Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 1. fejezet

Szerző:

Gergely végül mindent elrendez a házban, a közeli ólban elszállásolják a kecskét és a két tyúkot is, majd langyos moslékot csinálnak a beteg kutyának és ők is esznek.

Ábel kicsit értetlenül mondja, hogy azt sem tudja mi lesz neki itt a dolga, de apja megnyugtatja, hogy másnap majd kijön a bank egyik igazgatója és elmondja a feladatait.

Ezután Gergely hazamegy, Ábel pedig ott marad egyedül a Hargita hegység lábánál egy erdőszéli, rozoga faházban.

Ábel persze nagyon elszomorodik, még el is sírja magát, és a félelem is kerülgetni kezdi, hiszen teljesen egyedül van. Hogy bátorságot merítsen, komolyan a pálinkásüveg fenekére néz, aminek az lesz a következménye, hogy rettentően berúgik és a kutya mellé gömbölyödve alszik el, de legalább nem fél.

Csak másnap késő délelőtt tér magához, akkor is csak azért, mert megérkezik a bank igazgatója. A férfi körbenéz a szegényes viskóban, majd amikor felfedezi, hogy még egy ágy sincs, megígéri Ábelnek, hogy hozat ki neki a városból egy normális asztalt, széket és ágyat.

Ezután elmondja, hogy mi lesz Ábel feladata:

„Ha emberek jönnek szekérrel, hogy fát vegyenek, akkor te mindig cédulát írsz az eladott fáról. Ügyelj arra, hogy ez a másolópapír mindig két lap között legyen, mert dupla példányban kell a cédulát kiállítni. Ráírod a vásárló nevét, a fa minőségét és árát, aztán a cédulát aláírod te is, a vevő is, a pénzt beszeded tőle; utána a második lapot kiszakítod, és odaadod neki, az első pedig megmarad ebben a könyvben, hogy a banknak el tudj számolni az eladott fával s a beszedett pénzzel.”

„A hullafa ára szekerenkint harminc lej; a hasogatott fáé ötven. Különben itt van egy táblázat, ami mindent megmagyaráz. Ezt ide fogjuk szegezni a falra.”

Ezután Ábel az igazgatóval együtt körbejárják az erdőt, felmérik Ábel birodalmát, közben az igazgató magyaráz, hogy mi hol van, mi mennyibe kerül, stb.

Amikor látnak egy hatalmas, a szél által kidöntött fát, akkor az igazgató közli, hogy az ilyen kidőlt fákat Ábelnek adja. A fiú vágja fel őket és a saját hasznára eladhatja az így kapott fát. (Ennek még a későbbiekben jelentősége lesz!)

Miután az igazgató úgy gondolja, hogy mindent megmutatott, akkor visszaindul a városba, de az utolsó pillanatban még foghegyről odaveti, hogy 500 lej lesz Ábel havi fizetése.

Az igazgató már rég elment, amikor Ábelnek eszébe jut, hogy kérnie kellett volna egy puskát is, amivel megvédheti magát, a fát, és a fáért kapott pénzt. Most már azonban mindegy…

Az igazgató távozása után Ábel rendet rak a házban, ellátja az állatait, megfeji a kecskét majd átgondolja, hogy milyen furcsán alakult át rövid időn belül a sorsa:

„Ott voltam egyedül, a magam lábára eresztve, pásztornak fogadva. Csak most eszméltem rá valójában, hogy mi is történt velem. Apám kihozott ide, s én jöttem, pedig nem akartam. Az igazgató felfogadott, pedig azt sem akartam. Semmit sem akartam, csak olyan voltam, mint a levél, amelyik leszakad a fáról, s egyik szél erre viszi, a másik szél arra viszi. A levelet viheti, de engemet immár többet nem, gondoltam magamban.”

Ábel tehát nagy elhatározásra jut:

„Ez azt jelentette, hogy többet senkinek sem hagyom, hogy engemet térengessen, hanem a magam belátása és akarata szerint fogok cselekedni. S a célom nem lesz más, hanem először a kötelesség, aztán pedig az én gyarapodásom s a házam felvirágoztatása.”

A fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 1. fejezet” bejegyzéshez 28 hozzászólás

  2. Szia Zsiráf!

    Az első fejezet legelső mondatában azt írtad, hogy 1920-ben.
    Nem, azért, hogy kötekedjek, csak szóltam, hogy ki tudd javítani

    Válasz

  4. Lehet csak én nem értem de rögtön az elején „Romániához került. Vegyis, bár Erdély”, nem akarok senkibe vagy semmibe belekötni de az nem „Vagyis”?

    Válasz

  5. Szia kedves Zsiráf!
    Nem akarom az oldalad bántani (eddig minden olvasónaplót innen csináltam és többé kevésbé sikerült is.) De engem nagyon idegesít hogy nem lehet átlépni pár fejezetnél, számomra a 4. fejezet 1. része a legidegesítőbb, ugyanis ott a linket is át kell írni. Amúgy jól össze van szedve csak eléggé zavaró ez a dolog. Ha kijavítod köszönöm! További jó olvasónapló írást! 🙂

    Válasz

  6. Szia Zsiráf!
    találtam egy elírást. Az 1 fejezet 2. részének utolsó előtti bekezdésének utolsó előtti sorában az utolsó előtti szó el van írva. Az van írva hogy „falpaffadt”.

    Ha kijavítod köszi!

    Válasz

  7. szia! amikor megérkeznek a hazhoz akkor az van irva hogy: nem sok választja el ASZ összedőléstől
    azt lehet orvosolni?

    Válasz

  10. Kedves Zsiráf,
    Nagyon jó ez az oldal, teljesen jól összegolalja a lényeget, viszont találtam 2 db hibát az 1. fejezet 6. oldalán:
    – 4. bekezdésben: „Végül megszületik az alku”-nál a K kimaradt
    – 13. vagy 14. bekezdésben: „sokan jönnek” kimaradt a sokan után az N.

    Köszi ha kijavítod 😉

    Válasz

  13. Szia Zsiráf !
    Ez lehet hülye kérdés, de a Szakállast direkt írtad nagybetűvel, vagy arra utal hogy szakáll van az arcán? Vagy ez a vezetékneve?
    Válaszodat köszönöm.

    Válasz

    • Kedves zsigubigule!

      Gondoljuk át logikusan a problémát: a mondat úgy kezdődik, hogy a „A történetet a 15 éves Szakállas Ábel meséli el…”
      15 évesen azért még nem jellemző a szakáll egy fiúra. Ez, valamint az a tény, hogy a Szakállas nagybetűvel van írva, bizony arra enged következtetni, hogy itt bizony egy névről van szó.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

  14. Szia! Már írtam innen ki olvasónaplót viszont ott a főszereplők külön ki voltak írva. És érdekelne hogy itt miért nincs külön kiírva a a szereplő és a helyszín.

    Válasz

    • Kedves Petra!

      Mert felesleges… A történet kevés szereplőt mozgat és kevés helyen játszódik.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .