A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A kommentek között és privát üzenetekben is gyakran előkerülnek, az „Elég, csak a filmet megnézni?” vagy a „Mi a különbség a film és a könyv között?” típusú kérdések.

Mivel pedig az olvasonaplopo.eu azért van, hogy Nektek jó legyen, és próbálunk lépést tartani az igényekkel, ezért következzen legújabb vendégbloggerünk, Augusta von Hózentróger (a barátainak csak Guszti) három részes sorozata, ami az Egri csillagok film-regény témát járja körül.

Ha tetszettek az írások, akkor kérlek lákjold őket, ezzel is elismerve a szerző munkáját! Köszi: Zsiráf 🙂

A szó Augusta von Hózentrógeré (a barátainak csak Guszti):

Biztosan sokan eljátszottatok már a gondolattal, mennyi időt és energiát spórolhatna az egyszeri diák azzal, ha az Egri csillagok elolvasása helyett az irodalomóra előtt egyszerűen megnézné a regényből készült filmet…

Ezzel kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírem.

Kezdjük mindjárt a rosszal: A film megtekintése nem helyettesíti a regény elolvasását, sokkal inkább kiegészíti azt.

Sok helyen olvasni, hogy a film hűen követi a regény cselekményét, ez azért pontosításra szorul…

A film egy ifjúság számára készült történelmi kalandfilm, ami magát a történelmi kort próbálja már-már dokumentarista módon ábrázolni.

A történelmi korhűségre való törekvésnek esnek áldozatul a kidolgozatlan karakterek, a hiányzó színes magánéleti szálak, a sorsfordító találkozások, amik a regény „ízét” adják.

A teljes regény cselekményhű feldolgozására inkább egy sorozat lenne alkalmas, egy „egyestés” bár „kétrészes” film egyszerűen nem ad ilyen összetett, izgalmas és szövevényes történet bemutatására lehetőséget.

Nézd el a filmnek, hogy az 1960-as évek végén készült, és ne várj tőle Harry Potter-látványvilágot, vagy Gyűrűk urás csatajelenetet…

Többek között azért se, mert a török seregeket alakító statisztákat a Magyar Néphadsereg kivezényelt ötezer sorkatonája alkotta, a díszletvár Pilisborosjenőn készült, semmi számítógépes látványeffekt, a pirotechnika pedig egyszerű puskapor, és gyanítom, a forgatás büdzséje egyébként is messze elmarad egy hollywoodi produkciótól…

(Itt most engedtessék meg nekem egy rövid személyes kitérő: szerény véleményem szerint, ha a HBO sorozatkészítői még a Trónok harca forgatókönyve előtt/mellett elolvashatták volna az Egri csillagokat, a sztoriban rejlő karakterek, fordulatok, csatajelenetek, ármány és szerelmi szál hatására simán becserélték volna a fantasy világára… hasonló költségvetéssel ugyanis ebből a regényből világsikerű filmsorozat lenne!!! Igen, most megkövezhettek… de csak ha előbb elolvastátok a regényt!!! 😊 )

Nos, jöjjön a jó hír: A fim megtekintését mindenképpen ajánlom, mert rendkívül hasznos segítséget nyújt a regény szövevényes szálainak megértéséhez, a karakterek „arcot kapnak”, és kevésbé megerőltető, hogy el is tudd képzelni az egészet!

Olyan, mint valami szuper audiovizuális összefoglaló, amit mindenképp a regény elolvasását követően tanácsolok megnézni.

Leginkább azért utána, mert nyilván gyorsabban rögzülnek a film képkockái, mint a regény szövege, és olvasónapló vagy dolgozat írásakor könnyen abba a hibába eshetsz, hogy először a filmbéli jelenet jut eszedbe… Pedig – mint azt a következőkben látni fogod – a regény több ponton is eltér a forgatókönyvtől!

A következő gyűjtemény – vagy ha úgy tetszik, összehasonlítás – éppen ahhoz nyújt Neked segítséget, hogy ezeket az eltéréseket felismerd, és még csak véletlenül se keverd össze a szezont a fazonnal:

 1. rész: Filmben van, regényben nincs

 2. rész: Regényben van, filmből kimaradt

3. rész: Máshogy van a filmen és a regényben

A Gárdonyi Géza: Egri csillagok: A film és a regény összhasonlítása bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

2. rész: A regényben van, a filmből kimaradt:

Ez egy nagyon FONTOS felsorolás abból a szempontból, hogy az emberben lelkifurkát, de legalább kíváncsiságot ébresszen azzal kapcsolatban, mit is hagy ki, ha nem olvassa el a regényt… Bár, remélem, ez még csak meg sem fordult senki fejében sem! 😊

Ha netán, egészen véletlenül éppen akkor dőlt össze a világ, sodort el a cunami, nyílt meg a föld és ezzel egy időben kapta ki egy hurrikán a könyvet a kezedből, mikor ezen részeket olvastad volna, segítek őket megtalálni az oldalon található olvasónaplóban… nehogy a jó jegy múljon rajta… és, mert eszméletlen jófej vagyok…

• Gábor pap és Gergő (Gergő ifjúkora, a merényletkísérlet, seregszemle)

Gábor pap az a rendkívül jelentős figura, akit személy szerint nagyon hiányolok a filmből. Egyrészt, mert a regény cselekményének alakulásában/alakításában rendkívül jelentős szerepet játszik, aktív, elhivatott, kezdeményező, pap létére már-már harcos egyéniség.

Kulcsjelenetekben van döntő szerepe: el tudjuk képzelni, mi történt volna, ha nem engedi el a rabok kiszabadítása után az ő belátására bízott és vele sorsára hagyott félszemű törököt?

Vagy, hogy mennyire szükséges volt a történet szempontjából, hogy valami kósza ötlettől vezérelve a török élete helyett mindössze talizmánját vette el?  – ugye, hogy ugye!

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a seregével Buda felé menetelő török szultán ellen tervezett – aztán sajnos öngyilkosra sikeredett – merénylet értelmi szerzője és kivitelezője is egy személyben ő, Gábor pap.

Ezekről bővebben itt: I. rész 3–4. fejezet, 10-17. fejezet, valamint II. rész 1-7. fejezet

Másrészt elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy az árván maradt, mezítlábas, eszes parasztgyerekből az a Bornemissza Gergő válhatott, akit felnőttként úgy ismerünk, mint nagy tudású, több nyelven beszélő, magát minden szorult helyzetből kivágni tudó, harcművészetekhez értő rettenthetetlen polihisztort. Oktatója, példaképe, gyámolítója és férfimintája egyben ő Gergőnek, nélküle nem lenne hősünk valódi hős.

• Tulipán, a Cecey törökje

A számunkra szokatlan, megmosolyogtató név valóban egy színes és érdekes személyiséget takar.

Az identitászavarában (és vehemens felesége elől) alkoholfogyasztásba menekülő szolgáló azt bizonyítja, lehet a török is „rendes ember”, feltéve, ha magyarrá lesz…

Zseniális meglátásai, mint például, hogy Allah sem tiltaná a sertéshús fogyasztását, ha lett volna lehetősége megkóstolni a paprikás szalonnát, vagy hogy mindenki bolond, aki nem magyar, véleményem szerint igenis gazdagítaná a filmet is… sajnos onnan kimaradt, de szerepéről és Gergővel átélt kalandjairól itt olvashatsz: II. rész 2-7. fejezet

• Török Bálint udvara, a török „átka”

Török Bálint udvarában egy valódi lovagi tornának, vívójelenetnek lehetünk tanúi… sajnos, csak a regényt olvasva…

A rettenthetetlen Bálint úr ugyanis minden nála raboskodó töröknek megadja a lehetőséget a szabadulásra, egy feltétellel: őt kell legyőzni.

Jelzem, nem kell Isztambulba különjáratos pótló buszt indítani a tülekedő hazautazók számára, ugyanis ez senkinek sem sikerül.

Az egyik, saját kudarcától keserűvé és kétségbeesetté vált török tehetetlen haragjában megátkozza a fizikailag sérthetetlennek tűnő Török Bálintot, akin a kard éle nem, de az átok sajnos később fog. Erről bővebben itt: Török Bálint átka

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Gárdonyi Géza: Egri csillagok – A regényben van, a filmből kimaradt bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

 1. rész: Filmben van, regényben nincs:

Ezek szinte kizárólag olyan jelenetek, amelyekből a kor szokásait, öltözködését, kultúráját és szertartásait ismerhetjük meg, és amelyek a film azon célját hivatottak szolgálni, hogy pontos, korhű ábrázolást adjon.

• Szulejmán szultán kezdő jelenete

A film kezdőjelenetében egy török sátorban találjuk magunkat, ahol is I. Szulejmán szultán szertartásos öltöztetését kísérhetjük figyelemmel.

Háttérinfó: a mindenkori szultán udvartartásának elmaradhatatlan alakja volt az u.n. dülbend aga (öltöztető), akinek a feladatkörébe tartozott az uralkodó alkalomhoz illő ruházatának összeállítása, az anyagok minőségének ellenőrzése, a kelmék illatos olajokkal való átitatása.

Persze magát az öltöztetést szolgák végezték, az aga inkább egyfajta stylist-ként funkcionált az uralkodó mellett.

• Török Bálint „átöltöztetése” a szultán sártáig

Előtörténet: I. Szulejmán seregével Buda alá érkezik, és a várat csellel tervezi elfoglalni. Ehhez „atyai jóbarátként” magához rendeli a gyermekkirályt vendégségbe, akit édesanyja, Izabella királyné csak az általa igen nagyra tartott Török Bálint kíséretében – értsd: védőszárnyai alatt – hajlandó az „oroszlán barlangjába” küldeni.

