Simonyi József életrajza

A béke időszakát arra használja fel, hogy beszerezze a korábban véghezvitt hőstetteit igazoló papírokat (hiába, a bürokrácia az bürokrácia), majd azok birtokában kérvényezi magának a Katonai Mária Terézia Rend kitűntetést.

És… 1802. május 5-én meg is kapja: Simonyi József főhadnagyot az 1796-ban, 1799-ben és 1800-ban véghezvitt és igazolt hőstettei miatt kitűntetik a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjével.

Azon túl, hogy ez a lovagkereszt a létező legmagasabb és legnagyobb értékű osztrák katonai kitűntetés, van még egy előnye is: ennek birtokában ugyanis Simonyi kezdeményezhette az osztrák bárói cím megszerzését, amit természetesen meg is tett és természetesen meg is kapott: 1804-ben az addig Simon Józsefnek hívott főhadnagy immár Simonyi József osztrák báró.

Ezután már pillanatok alatt léptetik elő először az ezrede másodkapitányává, majd egy év múlva első kapitánnyá.

Tehát Simon Pál mészáros mester fia 34 éves korára huszárkapitány, osztrák báró és a létező legmagasabb osztrák katonai kitűntetés birtokosa.

Simonyi első kapitány tovább szervezi és folytatja az addigra már a névjegyének tekinthető rajtaütéseket:

  • 1805 októberében a Bodensee melletti Tettnangnál saját veszteség nélkül üt rajta egy francia előőrsön.
  • Ellwangennél embereivel kéttucatnyi francia szekeret zsákmányolnak
  • Tagelsweilernél megszereznek egy teljes francia tábori gyógyszertárat, 140 lovat, szekereket, sőt a hadipénztárat is. Eredmény: ezredparancsnoki dicséret és kéthavi extra zsold.

Simonyi ezredét ezután 1805 legvégén Prágába vezénylik pihenőre és feltöltésre. Itt éri őket a hír, hogy az 1805. december 2-én, Austerliznél lezajlott hatalmas csatában („a három császár csatája”) Napóleon tönkreverte az orosz-osztrák csapatokat.

Ez rossz hír Simonyinak, mert a vereséget hamarosan követi a fegyverszünet, majd 1805. december 26-án a békekötés.

Ismét beköszönt a béke, Simonyi első kapitány legnagyobb ellensége.

A korabeli európai viszonyokat ismerve azonban Simonyinak nem kellett túlságosan kétségbe esni, várható volt, hogy a béke nem lesz tartós. Nem is lett, 1809-ben kitör az újabb háború.

Az addigi békeidőt Simonyi arra használja fel, hogy a megszerzett osztrák bárói címét elismertesse Magyarországon is, a születési helyén illetékes Szabolcs vármegyei nemesi közgyűléssel. Sőt, ezután még az 1807. évi magyar országgyűlésen is megjelenik.

Az 1809-ben kitörő újabb háborúban – ami immár az ötödik koalíciós háború Napóleon ellen – Simonyi ugyanolyan hősiesen harcol, ahogyan azt eddig megszokhattuk tőle:

  • Az Aspern-i csata után – ami egyébként Napóleon első komolyabb veresége volt – a két századot vezénylő Simonyit napiparancsban említik meg „a bátrak legbátrabbjai” között.
  • A Wagram-i csatában immár négy századot irányít. Maga a csata hatalmas léptékben zajlott, összesen több mint 300 ezer katona vett részt benne, az osztrákok 40 ezer, a franciák pedig 34 ezer embert vesztettek.

Simonyi bátorságát és hősiességét ismét elismerik: 1809. július 1-én őrnaggyá lépteti elő és áthelyezik a 4. számú Hessen-Homburg huszárezredbe.

Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..