Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye első fejezetének részletes olvasónaplója
1. fejezet
1920-ban Erdélyben járunk, Felcsík járásban, Csíkcsicsó faluban.
Egy kis történelmi előzmény: Erdély az Első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések keretében megkötött Trianoni szerződés értelmében Romániához került. Vagyis, bár Erdély nagyrészt magyarlakta terület volt, a történet idején mégis (már) Romániához tartozik, elméletben a hivatalos nyelv a román (persze mindenki ízes magyarsággal beszél) és a hivatalos fizetőeszköz a román lei (vagy lej).
A történetet a 15 éves Szakállas Ábel meséli el egyes szám első személyben, aki a szüleivel él nagy szegénységben egy kis házban, Csíkcsicsó faluban.
Ábel apja közbirtokossági erdőpásztor, ezért csak hetente, tíznaponta jár haza, általában akkor, ha elfogyott az élelme.
A történet 1920. szeptember 30-án indul. Ábel anyja elment pityókát (krumplit) ásni, míg Ábel azt a feladatot kapta, hogy morzsoljon törökbúzát (kukoricát). Ábel pedig a szoba közepén neki is kezd a munkának, vállán a macskával, mellette pedig a Hegyes nevű kutyával.
Hamarosan a házhoz közeledő lépések zaját hallja: hazaérkezett az apja, Gergely. Ábel természetesen megörül az apjának, de akkoriban nem volt szokás az érzelmeket kimutatni, ezért bár napok óta nem látták egymást, úgy tesznek, mintha csak pár perce váltak volna el.
Meg kell jegyezni, hogy a regény nagy erőssége a rengeteg humoros párbeszéd, amit egy olvasónaplóban nem lehet átadni…
Hamarosan kiderül, hogy Ábel apja nem jött üres kézzel, egy kövér nyulat is hozott. Ez azonban csak úgy derül ki, hogy Gergely kiküldi Ábelt, hogy hozzon vizet neki.
Ábel pedig a ház előtt szinte átesik az összekötözött lábú nyúlon. Hamar rájön, hogy apja csak azért küldte el vízért, hogy megtalálja a nyulat.
Ábelt azonban nem kell félteni, ha tréfáról van szó, elrejti a nyulat, majd a vízzel visszamegy a házba. Gergelyt persze meglepi, hogy Ábel semmit sem szól a nyúlról, még az is megfordul a fejében, hogy mialatt ők bent voltak a házban, valaki ellopta a nyulat, ezért nem szól róla Ábel.
Ábel apja hamar a nyúlra tereli a beszélgetést, mondván, hogy milyen jó lenne, ha Ábel fogna egy nyulat… Ábel pedig közli, hogy az nem lesz nehéz, majd kimegy és behozza az apja által hozott nyulat, mintha ő fogta volna.
Így tehát tisztázódik a dolog, bár apa és fia nem beszélnek róla, de mindketten tudják, hogy Gergely hozott a családnak egy nyulat, Ábel pedig úgy tett, mintha ő fogta volna.
Hamar kést éleznek, tüzet gyújtanak, majd Gergely megnyúzza a nyulat, közben van egy rejtélyes mondata is Ábelnek, ami azonban meg fogja határozni a fiú életének következő hónapjait:
„Aztán figyelmeztetett, hogy jól nézzem meg a nyúzás mesterségét, mert mostantól fogva nagy hasznát fogom venni.”
Ábel nem érti a célzást, de nincs is sok ideje foglalkozni vele, mert közben megérkezik az anyja is. Közösen megsütik a nyulat és megvacsoráznak.
A fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
szia nekem ezt nem tudnád elküldeni pdf ben hogy letöltsem mind a négy fejezetet
Kedves Budai Kristóf!
Nem! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Az első fejezet legelső mondatában azt írtad, hogy 1920-ben.
Nem, azért, hogy kötekedjek, csak szóltam, hogy ki tudd javítani
Kedves Milán!
Köszi, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf
Életmentő vagy! 🙂
Kedves Panka!
Örülök neki! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Lehet csak én nem értem de rögtön az elején „Romániához került. Vegyis, bár Erdély”, nem akarok senkibe vagy semmibe belekötni de az nem „Vagyis”?
Kedves Bence!
Köszi, javítva!
Üdv:
Zsiráf
Szia kedves Zsiráf!
Nem akarom az oldalad bántani (eddig minden olvasónaplót innen csináltam és többé kevésbé sikerült is.) De engem nagyon idegesít hogy nem lehet átlépni pár fejezetnél, számomra a 4. fejezet 1. része a legidegesítőbb, ugyanis ott a linket is át kell írni. Amúgy jól össze van szedve csak eléggé zavaró ez a dolog. Ha kijavítod köszönöm! További jó olvasónapló írást! 🙂
Kedves Gergő.!
Hm… Nálam tökéletesen működik minden link…
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
találtam egy elírást. Az 1 fejezet 2. részének utolsó előtti bekezdésének utolsó előtti sorában az utolsó előtti szó el van írva. Az van írva hogy „falpaffadt”.
Ha kijavítod köszi!
Kedves Gergő.!
Köszi, javítva!
Üdv:
Zsiráf
szia! amikor megérkeznek a hazhoz akkor az van irva hogy: nem sok választja el ASZ összedőléstől
azt lehet orvosolni?
Kedves Kiko!
Köszi, orvosoltam. 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
A bevezetőben a Trianai szerződés helyesen Trianon.
Údv Edit
Kedves Edit!
Köszi, javítva!
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Életmentő vagy! :))
Kedves Szonja!
Igyekszem! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf,
Nagyon jó ez az oldal, teljesen jól összegolalja a lényeget, viszont találtam 2 db hibát az 1. fejezet 6. oldalán:
– 4. bekezdésben: „Végül megszületik az alku”-nál a K kimaradt
– 13. vagy 14. bekezdésben: „sokan jönnek” kimaradt a sokan után az N.
Köszi ha kijavítod 😉
Kedves Ahmed!
Köszi, javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Az egyik részben az 5. oldalon vaskörte helyett vastököt írtál.
Kedves Péter!
Köszönöm, hiba javítva!
Üdv:
Zsiráf
Életmentő vagy!👍
Kedves Erzsébet!
Igyekszem! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf !
Ez lehet hülye kérdés, de a Szakállast direkt írtad nagybetűvel, vagy arra utal hogy szakáll van az arcán? Vagy ez a vezetékneve?
Válaszodat köszönöm.
Kedves zsigubigule!
Gondoljuk át logikusan a problémát: a mondat úgy kezdődik, hogy a „A történetet a 15 éves Szakállas Ábel meséli el…”
15 évesen azért még nem jellemző a szakáll egy fiúra. Ez, valamint az a tény, hogy a Szakállas nagybetűvel van írva, bizony arra enged következtetni, hogy itt bizony egy névről van szó.
Üdv:
Zsiráf
Szia! Már írtam innen ki olvasónaplót viszont ott a főszereplők külön ki voltak írva. És érdekelne hogy itt miért nincs külön kiírva a a szereplő és a helyszín.
Kedves Petra!
Mert felesleges… A történet kevés szereplőt mozgat és kevés helyen játszódik.
Üdv:
Zsiráf