Az egész meghívás lényege a figyelemelterelés: míg az udvar és minden fontosabb katonai tekintély azt figyeli-óvja, mi történik a szultán sátra körül, a török sereg „betúristáskodja” magát a várba, és alattomban elfoglalja azt.

A látványos figyelemelterelő-hadművelet részeként állítják a kíséret fő alakját, Török Bálintot a „kifutóra”; a szultán színe elé vezető úton sátorról-sátorra átöltöztetik az egyébként is díszes, magyaros öltözetű főurat török aranyos-selymes turbános-kaftános kombinációba.

• Mekcsey – Gergő párbaja

A filmben van egy jelenet, amelyben a Konstantinápolyban raboskodó Török Bálint kiszabadítására három ifjú készülődik, Török Jancsi, Mekcsey és Bornemissza Gergő.

A jelenetben Mekcsey „beszól” az olasz selyemruhát viselő Gergőnek, gyávának nevezi őt, mire Gergő párbajra hívja. A küzdelem első vérig megy csupán, komoly sérülést egyik sem szerez a kakaskodásban.

Ilyen jelenet a regényben egyáltalán nem szerepel.

Gergő párbajozna ugyan, kihívottja pedig a későbbi kebelbarát, azaz Mekcsey, a „kakaskodásra” viszont éppen aznap kerülne sor, mikor a török a jól kigondolt városnézős-csellel egy kardcsörte vagy ágyúdörrenés nélkül beveszi Buda várát.

Ráadásul úgy tűnik, hogy Gergő ura, Török Bálint is hosszabb ideig kényszerül a török „vendégszeretetet” élvezni – így az ifjonti hév által vezérelt összecsapás ezen prózai okok miatt elmarad.

A forgatókönyv írói viszont kapva kaptak a látványos akciójelenet ötletén, így kerül az végül filmvászonra.

• Izabella királyné és Vicuska vívójelenete

Szintén a kor szokásait és sportöltözetét mutatja be a korabeli „fitneszjelenet”, melyben Izabella királyné és kedvenc udvarhölgye, Vicuska jóga- vagy piláteszóra helyett dolmányban, bő ujjú ingben, nő létükre nadrágban (!!!) és tollas sisakban vívótréninget tartanak.

Vica copfba font haja a lányok tipikus hajviseletét mutatja, míg a királyné kibontva és vállára engedve hordja a trendnek megfelelő frizurát.

• Vicuska esküvője előtti tánca Fürjes Ádámmal

Vicuskát a királyné jó szándékból ugyan, de férjhez akarja adni egy olyan férfihez, akit Vica nem szeret.

A menyegző előtt a kor elvárásainak megfelelően eljárja a jegyespár az úgynevezett érintős táncot, amely során a leendő ara az ujjaira húzott karmokkal és hegyes szúrós gyűrűkkel üti a vőlegény tenyerét és felsőtestét, míg abból vér nem serken.

Az elsőre igen brutálisnak és pogánynak tűnő harci tánc célja, hogy a menyasszony kiérdemelje a fátylat… és mivel Fürjes Ádámot egyébként sem kedveljük, nyilván Vicának szurkolhatunk, hogy minél jobban elnáspángolja a legényt 😊

A regényben valóban van egy „esküvő előtti” jelenet, ebben azonban Vicuska férfi énekesnek öltözik a később hoppon maradt násznép szórakoztatására, nem szado-mazo amazon-menyasszonynak.

Újabb személyes kitérő, ha már itt tartunk: Itt egy nőalak – mármint a Vica – aki elég intelligens, elegáns és kifinomult ahhoz, hogy a királyné kedvenc udvarhölgye legyen, mellette úgy vív, hogy az a harcedzett férfiaknak is becsületére válna.

Átváltozó- és átöltözőművész (kész kaméleon), tökéletesen énekel, hangszereken játszik, nyelveket beszél – törökül mellesleg megtanul Konstantinápolyba utazva útközben.

Mindemellett gyönyörű és úgy lovagol, hogy a lovuk nyergéből hátrafelé nyilazó ősmagyar eleink is párás tekintettel bólogatnának elismerően.

Egy baró szuperkémnő minden tulajdonságával rendelkezik, mégis otthonosan mozog a „klasszik” női szerepkörben is: szerető feleség, gondoskodó anya, háztartás csilli-villi.

Zokszó nélkül keresztülvág egy ostromló seregen, hogy aztán anyatigrisként férfipáncélban küzdjön meg fia elrablójával egy csata kellős közepén… szóval, na ja, persze… Macskanő meg Wonderwoman… biztos menő… de hogy a Marvelnél sírva könyörögnének Gárdonyi receptjéért, az holtbiztos!

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Gárdonyi Géza: Egri csillagok – A filmben van, a regényben nincs bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A könnyebb kezelhetőség érdekében  regény 65 fejezetének olvasónaplóját két bejegyzésre osztottam:

Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 33-65. fejezet – Olvasónapló

A Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

A könnyebb kezelhetőség érdekében a regény olvasónaplóját öt bejegyzésre osztottam a regény részeinek megfelelően.

Első rész – Hol terem a magyar vitéz?
Második rész – Oda Buda!
Harmadik rész – A rab oroszlán
Negyedik rész – Eger veszedelme
Ötödik rész – Holdfogyatkozás

Az Egri csillagokhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

• • A regény címének és a fejezetek címeinek értelmezése
  • Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Szószedet
  • A film és a regény összehasonlítása – különbségek és hasonlóságok
  • Jellemzések:
    • Bornemissza Gergely jellemzése
    • Dobó István jellemzése
    • Hajván (Hasszán, Manda bég) jellemzése
    • Hegedüs István (az áruló Hegedüs) jellemzése
    • Jumurdzsák jellemzése
    • Sárközi, a ragyás cigány jellemzése
  • Szereplők:
    • Az Egri csillagok szereplői betűrendben
  • Történelmi háttér:
    • Dobó István életrajz
    • Bornemissza Gergely életrajz
    • Magyar rabok a Héttoronyban (Jedikulában)
    • Mekkora volt valójában az egri várat ostromló török sereg?
    • Tinódi Lantos Sebestyén életrajz
  • Olvasónapló kérdések:
    • A kis, piros hüvelyes kard szerepe/története (Bornemissza Gergely kardja)
    • Beske, a cigányasszony jóslatai Dobó Istvánnak és Bornemissza Gergelynek
    • Bornemissza Gergely különleges fegyverei az egri vár védelmében
    • Dobó István és a várvédők esküje
    • Gergely és Vicuska kapcsolatának alakulása a regényben
    • Jumurdzsák Gyűrűje – Az amulett sorsa
    • Török Bálint átka, azaz ki átkozta meg Török Bálintot?

A Gárdonyi Géza – Egri csillagok – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regénye egy nagyon rövid előszóval kezdődik, szerintem egyszerűbb, ha az egészet idemásolom:

„Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?
Mindenki azt mondja:
– Én is.
És némelyek hozzáteszik:
– Könyvtárosa ő a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.
Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok. A becsü­letem se folt nélkül való. És hát emberszeretetről szólhat-e az olyan, aki ölt?
Öltem. Embert öltem, nem is egyet: százat. Loptam is, csaltam is. Mindezt megírtam ebben a könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik ebből, vagyis a bolondsá­gomat, amelynél nagyobbat ember még nem követett el ezen a világon.
Azután mondják meg majd ők is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és őrzőangyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
Egy leány tanított erre engem.”
 

1. fejezet

 

Mielőtt komolyan nekiugrunk a mókának érdemes foglalkozni egy kicsit azzal, hogy időben mikor is játszódik pontosan a regény cselekménye. A pontos dátum nem derül ki a műből, mivel azonban történelmi regényről van szó, ami valós történelmi eseményeken alapszik, következtetni tudunk az időpontra:

• Priszkosz rétor a valóságban Kr.u. 448-449 körül – a pontos év nem ismert – indul el a bizánci követség tagjaiként Attilához.
• Ekkora Zéta már nyolc éve a rabszolgája, tehát Zéta Kr.u. 440-441 körül került hozzá, amikor 12 éves volt, vagyis a történet is ekkor kezdődik.

Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy magából a regényből nem derül ki évszám!

A regény cselekményét az előszóban már említett Zéta meséli el egyes szám első személyben. Az első fejezetben Zéta gyermek és ifjú koráról van szó.

Eredeti nevét nem tudjuk meg. Trákiában született és 12 éves volt, amikor meghalt az anyja és apja nem tudta eltartani Zétát és öt testvérét. Ezért apja elvitte Konstantinápolyba és két aranyért eladta rabszolgának egy Maksziminosz nevű gazdag úrnak.

„Apám akkor sírva fakadt és megcsókolt:
– Isten veled! Emlékezzél meg rólam, ha kedvez a szerencse. Mert azért adtalak olcsón ennek az úrnak, hogy a szerencsének mindig az útjában légy.”

Maksziminosz hazaviszi a fiút ás elnevezi Teofilnak. Kiderül, hogy három fia játszótársául vette Teofilt. A fiú először azt hiszi, hogy jó sora lesz, de hamarosan kiderül, hogy gazdája három fia inkább játéknak tekinti, mint társnak. Gyakran megverik, megalázzák játék közben.

Teofil eleinte nem érti a dolgot, később mérges lesz és egy alkalommal visszaüt a fiúknak. Az úrfiak persze sírva szaladnak az apjukhoz. Teofilt kegyetlenül megverik, ekkor kap először ízelítőt abból, milyen is egy rabszolga élete.

Maksziminosznál éppen vendégségben van Priszkosz rétor, aki szemtanúja Teofil sanyarú sorsának. Másnap egy aranyért megveszi a fiút Maksziminosztól.

Teofil sora jobbra fordul, Priszkosz rétor jó ember. Elnevezi Teofilt Zétának. Zéta új ruhákat kap, iskolába jár, maradék idejében pedig Priszkosznak segít.

