem ez az olvasónapló
Kedves Ruben!
Örülök neki, mert a történelmi háteres írások ne szoktak túl sok kommentet kapni! 🙂
Üdv:
Zsiráf