Simonyi József életrajza

A következő hónapokban, években Simonyi vicetizedes tovább folytatja portyázásait és rajtaütéseit, aminek eredményeként 1794. január 11-án altizedesből tizedessé léptetik elő.

Bátorsága ekkor már bajtársai és ellenségei körében is ismert és elismert, 1794 végén például ütközet közben vív szabályos párbajt egy francia tiszttel. Az eredmény már-már szokásosnak mondható: Simonyi győz, de súlyosan megsebesül, kórház, majd előléptetés: 1795. december 26-án őrmester (strázsamester). És még csak 24 éves…

Az 1796-os év már olasz földön találja Simonyi strázsamestert és a Wurmser huszárokat. Az őrmester következő hőstettét a Garda tó közelében 1796 augusztus 2-án lezajlott saloi ütközetben követi el, amikor a franciák egy váratlan húzással elfoglalják a császári hadsereg tartalék tüzérségét, majd fel is használják.

Ez – mármint, hogy a franciák a saját ágyúikat fordították az osztrák-magyar csapatok ellen – érthetően demoralizálta a császári csapatokat. Ekkor érkezik Simonyi őrmester, aki a túlerővel nem törődve elképesztő mészárlást rendez a franciák között, visszaszerezve a tábori tüzérséget és biztosítva a többiek rendezett visszavonulását.

A haditettért járó jutalom nem marad el: Arany Vitézségi Érem és extra zsold.

1797-ben Simonyi a Mantovát körülzáró császári katonák között van, szerencséjére és a franciák bánatára, mert a városból kitörő ellenséges csapatokra támad huszárjaival, visszaszorítva őket, majd visszavonuláskor komoly mennyiségű ellenséges ágyút és felszerelést zsákmányolva. A jutalom: ismét kitűntetik az Arany Vitézségi Éremmel, amit elméletben szintén csak egyszer lehetett megkapni.

Simonyi szempontjából – aki a csata és a harc szerelmese – azonban nem alakulnak jól a dolgok, a császári csapatok végül kénytelenek felhagyni Mantova ostromával, áprilisban ideiglenes fegyverszünetet kötnek, majd októberben jön a békekötés, aminek eredményeként a Wurmser huszárokat kivonják a hadszíntérről és a magyar hátországba vezénylik vissza.

A Wurmser huszárok számára tehát kitör a béke, ami Simonyi őrmestert rendkívül rosszul érinti, ő portyázni, harcolni, csatázni akar, ráadásul békeidőben vajmi csekély esélye van az ezreden beüli előrejutásra. Egyetlen lehetősége van, átkerülni egy olyan ezredbe, ami továbbra is harcol a franciák ellen.

És Simonyi Józsefnek szerencséje van. Ugyanis a korábban már említett saloi csatában végrehajtott rajtaütést a Wurmser huszárok a báró Mészáros János vezette 1. számú ulánusezred tagjaival közösen követték el. Mészáros bárónak pedig megtetszik a fiatal és az őrületig vakmerő Simonyi őrmester harci morálja és felajánlja neki az ulánusezredben legközelebb megürülő első tiszti rangot.

Simonyi pedig most behajtja az ígéretet, amit a báró sem felejtett el: 1797. szeptember 23-án átigazol a császári-királyi 1. számú Mészáros ulánusezredhez. Hamarosan érkezik a megígért tiszti rang is, decemberben alhadnaggyá léptetik elő.

1799 tavaszán megindul a második francia ellenes koalíciós háború. Simonyi alhadnagy továbbra is az 1. számú ulánusezredben szolgál, ami azonban időközben parancsnokot váltott, most Maximilian von Merveld vezérőrnagy vezeti az ezredet, amit így értelemszerűen Merveld ulánusezrednek hívnak.

Ez a hadjárat újabb sikereket hoz alhadnagyunknak, Simonyi lubickol a csatákban, gyakorlatilag tökélyre fejleszti a rá annyira jellemző rajtaütéseket:

• Az 1799 március 25-i ütközetben tanúsított hősiesség miatt a Merveld ezred minden tisztjét és katonáját főparancsnoki dicséretben részesítik.
• Simonyi és emberei 1799. november 2-án visszavernek egy francia támadást, sőt három tisztet és százötven közkatonát ejtenek foglyul.
• 1800 tavaszán Simonyi az osztrák csapatok visszavonulását fedezi hatalmas túlerővel szemben, majd ezt júniusban Weissenhornál ismétli meg.
• Simonyi alhadnagy nem csak rajtaütésben volt erős, hanem a bajtársai kiszabadításában is: 1800 júniusában két sikeres fogolyszabadító akcióban is részt vesz.
• 1800 decemberében fél századnyi ulánussal veri meg a többszörös túlerőben lévő franciákat, 350 lovast és 200 gyalogost foglyul ejtve.

1800. december közepén újra alakulatot vált, addig ugyanis egy zömmel lengyelek alkotta ezredben szolgált. Most átlép a magyarokból álló császári-király 6. számú Blankenstein huszárezredbe, ahol főhadnaggyá léptetik elő.

1800. február 29-én a harcoló felek békét kötnek, ez persze nem jön jól Simonyi József főhadnagynak.

Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!