Zéta immár 8 éve Priszkosz rabszolgája. Iskolai tanulmányai alatt kiderül egy hasznos tulajdonsága: nagyon jó memóriája van:

„A tanítóm figyelmeztette egyszer, hogy valami ritka erős a memóriám. Az uram megpróbált: elolvasott előttem két sort Homéroszból. Aztán négy sort, aztán hat sort. Elmondtam neki hibátlanul. Magam se tudom, hogy hogyan van, de a szavak úgy beleragadnak az elmémbe, hogy amit figyelemmel hallok vagy olvasok, azt többé el nem felejtem.”

Zéta lassan nélkülözhetetlenné válik Priszkosz számára, tulajdonképpen már-már nem is számít rabszolgának, inkább titkárféle. Zéta is nagyon ragaszkodik a gazdájához.

Priszkosz egyik reggel közli Zétával, hogy aznap van 8 éve, hogy megvette őt Maksziminosztól. A törvények szerint 8 év után szabaddá válik, tehát attól a naptól fogva Zéta szabad ember, nem rabszolga többé, azt csinál, amit akar. Priszkosz egy bőrzacskóban 100 aranyat is ad Zétának.

Zéta meghatódik a gesztuson, de nem akar elválni szeretett gazdájától:

„- Ó, jó uram – rebegtem térdre esve -, ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt! Hadd maradjak, ahogyan voltunk!
[…] Neked köszönhetem, uram, hogy kiemeltél az állati sorból! Neked köszönhetem, hogy világossága van az értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel. Szép ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szívével érdemelheti meg az ember nevet?”

Priszkosz örömmel egyezik bele, hogy Zéta vele maradjon. Kiderül azonban, hogy nagy utazás előtt állnak: Theodóziusz császár megbízásából Priszkosznak el kell utaznia Attilához, a hun királyhoz.

Néhány nappal korábban ugyanis követek érkeztek a hunoktól Theodósziuszhoz. Attila nevében azokat a hun szökevényeket követelték, akik a Római birodalomban telepedtek le, tovább néhány területi kérdésben ajánlattok egyezséget. Valamint kikötötték, hogyha Theodósziusz legközelebb követeket küld Attilához, akkor azok ne egyszerű futárok legyenek, hanem udvarának jeles személyiségei.

Ezért kell Priszkosznak utazni Attilához. Kiderül, hogy egyik útitársa Maksziminosz lesz, Zéta első gazdája.

Zéta először megretten a gondolatra, hogy a vad, ismeretlen hunok közé kell mennie, akik a szóbeszéd szerint embervért isznak. Gazdája iránti szeretete és ragaszkodása azonban erősebb, kijelenti, hogy Priszkosszal tart.

Lássunk egy kis történelmi hátteret az érthetőség kedvéért:

• Theodóziusz, azaz II. Theodosius bizánci császár valós történelmi személy volt, 401-ben született és mindössze 7 éves, amikor elfoglalja a Keletrómai Birodalom trónját. Hosszú uralkodását a történelemtudomány nem tartja kiemelkedőnek, a császár nem volt különösebben tehetséges. 450 nyarán egy lovasbalesetben szerzett gerincsérülésébe hal bele.
• Priszkosz rétor is valós történelmi személyiség volt. 448-449 körül egy követség tagjaként a császár Attila udvarába küldi. Kalandjairól 8 kötetes művet ír, amit csak 23 évvel később fejezett be és eredeti példánya nem maradt ránk, csak mások másolataiból, vagy utalásaiból tudunk róla.
• Tehát a regény alap figurái (Theodóziusz és Priszkosz) és az indító cselekmény (követség Attilához) is valósak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

33. fejezet

Zéta egy nap meglátogatja Bial táltost, aki elátta a sérüléseit, amikor Csáth leütötte a székkel. még egyszer meg akarja köszönni neki a segítséget.

A táltosok sátrai Attila palotája körül állnak. Minden táltosnak van valamilyen különleges tulajdonsága, vagy képessége, ami miatt a hunok tisztelik.

„Az öreg Káma volt a főpap és főlátó, viharcsillapító, seregáldó. Kezének rátevésével életre tudta kelteni a fölakasztottakat. A vihar elcsendesült, ha bűvös botjával fölkavarintott az ég felé, s meg is szűnt persze – ha Isten is úgy akartra.
Az öreg Iddár volt az áldozó. Nagy fejű, vállas, hetvenéves ember. A hangja dörgő, a tekintete olyan erejű, hogy a levegőben megállította az ellenség nyilait úgy, hogy a nyilak ártalom nélkül estek le a földre. Ha Isten is úgy akarta.
A fiatal Zobogány volt a főimádkozó és énekes. Hangja erős, mint a kürtszó, s éneke velőkig ható, bűvölő erejű. Azt beszélték róla, hogy van egy imádsága, amellyel eltompítja az ellenség fegyvereit, s ólommá változtatja az acélt is. Ha Isten is úgy akarja.
Bogár táltos (kövér, víg, szőke ember) volt a tűz papja és a népnek íródeákja. Ha levél kellett valahova, ő rótta föl a buta hun betűket. Persze jól megfizették. Arról nem hallottam semmi csudásat. Mondták, hogy a tüzes követ a markába veszi, de hát az nem nagy mesterség. Nálunk az utcai bűvészek tüzes vassal is játszanak.
Győrhe táltos igézéseket, szemveréseket gyógyított. A közrendű hunok temetésén ő volt a sirató, lakodalmakon a szerencsekérő. Áldozásoknál ő metszette ki az állat nyelvét, s tartotta kanálban, amíg a főpap imádkozott.
Bucsa táltos gyógyította a szembajokat. Áldozásokkor ő vágta le az állat fejét, s tűzte póznára, hogy a rossz szellemek elijedjenek.
Bial táltos a csonttörések összeragasztásának volt a mestere. Áldozásokon ő fogta föl az állat vérét, s öntötte az oltár alá az üregbe, a Gonosznak.
Sármánd a nehéznyavalyát gyógyította sikeresen. Szent táncos volt, fegyverbűvölő, ellenségátkozó. Ha a csecsemőre vizet csöppentett, bizonyos volt, hogy a szemverés nem fog rajta.
Damonogh a szüléseknél imádkozott, különösen az idegenbe menő embereknek áldotta meg a nyilait. A szeretőknek tanácsot adott. A forgószelet kézlengetéssel elűzte. Az átkokat vissza tudta fordítani az átkozódókra.
Vitos táltos, ájtatos, púpos vénember, a lovak és más háziállatok betegségére olvasott rá, s adott orvosságot. Volt  neki szere, amellyel ha bekenték a ló száját, a harcban lerántotta az ellenséget a lováról, és eltiporta.”
 

Zobogány és Zéta elbeszélgetnek a hunok hitéről, a harchoz való hozzáállásukról, de a beszélgetést félbeszakítja egy hun asszony érkezése, aki a fiát hozza, akinek rálépett egy ló a lábára. Kéri a táltosokat, hogy gyógyítsák meg.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

A Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 33-65. fejezet – Olvasónapló bejegyzés először a Olvasónaplopó jelent meg.

• A
• Ahmed pasa

• Valós történelmi személy, bár a regényben nem kap komoly szerepet. Gárdonyi csak tudatja az olvasóval, hogy ő az egyik török fővezér (Ali pasa a másik)

• Ahmed, a török rab

• Mellékszereplő, az I. részben találkozunk vele, amikor Gergelyék megérkeznek Szigetvárra Török Bálinthoz, aki ki szokott állni a rabokkal lovagi tornán, aki legyőzi, az visszakapja a szabadságát:

  „- No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? – kurjantott a lovát ugratva Török Bálint. – Aki legyőz, szabadság a jutalma.
  
  – Én – szólt egy izmos, ritka szakállú török. – Ma talán szerencsésebb leszek.
  
  Magára öltötte a nehéz vasruhát. A társai összeszíjazták rajta hátul a vasakat. Sisakot nyomtak a fejére, és másik lábvértet a lábára. Mert a lába nagy volt a töröknek.
  
  Azután emelőrudakkal segítették fel a lóra. A kezébe pallost adtak.
  
  – Bolond vagy te, Ahmed! – kiáltotta vígan Török Bálint. – A pallos nem páncélhoz való szerszám.
  
  – Már én csak így szoktam – felelte a rab. – Ha így nem mersz, uram, másképp meg se próbálom.
  
  Törökül beszéltek.
  
  Bálint úr visszacsatolta a sisakot a fejére. Ő csak a könnyű karddal malmozott nyargaltában az udvar körül.
  
  – Rajta! – kiáltotta aztán, a középnek rohanva.
  
  A török előrehajolt a nyeregben. A pallost két kézre fogva rohant Bálint úrnak. Mikor össze¬értek, fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.
  
  Azonban Bálint úr is értette ezt a mesterséget. A pajzsával fogta fel a török iszonyú vágását, s abban a pillanatban megkapta a török karját: lerántotta a lováról.
  
  A török féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő gomolygott körülötte.” (I. rész, 17. fejezet)

• Ali aga

• Mellékszereplő, a II. részben találkozunk vele, ő a török szultán követe Izabella királynénál:

  „- Isten hozott, Ali aga – szólalt meg ekkor a királyné latin nyelven.
  
  Gyönge rebegés volt a hangja. Nem lehetett tudni, hogy a melle erőtlen-e, vagy hogy, mint afféle asszony, nyárfalevél-természetű lélek.
  
  A török fölemelkedett. Csak akkor látszott, micsoda szép arcú arab ember. Lehetett negyvenéves.
  
  – Felséges királyasszony – szólalt meg latinul s dercés, reggeli hangon -, a hatalmas padisah üdvözletét hoztam trónusod elé. Kér, hogy fogadd olyan szívesen, mint ahogy ő adja.” (II. rész, 16. fejezet)

• Altin aga

• Az egész regény tekintve mellékszereplő, de a harmadik fejezet egyik főszereplője.

  „…kis szőnyegen egy hollóképű, fekete török ült. A lábát maga alá vonta törökösen.
  
  Az öltözetéről látszott, hogy csakugyan úr. A turbánján két fehér strucctoll. Mellette szolga, aki legyezi. Másik szolga meg, aki italt kever neki. Az udvaron forgott még valami húsz olyan félpiros, félkék szolga. Ittak, főztek. Egyik az aga fehérneműjét mosta a kútnál, másik az ágynak való szőnyeget bontotta le a teve hátáról. Vastag és drága gyapjúszőnyeg.” (III. rész 5. fejezet)

  Jumurdzsákkal együtt üldözik Gergelyéket útban Konstantinápolyba.

• András, a kocsis

• Mellékszereplő, csak az első részben bukkan fel, amikor Gergelyéket elrabolja Jumurdzsák. Egy személyben kocsis és szakács is. Hatalmas pofont kap Jumurdzsáktól, amiért túl sok erős paprikát tesz a pörköltbe:

  „Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.
  
  – Hogy a hetedik pokol emésszen el – ordított rá a félszemű janicsár -, mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!
  
  A paprikás a raboknak került, a cigánynak nem csekély örömére.”(I. rész, 4. fejezet)

• András deák, az egri bíró

• Valós történelmi személy, Eger ostrománál találkozunk vele, életét vesztette az ostromban.

  „A holtak ott hevernek már rendben a templom ajtajában. Véresek, rongyosak, kormosak, mozdulatlanok.
  
  Dobó leszáll a lováról, és leveszi a sisakját, úgy megy végig könnyes szemmel köztük.
  
  Az egri bíró is ott fekszik. Ősz haja be van pirosodva vérrel. Portól lepett, fekete csizmáján is látszik egy lövés vérfoltja. A két fia ott térdel mellette.
  
  A katonák egy része ott ül füstösen, rongyosan, izzadtan, véresen a piacon. A két zászlótartó kétfelől.
  
  Dobó odaszól Balázs apródnak:
  
  – Hozd ide a város lobogóját!
  
  S a város kék-vörös zászlóját leszakítja a nyeléről, s ráteríti az egri bíróra – szemfedőnek.” (IV. rész, 17. fejezet)

• Arszlán bég

• Jumurdzsák testvére, nem jut komoly szerephez, csak néhányszor kerül említésre.

• B
• Bagolyképű török katona

• Mellékszereplő, a nevét nem tudjuk meg. Akkor jut szerephez, amikor Gergelyék megpróbálják kiszabadítani Török Bálintot. Különös ismertetőjegye, hogy török létére szereti a bort, Gergelyék ezt a tulajdonságát használják ki.

• Bakocsai István

• Valós történelmi személy, egri várvédő katona, a harcokban kitűnteti magát, Dobó megjutalmazza.

  Ő hozza meg a török érkezésének hírét (I. rész 3. fejezet)

• Balázs apród
• lásd Balogh Balázs
• Bálint pap

• Cecey Péter gyermekkori barátja, együtt harcoltak a Dózsa-felkelésben, majd annak leverését követően Ceceynek levágták a kezét, a papnak pedig kivágták a nyelvét. „Különös, tompa hangja volt a papnak. A mássalhangzókat csak sejteni lehetett a beszédében. De azért akik megszokták, értették a beszédét.” (I. rész, 2, fejezet)

  Részt vesz a vár védelmében, de az ostromot nem éli túl.

• Balogh Balázs

• Valós történelmi személy, Dobó kisebbik apródja. Elesett a harcokban

• Balogh Tamás

• Rávfalusi nemes. Valójában az álruhás Jumurdzsák, aki magyar nemesnek öltözve látogat el Évához Sopronba, hogy érdeklődjön a gyűrűje felől.

  „A tornácra három lépcsőn kell fellépni. Az idegen ott fölemeli a fejét. Félszemű, barna, testes ember. A bajusza huszáros. A kezében olyanféle bot van, aminővel a falusi bírák szoktak járni.
  
  – Jó napot kívánok! – köszön fel az asszonynak. – Azt mondják, itt lakik tekintetes Bornemissza Gergely hadnagy uram.
  
  – Itt lakik – feleli az asszony -, de nincs itthon.
  
  – Hát csakugyan elment már?
  
  – El, Egerbe.
  
  – Ejnye, ejnye – csóválgatja a fejét az ember -, de nagyon sajnálom! Beszélnem kellett volna vele… De talán a felesége is…
  
  – Én vagyok a felesége. Tessék bejönni.
  
  Az ember föllép a lépcsőn. Leveszi a süvegét, és mély tisztelettel meghajol.
  
  – Balogh Tamás a nevem – mondja. – Révfalusi nemes vagyok.
  
  A meghajlásáról lehetett látni, hogy nem paraszt.” (IV. rész, 1. fejezet)

  Éva azonban későn jön rá, hogy ki is valójában, Jumurdzsák addigra elrabolja a fiát, Jánost:

  „Az asszonyt nyugtalanság szállotta meg. De csakhamar korholta is érte magát:
  
  – Nem illik rosszat gondolnom a szerencsétlenről – mondotta a varráshoz visszaülve. – Félszemű ember, azért rossz ránézni.
  
  És hogy kiűzze a nyugtalanságot az elméjéből, dalba fogott. A cseléd dalolt a kertben, ő is azt dalolta, s eközben gyors ujjal igazgatta fel egymás után a meggyszín kamukaruhára a megtágult gombokat. Egy helyen feslés is volt. Arra piros selyemcérnát keresett.
  
  De az eszéből csak nem ment ki a látogató.
  
  – Ki ez az ember? – kérdezte, a ruhát a térdére bocsátva.
  
  A gyűrű, az arcképnézés, Hajván emlegetése, a törökösen való távozás.
  
  Ki ez az ember?
  
  Színehagyott arccal bámult a bezárt kapura, s erőltette az agyát, hogy feleletet kapjon. Már ismerős volt neki az arc is, a hang is. De nem tudta, honnan. A gyűrű fordult az eszébe. Gergely azt mondta, elviszi, de a hétköznapi mellényébe tette. Elvitte-e a mellényt?
  
  Az asszony a ruhásszekrényhez sietett, és kiforgatta, kidobálta a ruhákat. A mellény benne van. Egy tapintás reá: valami keménylik benne. A gyűrű! A gyűrű! Még csak papirosba se takarta.
  
  S akkor, mint a felhőn átcikázó villám, egy név villant fel az agyában. A homlokára csapott:
  
  – Jumurdzsák!” (

• Baloghné asszony

• Valós történelmi személy, Balázs apród anyja, elesett az ostromkor

• Batthiány Orbán

• Valós történelmi személyiség, Izabella királyné tanácsosa, nem kap jelentős szerepet a regényben

• Bódogfalvy Péter

• Egri várvédő katona, Gergely egyik rajtaütésén vesz részt:

  „Gergely odaugratott Bódogfalvihoz:
  
  – Szállj le. Eredj kígyóként lappangva az első őrig. Ha kutya van vele, és ugat rád, térj vissza éppoly csendesen és lappangva, mint ahogy odamentél. De ha nincs kutya vele, kerülj a háta mögé, és szúrd le. Azután nézd meg a tüzet. Ha nincs mellette más őr, vess rá fél marok puskaport. De abban a pillanatban lebukjál ám, nehogy valaki meglásson!” (IV. rész, 6. fejezet)

• Bolyky Tamás

• Valós történelmi személy, egri várvédő hadnagy, elesett

• Bornemissza Gergely

• A regény egyik főszereplője, végigkövethetjük a felnőtté válását. 7 éves az I. részben, 16 a másodikban, Eger ostromakor pedig 26 éves királyi főhadnagy. Cecey Éva férje, Bornemissza János Apja (lásd külön elemzés róla)

• Bornemissza Gergely anyja

• Nem tudjuk meg a nevét, a regény elején, amikor a törökök megtámadják Keresztesfalvát, az egyik török leszúrja. Erről Dobó és Cecey beszélgetéséből értesülünk:

  „- Ne szólj róla, hogy az anyját megölték.
  
  – Hát megölték?
  
  – Meg ám. Valamelyik gazember ráakadt a gyújtogatás közben, és leszúrta.” (I. rész 9. fejezet)

• Bornemissza Gergely nagyapja

• Csak egyszer jelenik meg a regényben, akkor is csak említi Gárdonyi. Ő küldi ki Gergelyt az erdőbe, hogy legeltesse meg a szürke lovat.

  „A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt. Az asszony Keresztes¬falvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában. Azért is kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél.” (I. rész, 1. fejezet)

• Bornemissza János

• Bornemissza Gergely és Cecey Éva fia

  Jumurdzsák elrabolja Sopronból (IV. rész 1. fejezet), és Egerbe viszi, ahol a gyűrűje visszaszerzéséhez akarja felhasználni.

• C-Cs
• Cecey Éva

• Főszereplő. Bornemissza Gergely gyermekkori játszótársa, majd szerelme, végül felesége. Cecey Péter lánya. Gyerekként kerül Izabella királyné udvarába. A regény végén kalandos körülmények között kerül Egerbe. Kitalált alak, Gárdonyi fantáziájának szülötte. A valóságban Bornemissza Gergelynek két felesége volt: Fügedi Erzsébet és Sygher Dorottya.

• Cecey Péter

• Főszereplő, Cecey Éva apja, Bornemissza Gergely nevelőapja. Rögtön a regény elején megismerkedünk vele: „Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában. De hogy is hajlott volna, mikor fából volt mind a kettő. És a jobb keze is hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.” (I. rész, 2. fejezet)A 3. részben Éva Fürjessel való házasságkötése kapcsán konfliktusba kerül Gergellyel, de a vár ostromának idejére már kibékülnek. Nem éli túl az ostromot: „A háromszáz halott ott feküdt hosszú sorokban a közös sírgödör körül. Középen Bálint pap egyházi ingben, feszülettel, stólában. Mellette Cecey fejetlenül.” (V. rész, 22. fejezet)

• Cecey Péter felesége

• Mellékszereplő, nem tudjuk meg a keresztnevét

• Cserhán, a vajda lánya

• Mellékszereplő, kitalált személy. Gergelyék akkor találkoznak vele, mikor Konstantinápolyba mennek, hogy kiszabadítsák Török Bálintot, és megpihennek egy cigány táborban. Cserhán a cigányvajda lánya. Később komoly segítséget ad Gergelyéknek Konstantinápolyban

• D
• Debrődy György

• Várbeli kocsmáros,mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

• Dervis bég

• Valójában Jumurdzsák, ezt a nevet veszi fel, miután a pap elveszi tőle az amulettjét. Gergelyék a Konstantinápolyba vezető úton találkoznak vele, később Jumurdzsák ezen a néven vesz részt Eger ostromában is.

• Dobó István
• A regény egyik főszereplője, minden részben megjelenik. Lásd külön jellemzésben.

• Dzsekidzs, a török katona

• Mellékszereplő, a magyarok fogságába eső kurd katona:

  „A patak túlsó partján meg törökök itattak. A gyalogtörökök közül is mentek oda, s ittak a patakból.
  
  A patak vize bő, hogy a zsilip le van bocsátva. Középen derékig érő. A török is hagyta a zsilipet: neki még több víz kell, s mindennap kell. Nemcsak a rengeteg sok állatnak kell, hanem a sok embernek is. Kút nincs a városban, csak vagy két csorgó a hegy oldalán.
  
  Hogy ím a vízhordó egri paraszt megszokta a törököt, meg azt is látta délelőtt, hogy hogyan meghajszolta, meggázolta őket a várbeli katona, hát amint ott meregeti-töltögeti a vizet a lajtba, meg nem állja, hogy oda ne szóljon a töröknek:
  
  – Gyere át, koma, ha mersz!
  
  A török, ha nem is érti a szót, látja a fej mozdulatát. Hát ő is int: – Gyere át te!
  
  A másik török is elmosolyodik, az is hívogat. A következő percben már öt-hat török meg ugyanannyi magyar hívogatja egymást.
  
  Egy szennyes turbánú, óriás kurd a sebes lábát mossa a túlsó parton. Térdig fel van gyürkőzve. Fölkel, és belép a patakba. Odatolja nagy szőke bajszos pofáját a magyarnak:
  
  – Hát itt vagyok: mi kell, no?
  
  A mi parasztjaink azonban nem ugranak el. Ők is övbe gyűrt gatyaszárral állnak a vízben. Az egyik, mint a villám, elkapja a török karját, s átrántja maguk közé.
  
  Mikorra a többi észhez kap, már ott lökdösi, vonszolja a négy paraszt a kurdot a lajtos taligák közt. A többi meg dárdát tart a vízbe ugráló pogányok felé.
  
  A kurd ordít. Rángatódzik. De erős markok tartják. Szakad róla dolmány, gomb és zsinór. A turbánja lefordul a fejéről. Az orra vérzik: Jetisin-t kiabál, és leveti magát a földre. A segítség nem jön. Húzzák a lábánál fogva oly sebesen, hogy föl se kelhet, míg csak be nem szánkázott a várkapun.” (IV. rész, 12. fejezet)

• F
• Fráter György

• Valós történelmi személy, a regény cselekménye idején komoly politikai hatalma volt.

• Fügedy János

• Valós történelmi személy, egri várvédő hadnagy. Érdekesség, hogy Gárdonyi beleszövi őt a történetbe, mert ő az a fiatal apród, aki ökörfület ad Gergelynek, mikor az Gyalu várában van, hogy megszöktesse Évát:

  „Egy kupa bort is kerítettek az apródok.
  
  Gergely is ivott. Aztán kezet nyújtott az apródnak, aki ismeretlenül megvendégelte.
  
  – Bornemissza Gergely vagyok – mondotta a bajuszkáját megtörülve.
  
  A másik is mondott valami nevet, de egyik sem értette a másikét.” (III. rész, 4. fejezet)

  Gergely később, amikor Egerben újra találkoznak, emlékezteti is erre Fügedyt:

  „Egy vékony képű, kék szemű legény állt Pető mellett. Az is melegen megszorította a Gergely kezét:
  
  – Fügedy János vagyok, a káptalan hadnagya.
  
  Gergely ránéz.
  
  – De ismerős vagy nekem, kedves öcsém!
  
  Amaz vállat vont, s mosolygott.
  
  – Nem emlékszem.
  
  – Nem te adtál-e nekem ökörfület Erdélyben?
  
  – Ökörfület?
  
  – Azt. Mikor Fürjesnek az esküvője lett volna, hátul a konyhaudvaron.
  
  – Lehet, mert csakugyan én osztogattam ott az apródoknak mindenfélét.” (>IV. rész, 2. fejezet)

• Fürjes Ádám

• Kitalált személy. Gergely akkor ismerkedik meg vele, amikor Budán jár Török Bálintnál. Fürjes azonban hűtlenül cserbenhagyja őt, amikor rátámad egy török:

  „Gergely markolatig döfte a kardját a töröknek a mellébe.
  
  Bámulva nézett az óriásra, mikor látta, hogy elejti a kardját, és zsákként dől el a fal mellett.
  
  Gergely körülnézett. Fürjest kereste. Az bizony futott, sebesen futott a királyi palota felé.” (II. rész, 21. fejezet)

  Legközelebb Fürjesről akkor hallunk, amikor Gergely megtudja, hogy el akarja venni feleségül Évát. Gergely azonban az esküvőről megszökteti a lányt. Ezt tekinthetjük méltó bosszúnak is a gyerekkori cserbenhagyás miatt. (III. rész, 3. fejezet)

• G-Gy
• Gasparics Mihály

• Valós történelmi személy, egri várvédő katona, elesett.

  „A romláson dolgoztak a kőmívesek, de még akkora volt ott a rés, hogy akár egy szekér is bemehetett volna rajta.
  
  Gergely szavára kiugrik Gasparics, mellbe szúr egy jatagánokkal körülfegyveres törököt. S visszaugrik.
  
  A török összeesik.” (V. rész, 12. fejezet)

• György barát

• lásd Fráter György

• H
• Hajván

• Több infó róla: Hajván (Hasszán, Manda bég) jellemzése

Kitalált személy. Gergely akkor találkozik vele, amikor a pappal sikertelenül próbálják meg felrobbantani a török szultánt és török fogságba esnek. Hajván, akinek eredeti neve Hasszán, ekkor még fiatal, egyszerű szabadkatona:

„Én most vagyok hadban először.

– Azelőtt mi voltál?

– Csordás. Elefántcsordás. Teheránban.

– Mi a neved?

– Hasszán.

Egy másik janicsár ült mellettük a fűben. A markában főtt gerincdarabot tartott. Bicskával faragta róla a húst. Az is megszólalt:

– Mi csak úgy hívjuk, hogy Hajván. Mert marha.

– Miért volna marha? – kérdezte a diák.

– Azért – felelte a janicsár, a csontot a háta mögé dobva -, mert mindig azt álmodja, hogy ő a janicsárbasa.” (II. rész, 7. fejezet)

Később papírokat mutat Gergelynek, amikről kiderül, hogy magyarországi végvárak alaprajzai. Gergely elhiteti Hajvánnal, hogy azok mágikus papírok, amiket, ha feldarabol és a ruhájába rejti, akkor nem fog rajta a golyó. Hajván cserébe segít neki megszökni. (II. rész, 8. fejezet, 9. fejezet, 11. fejezet) A regény folyamán megtudjuk, hogy Hajván valóban a ruhájába varrta a papírokat és el is hitte, hogy nem fog rajta a golyó, ezért bátran harcolt a csatákban és a bég rangig jutott, így lett belőle Manda bég. Gergely találkozik vele Eger ostrománál.

„- Hajván! – kiabálja a felbukkanó óriásra. – Ó, te barom, te bivaly! – folytatja törökül. – Hát te azt hiszed, hogy nem fog a fegyver!

A török megdöbben. Széles, nagy ábrázata megkövülten mered Gergelyre.

Ezt a pillanatot használja fel Gergely. A kezében levő lándzsát a töröknek a szügyébe veti.” (V. rész, 20. fejezet)

• Hasszán

• lsd Hajván

• Hegedűs István

• Valós történelmi személy. Fel akarta adni a várat a töröknek, árulásért felakasztották. Valóságosan is ez történt. Lásd bővebben: Hegedüs István jellemzése

• I
• ifjabb Kocsis Gáspár

• Kocsis Gáspár és Margit fia

  Egyetlen felbukkanása a IV. rész, 7. fejezetében történik

• Izabella királyné

• lásd Jagelló Izabella

• Izmail bég

• Veli béget követően ő lesz a Héttorony parancsnoka. Mellékszereplő. Gergely megpróbálja százezer arannyal megvesztegetni, hogy segítsen megszöktetni Török Bálintot. Izmail bég látszólag rááll a dologra, de végül nem tartja be ígéretét (III. rész 12. fejezet)

• J
• Jagelló Izabella

• Többször előkerül a történet folyamán, Cecey Éva az ő udvarába kerül palotáslánynak. A cselekmény szempontjából azonban nincs komoly jelentősége.

• Jaja Oglu Mohamed

• Jumurdzsák apja

• János Zsigmond

• Magyarország királya, Izabella királyné fia, II. János néven uralkodik. Valós történelmi személy, de a cselekmény szempontjából nincs komoly jelentősége

• János, a szolga

• Gergely és Gábor pap szolgája, amikor Gergelyék megpróbálják felrobbantani a török szultánt (II. rész, 1. fejezet és 2. fejezet)

• József mester, a prágai pattantyús

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, várvédő katona

• Juliska, Tulipán felesége

• Mellékszereplő, a történet szempontjából nincs komoly jelentősége, fő tulajdonsága, hogy folyton panaszkodik, amiért Tulipán túl sok bort iszik. (II. rész, 2. fejezet)

• Jumurdzsák

• Kitalált alak, a regény egyik főszereplője. A regény elején hazafelé tartó török Janicsár, aki fogságba ejti Gergelyt és Cecey Évát. Később ő kerül magyar fogságba, ahonnan csak úgy tud kiszabadulni, hogy odaadja Gábor papnak a talizmánját, a gyűrűt. A gyűrű több szereplő – Gergely, Éva, Gábor pap, Bornemissza János – sorsára hatással lesz. Jumurdzsák több néven is megjelenik a regényben: Dervis bég, Balogh Tamás révfalusi nemes. Ott van Eger ostrománál is, ahol súlyosan megsebesül. Lásd külön elemzés

• Juszuf, a török katona

• Eger ostrománál kerül fogságba, amikor az áruló Hegedűs megpróbálja feladni a várat. Tanúként hallgatják ki Hegedűsék perében. A per után ledobják a várfalról (V. rész, 7. fejezet)

• K
• Kalen, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:

  „Nini, a vén Kalen! Az a tülökorrú, nagy tagú ember! Látja azt a széles, barna pallost az oldalán? Ötvenfontos! A belgrádi csatában olyant vágott avval egy magyarra, hogy nemcsak a magyar fejét szelte le, hanem a lováét is. Pedig vasban volt mind a kettő.” (II. rész, 4. fejezet)

• Kata asszony, Török Bálint felesége

• Mellékszereplő (I. rész, 17. fejezet)

• Keskin, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:

  „- Hát ez a szerecsen?
  
  – Nini, te is megvagy még, vén Keskin! Ez ám a fene úszó! Szájába veszi a kardját, és úgy ússza át a folyót, akármilyen széles is.
  
  – No, ezt a magyarok is megcselekszik.
  
  – Lehet. Csakhogy ez nem fárad el. Ez a víz alól is felhozza a pénzt. A szultán is mulatott egyszer vele a Duna partján. Aranyakat dobált a vízbe, és sokan ugráltak utánuk, de ez hozta fel a legtöbbet.” (II. rész, 4. fejezet)

• Kocsis Gáspár

• Margit férje. Gergely a regény elején és a végén találkozik vele.

  „A kocsi mellett egy széles mellű parasztlegény ballag…” „A legény mezítláb. A bilincsét a lábán rongyokkal bélelte körül.
  
  A rongyok már véresek.
  
  – Álljunk meg – könyörgött hátrafordulva olykor -, hadd igazítsam meg a bilincsemet.
  
  A janicsárok azonban rá se hederítettek. Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb csak egy bosszús tekintet volt a feleletük.
  
  Gergelynek rátapadt a szeme a legényre. Milyen nagy a keze! És milyen veres lajbi van rajta! Nem fél. Ha a két keze nem volna hátraláncolva, tán mind elfutna tőle a török.
  
  A legény csakugyan nem félt.” (I. rész, 3. fejezet) Ott van Eger ostromakor is, lsd Margit, a parasztlány.

• Komlósi Antal

• Valós történelmi személy, egri várvédő katona, Dobó dicséretben részesíti:

  „Hemzseg a török a falon. Egy akindzsi már a toronyra is feljutott. Kitűzi a zászlót. Lenn viharos diadalordítás üdvözli a zászlót. Jézus, segíts! No nem leng az ott két percig se. Odarohanó vitézeink a további feltolakodókat agyalják. Egy rozsdás sisakú magyar vitéz már macskaként kúszik az akindzsi után az oromra. Megveti a sarkát egy kőben, s irtózatos csapást mér rá. Levágja a zászlós török karját úgy, hogy a kar a zászlóval együtt hull le a magasból.
  
  – Ki vagy? – üvölti Pető örömmel a fal alatt.
  
  A vitéz megfordul, és büszkén kiáltja vissza:
  
  – Komlósi Antal.” (IV. rész, 17. fejezet)

• Kristóf apród

• lásd Tarjáni Kristóf

• M
• Magda, a cselédlány

• Mellékszereplő, Cecey Éva gyerekkori dajkája

• Manda bég

• lásd Hajván

• Margit,a parasztlány

• A regény elején és a végén találkozunk vele. Amikor Gergelyék gyerekként török fogságba esnek, a többi rab között találkoznak Margittal, aki próbálja vigasztalni őket. „Kövér képű leány volt a magát Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.” (I. rész, 1. fejezet) Gergely sok évvel később Eger ostrománál találkozik vele – és férjével Kocsis Gáspárral – újra.

  „Egy kerek képű, vastag asszony ballagott a kapu felől. Két tejes kupa a kezében. A hátán puttony. A köténye is tele sárgarépával.
  
  Gergely hozzásietett.
  
  – Kedves Margit némém! Kedves jó Margit néném! – Hadd csókoljam képen.
  
  S mielőtt az asszony magához térne, csakugyan meg is cuppantja mind a két orcáját.
  
  Az asszony csak hüledezve néz rá.
  
  – Én vagyok, lelkem, az a kisfiú – mondja Gergely -, akit kend az ölében vitt a pécsi úton.
  
  – Né – mondja az asszony meghőkölve -, kegyelmed volna, vitéz uram?
  
  Olyan vastag hangja volt, mint a fatrombitának.
  
  – Én, lelkem – feleli örömmel Gergely. – De sokszor eszembe jutott az a jóságos, leánykori képe! Meg ahogy bennünket ott anyált, dajkált, a szekér tetején.
  
  Margit asszonynak megvizesedett a szeme az örömtől.” (IV. rész, 7. fejezet)

• Martinuzzi György

• lásd Fráter György

• Márton pap

• Mellékszereplő a két várbeli pap egyike (A másik Bálint pap)<6p>

• Martonfalvi Imre

• Török Bálint apródja, mellékszereplő, Gergely akkor köt vele barátságot, amikor Budán jár. (II. rész, 15. fejezet)

• Matyi, a szolga

• Mellékszereplő, Mekcsey szolgája, amikor Gergelyék megszöktetik Évát az esküvőről, illetve amikor Konstantinápolyban vannak.

• Maylád István

• Valós történelmi személy. Török Bálint rabtársa a Héttoronyban. (III. rész, 2. fejezet)

• Mekcsey István

• Főszereplő, valós történelmi személy, Gergely társa a konstantinápolyi kalandban,Dobó helyettese a vár védelmében.

• Miklós diák

• lásd Réz Miklós diák

• Milciádész, az örmény kocsmáros

• Mellékszereplő. Gergelyék az ő kocsmájában pihennek meg, amikor Konstantinápolyban vannak, illetve jó pénzért segít nekik álruhát szerezni. (III. rész, 12. fejezet)

• Mohamed, a szultán fia

• Mellékszereplő, valós történelmi személy, nem jut fontos szerephez

• Móré László

• Többször felbukkan a regényben, legelőször ő is ott van a rabok között, amikor Gergelyéket elfogják a törökök, bár akkor még nem tudjuk meg a nevét.

  „Az egyik egy sebhelyes arcú, szótalan, úrforma ember, akiről nem lehetett tudni, hogy úr-e vagy cigány, mert semmi kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot hordozott magával.” (I. rész, 4. fejezet) Később egyezséget köt Jumurdzsákkkal, szabadságáért cserébe elárulja Ceceyt:
  
  „Ha igaz, amit beszélsz, elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak. Ha nem igaz, fölakasztatlak a Cecey kapujára.” (I. rész, 5. fejezet)
  
  Dobó is úgy kerül Keresztesfalvára, hogy Mórét keresi:
  
  „- Hát ti most Mórét keresitek?
  
  – Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre, Pécs felé tartott.” (I. fejezet, 2. rész)

  Amikor a törkök megtámadják a falut, Dobóék fogságába esik:

  „Dobóék csak este tértek vissza. Sok köpönyeget, páncélinget és mindenféle fegyvert hoztak magukkal. Meg egy rabot is: Móré Lászlót lovon, kötözötten.” (I. rész, 9. fejezet)

  Később azonban sikerül megszöknie és az éjszakai országúton találkozik Gergellyel és Gábor pappal:

  „Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.
  
  – Mubarek olszun! – kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon.
  
  Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a vizes kendő.
  
  – Magyar vagyok – felelte a pap fölemelkedve.
  
  Megismerte Mórét.” (I. rész, 14. fejezet)

  A harmadik részben a Héttoronyban találkozunk vele, ő is török fogságba esik, és összevitatkoznak Török Bálinttal, később szabadulása reményében áttér az iszlám hitre és felveszi a Szelim nevet. (III. rész 8. fejezet)

  Valós történelmi személy, és Várpalota ostroma a valóságban is úgy zajlott le, ahogy Gárdonyi leírja.

• N
• Nagy István

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, egri várvédő katona, Dobó zászlótartója:

  „ [Dobó] Látja, hogy a nemzetiszínű zászlót golyó töri nyélben. Elhozatja az álló sereg zászlaját. Adja Nagy Istvánnak.
  
  Már akkor hajnalodik.
  
  Nagy István a hajnal piros világosságában fut fel a zászlóval. Nincs rajta páncél, se sisak, mégis felhág a bástya kiálló ormára, és keresi a vasfogót, ahová a zászlót betűzni kellene.
  
  – Ne tűzd ki! – kiáltja Dobó. – Elragadhatnák.
  
  Abban a pillanatban Nagy István a szívéhez kap. Egyet fordul, s elvágódik a falon az ágyú mellett.” (5. rész, 18. fejezet)

• Nagy László

• Várbeli kocsmáros, mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg

• Nagy Lukács

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, egri várvédő katona, aki kint rekedt 24 társával az ostrom előtt.

• Nagyfejű parasztember

• A regény elején találkozunk vele, nem tudjuk meg, hogy hívják.

  „A kocsi másik oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy arcú parasztember, aki lehet már negyvenesztendős.” (I. rész 3. fejezet) „Mindig mereven néz, mintha csudálkozna, és úgy lógatja a fejét, mintha a feje sokkal nehezebb volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.” (I. rész, 4. fejezet) Kiderül róla, hogy korábban már tíz évig török rabságban volt. „A pap fölkelt.
  
  – Eszerint kend ösmeri az utat?
  
  – Bár ne ösmerném – felelte az ember.” (I. rész, 4. fejezet)

• P
• Paksy Jób

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, egri várvédő hadnagy. Egy rajtaütésen török fogságba esik, társait kerékbe törik. (V. rész, 3. fejezet)

• Papagáj, a török rab

• Kitalált személy, mellékszereplő. Akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Gábor pap Szigetvárra érnek, ahol Török Bálint éppen lovagi tornát tart a török rabokkal:

  „- Uram! – kiáltott egy sovány, szürke szakállú rab. – Ma megint mérkőznék veled!
  
  Az udvaron állók nevetésre fakadtak.
  
  – Persze, most az hiszed, elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!
  
  S újra a fejébe nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.
  
  – Hányadszor verekszel velem, Papagáj?
  
  – Tizenhetedszer – felelte siralmasan a papagájorrú török rab.
  
  Török Bálint fogta a sisakját, és eldobta.
  
  – No – azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. – Lássuk!
  
  Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr jól megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.
  
  Kopjával csaptak össze. Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba!
  
  A szolgák, apródok és rabok egyaránt kacagtak.” (I. rész, 17. fejezet)

  Érdekesség, hogy Papagáj még egyszer előkerül a regény során, bár akkor nem hivatkoznak rá név szerint. Amikor Török Bálint a Héttoronyban raboskodik, akkor kerül szóba:

  „- Egy rab jut sokszor az eszembe – szólt bús elmélázással. – Egy sovány, rossz török, akit a Duna partján ejtettem fogságba. Évekig ott tartottam a várban. Az egyszer engem szemtől szembe megátkozott.” (III. rész, 2. fejezet)

• Pető Gáspár

• Valós történelmi személy, egri várvédő, királyi főhadnagy

• Petrovich Péter

• Valós történelmi személy, a kis király rokona, de a történetben nem kap szerepet

• R
• Réz Miklós diák

• Mellékszereplő. Éva az ő segítségével jut be az alagúton át a várba. Felrobbantja a lőporraktárat. Fontosabb fejezetek, ahol megjelenik: IV. rész, 1. fejezet, V. rész, 1. fejezet, 2. fejezet és 8. fejezet

• S
• Sárközi, a ragyás cigány

• Több infó róla: Sárközi, a ragyás cigány jellemzése

  Főszereplő, a regény minden részében felbukkan. Vicces, komolytalan figura, aki azonban valahogy mindig belekeveredik a dolgokba, sőt olykor komoly szerepet is játszik bennük (lsd Hegedűs lefülelése)

  Az első részben jelenik meg először: „A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van. A dolmánya belső zsebéből egy fasíp tölcsére áll ki.” (I. rész, 3. fejezet) Majd időről-időre újra felbukkan: találkoznak vele Gergelyék, amikor Konstantinápolyba mennek: „A sátorból egy körülbelül negyvenöt éves, szurtos cigány bújt elő. Oláh nadrág volt rajta és kék ing. Az oláh nadrág térde vörös posztóval volt foltozva. A hóna alatt magyar dolmány. Jöttében öltötte magára. Mikorra a vajdához ért, már be is gombolta, a port is leverte a nadrágjáról, meg meg is fésülködött a tíz ujjával. Ragyás volt.” (III. fejezet, 7. rész), illetve amikor Gergely Egerbe tart: „A cigány csakugyan rongyos volt. Csak ing volt rajta meg egy posztódarabokkal foltozott bőrnadrág, vagy talán inkább bőrdarabokkal foltozott posztónadrág. A lába szára kivöröslött belőle. A lábán nem volt semmi se.” (IV. rész, 2. fejezet)

  Ott van Eger ostromakor, természetes gyávasága folytán túl is éli a harcokat: „És seb nélkül nincs a vár népe között se férfi, se asszony. Azazhogy mégis van: a cigány.” (V. rész, 23. fejezet)

• Sárközi felesége, Beske

• Egyszer jut csak komolyabb szerephez, amikor jósol Dobónak és Gergelynek:

  „A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt reá.
  
  – Datura stramonium – szólt a pap, a magvakra tekintve.
  
  A parázsról kék füstoszlop szállt fel. A cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az orcáját.
  
  A vitézek meg a volt rabok kíváncsian állották körül.
  
  A kezét… – mondotta néhány perc múlva a cigányasszony Dobónak.” (I. rész, 10. fejezet)

• Somogyi Gábor pap
• Főszereplő. Gergely tanítója, mestere, nevelőapja. Már a regény elején megjelenik, ott van a rabok között:

  „Széles arcú, magas ember. Se szakálla, se bajusza, de még szemöldöke sincsen. És vörös, mint a cékla. Csak a két szeme bogara fekete. Őt bizony ezelőtt egynéhány nappal forró vízzel öntözgették a törökök, hogy adja elő a temploma kincseit.” (I. rész, 3. fejezet)

  Később, elveszi Jumurdzsák talizmánját (a gyűrűt), amivel elindítja a regény egyik fő cselekményszálát, ugyanis emiatt üldözi őt és Gergelyt Jumurdzsák.

  „- Minden töröknél van valami amulett, ami védelmezi őt a harcokban, és segíti a jó szerencsében.
  
  A töröknek lecsüggedt a feje.
  
  – A pénzed nem kell – mondotta a pap. – Azt az amulettet kívánom tőled.
  
  – Nyúlj a mellesem alá – rebegte a török -, a nyakamon lóg.” (I. rész, 12. fejezet)

  „Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.
  
  A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle.
  
  A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.
  
  A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.
  
  A pap értett törökül, de a török írásjegyeket nem ismerte.” (I. rész, 14. fejezet)

  A második részben akkor találkozunk vele, amikor Gergellyel közösen fel akarják robbantani a török szultán:

  „Gábor pap volt. A diák meg Bornemissza Gergely.
  
  Azóta, hogy nem láttuk őket, nyolc esztendő telt el. A pap nem sokat változott. Mindössze a szemöldöke nőtt ki. Szakállát, bajuszát bizonyosan a forró víz nyomai miatt beretválta. És hát kissé megsoványodott.” (II. rész, 1. fejezet)

  Gábor pap végül súlyosan megsérül a sikertelen merényletben és a szultán fogságába kerül. Jumurdzsák megpróbálja visszaszerezni tőle a gyűrűjét, sikertelenül:

  „A pap hallgatott.
  
  – Az amulettem! – ismételte bosszúsan a török.
  
  És megragadta a pap vállát:
  
  – Az amulettem! – kiáltotta megrázva.
  
  S hogy a pap feje lógott, fölrántotta ülőre.
  
  A pap álla akkor leesett. Megüvegesedett szemmel, nyitott szájjal bámult a semmibe.” (I. rész, 10. fejezet)

• Somogyi Imre

• Mellékszereplő. Amikor Jumurdzsák kerül Gábor pap fogságába, akkor a pap érdeklődik az öccséről:

  „- Nem ismertél egy laki gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?
  
  – Úgy rémlik, mintha ismertem volna ezt a nevet.
  
  – Kerek fejű, fekete szemű, kis, testes fiú volt, mikor elrabolták, s mindössze ötesztendős. A bal mellén egy lóhere alakú anyajegy, mint nekem.” (I. rész, 12. fejezet)

  A regény végén ismét találkozunk vele, ott van az ostromló török seregben:

  „Egy janicsár horgas végű kötelet dobott a falra, s a jatagánt a foga közé szorítva, majomi ügyességgel mászta meg a kötelet.
  
  A fejére kő hullott, és leütötte róla a sisakot. Kopasz feje olyan volt, mint a sárgadinnye a beforrott kardvágásoktól.
  
  Mászott tovább.
  
  Gergely lándzsát kapott, hogy leszúrja.
  
  Mikor a török már csak egyölnyire van Gergelytől, fölemeli az arcát.
  
  Izzadt volt az az arc, a száj pedig lihegő.
  
  Gergelyt mintha mellbe csapták volna, úgy megdöbbent.
  
  Ez az arc! Ez Gábor pap, az ő néhai mestere! Ugyanazok a szürke szemek; ugyanaz a vékony bajusz; ugyanazok a kiálló szemöldökcsontok!
  
  – Te a Gábor pap öccse vagy! – kiált a törökre.
  
  Az értetlenül mereszti rá a szemét.
  
  – Üssétek agyon! – kiáltja Gergely elfordulva. – Már magyarul se tud!” (V. rész, 18. fejezet)

• Soncy Szaniszló

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, Dobó a bátorságáért megjutalmazta

• Sukán János

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, az egri vár számtartója

• Sulyok Sára

• Valós történelmi személy, Dobó felesége, de a regényben csak megemlítik. Érdekesség viszont, hogy az első részben, amikor Dobóék kiszabadítják Gergelyéket, akkor Sárközi felesége helyesen jósolja meg Dobónak, hogy egy Sára nevű nő lesz a felesége.

• Sz
• Szalkay Balázs

• Valós történelmi személy, az Eger közelében lévő szarvaskői vár kapitánya. Segít Évának és Réz Miklósnak bejutni Egerbe. (V. rész, 1. fejezet)

• Szelim

• Móré László iszlám neve

• Szelim, a szultán fia

• Valós történelmi személy, mellékszereplő, nem kap fontos szerepet

• Szelim, a török fiú

• Kitalált személy, jelentősége, hogy az ostrom végén őérte cserélik ki Gergely fiát, Jancsit. Fontosabb megjelenései: IV. rész, 7. fejezet, V. rész 15. fejezet és 22. fejezet

• Szulejmán pasa

• Mellékszereplő. Valós történelmi személy, mellékszereplő, az ostromló török sereg egyik fővezére

• Szulejmán szultán

• Valós történelmi személy, több hadjáratot is indított Magyarországra. Többször is megjelenik a regényben, de valójában nem kap komoly szerepet. Fontosabb megjelenései:

  A Mecseken átvouló török sereg vezére, amikor Gergely és Gábor pap megpróbálja felrobbantani (II. rész 5. fejezet)

  Seregével Buda alatt táborozik, itt találkozik Török Bálinttal (II. rész 13. fejezet)

  Felajánlja a Héttoronyban raboskodó Török Bálintnak, hogy térjen át az iszlám hitre és akkor kinevezi Magyarország helytartójának. Török Bálint elutasítája ( III. rész, 8. fejezet)

• Szúnyog Eszter

• Mekcsey felesége, mellékszereplő, csak a nevét említik

• T
• Tarjáni Kristóf

• Valós történelmi személy, Dobó apródja, elesett

• Tinódi Lantos Sebestyén

• Valós történelmi személy, a regény során többször előkerül, de a cselekmény szempontjából nincs jelentősége. Valószínűleg azért szerepelteti Gárdonyi, mert Tinódi feldolgozta az egri ostromot, amiből Gárdonyi is merített

• Török Bálint

• Főszereplő. Gergely nevelőapja, Gergely az ő segítségével tanulhat, lehet belőle diák, majd királyi hadnagy. A regény több részében felbukkan, sőt a harmadik rész (A rab oroszlán) róla szól. Török fogságban hal meg<6p>

  Valós történelmi személy, 1502-1550 között élt. Gárdonyi valósághűen írja le török fogságba esését, raboskodását a Héttoronyban. A mai napig történelmi rejtély, hogy a szultán miért is zárta börtönbe.

• Török Ferenc, Török Bálint fia

• Mellékszereplő, többször is felbukkan a regényben, de nincs komoly szerepe, valós történelmi személy.

• Török János, Török Bálint fia

• Török Bálint nagyobbik fia, valós történelmi személy. A harmadik részben kap főszerepet, amikor Gergelyék megpróbálják kiszabadítani Török Bálintot.

• Török László

• Valós történelmi személy, várvédő katona:

  „A magyar zászlót leüti egy golyó a falról. Kihull a törökök közé. Íme, mire jó a nagy fal¬szakadék: egy magyar katona kiugrik rajta, szembecsap egy törököt, s beragadja a zászlót, mielőtt hozzávághatnának.
  
  – Látlak, fiam, Török László! – kiáltja örömmel Dobó.” (IV. rész, 17. fejezet)

• Tulipán

• Főszereplő, kitalált alak. A regény egyik legmulatságosabb figurája. Török katonaként kerül Dobóék fogságába az I. részben:

  „…a másik török is fölemeli vértől elborított arcát az árokból.
  
  – Kötözd csak – mondja az egyik paraszt -, míg amazt agyonütöm.
  
  – Megállj – mondja Cecey.
  
  Odabaktat a vérbe borult janicsárhoz, és a kardját a mellének szegezve kérdezi:
  
  – Tudsz-e sakkozni?
  
  – Kaplaman – feleli a török bágyadozva.
  
  – Sakk?
  
  – Sakk, sekk, matt? – kérdezi nyögve a török.
  
  – Az, az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!” (I. rész, 8. fejezet)

  A II. rész elején találkozunk vele újra:

  „A szederfa hűvösén csakugyan ott ült egy barna parasztember. Alatta gyékény, előtte zöld mázos kancsó. Még nem volt annyira részeg, hogy a kulcsot el lehetett volna tőle venni. A fiával ivott, egy hatéves kis mezítlábas gyerekkel, akinek a szeme szintén olyan fekete volt, mint az apjáé.
  
  Az a török kapott kegyelmet azért Ceceytől, mert azt mondta, hogy tud sakkozni. Később kiviláglott, hogy sakkozni nem érdemes vele, hanem a ház körül minden munkára használható. Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok meg¬kedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele. Cecey meg azért szerette meg, mert a török fakezet faragott neki, olyan fakezet, hogy ujjai is voltak. Ha kesztyűt húzott rá, senki se mondta volna, hogy fából van a keze. Az öreg legelőször is nyilazni próbált. Lehozatott a padlásról egy akkora íjat, mint ő maga. A fakézzel ki tudta feszíteni. S akkor az öreg megtette a törököt mindenesnek.
  
  Az egyik magyar menyecskének elesett abban az időben az ura, hát a török összemelegedett vele, aztán elvette feleségül. Persze előbb megkeresztelkedett. Olyan jó magyarrá vált, mintha itt született volna.” (II. rész, 2. fejezet)

  Tulipán később segít Gergelynek, hogy az megnézhesse a Mecseken keresztülvonuló török sereget, később mindketten török fogságba kerülnek, de sikerül megszökniük.

• Turna, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:

  „A másik ezred, amely követte őket, zöld csíkos fehér zászlót lobogtatott. Naptól barna, kék bugyogós had. Látszott az arcukon, hogy az éjjel jól ettek-ittak.
  
  – Ezek az ulufedzsik – szólt Tulipán. – Zsoldos katonák, tábori rendőrök. A hadipénztár mellett is ezek járnak. Látja azt a nagy hasú, szétütött homlokú embert? Nagy rézgombok a mellén…
  
  – Látom.
  
  – Turna a neve. Magyarul daru. De inkább disznónak neveznék.
  
  – Miért?
  
  – Láttam egyszer, mikor sündisznót evett.” (II. rész, 4. fejezet)

• Tyapken, a török katona

• Mellékszereplő, akkor találkozunk vele, amikor Gergely és Tulipán az elvonuló török sereget figyeli:<6p>

  „Az a sovány, nyápic ember: csodás tőrdobó. Huszonöt lépésről belesújtja a tőrét az ellenség mellébe. Tyapken a neve. Ilyen különben van több is. A janicsáriskolában van egy begyepezett földhányás. Ott tanulják a tőrsújtást. Van olyan, aki kétezerszer is elsújtja a tőrét mindennap.” (II. rész, 4. fejezet)

• V
• Varga János

• Mellékszereplő, valós történelmi személy, egri várvédő katona:

  „Mikor hajnalban ismét ostromra indul a rengeteg török had a völgyben, a legénység a jól elkészültség dühös gyönyörűségével nézi a mozgásukat. A bosszú izgalma felhúzott rugóként feszül az izmaikban. Már nem is tudnak várni. Egy kis, köpcös legény kiugrik a résen a földhányásra, az ordítozva ömlő törökséggel szembe, s megfenyegeti őket a kardjával.
  
  A legények kacagnak persze a falon.
  
  – Ki az? – kérdezi Zoltay maga is nevetve.
  
  – A kis Varga – mondják. – Varga János.
  
  A legény visszaugrott, de ahogy a nagy nevetést látja, másodszor is kipattan a résen, és megfenyegeti a rengeteg török hadat.
  
  Már akkor puskáztak rá a tüfenkcsik, s ő a puskalövéstől még gyorsabban ugrott vissza, mint az előbb. Erre még jobban kacagtak.
  
  Ezt már Dobó is látta. Dicsérőn intett neki a fejével.
  
  Varga János, hogy a Dobó tetszését megpillantja, uccu neki: kipattan harmadszor is, és a golyókkal mit sem törődve emberül ráfenyeget a bőszülten fölfelé törekvő törökökre.
  
  Repül rá golyó, bomba és dárda. Nem találja egyik se. Ugrál csúfolódva, s rájuk nyújtja a nyelvét. Sőt meg is fordul hirtelen, és igen illetlen, de akkor mégis alkalomhoz illő veregetést mível magán. Aztán megint beugrik a résen.
  
  És ez ott a török orra előtt! Százezernyi fegyveres török előtt!
  
  – Ember vagy! – kiáltja le Dobó. – Jutalmat kapsz!” (V. rész, 16. fejezet)

• Varsányi Imre

• A regény elején és végén találkozunk vele. Az I. részben, mint zarándok jelenik meg, aki levelet hoz Cecey Péternek Fráter Györgytől.

  „A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. Le is húznák róla a csuhát bizonyára, ha nagy, keresztes végű botjával vitézül nem hadonászna maga körül.
  
  Eleinte az út közepén ment, de hogy a nagy, bozontos kutyák mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy L alakban megszögellő sövénynek, és a hátát abban megvetve várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja az ostromtól.”<6i> (I. rész, 2. fejezet) Varsányi ekkor 30 éves.

  Később ő fedezi fel a törökök lábnyomát, amikor a falubeliek az eltűnt gyerekeket keresik.

  „- Tisztelendő uram – mondja halkan.
  
  – Mit akarsz, atyámfia?
  
  – Nem vízbe vesztek azok.
  
  – Hát? Mit tudsz róluk?
  
  – Azt, hogy a törökök vitték el őket.
  
  A pap majdnem a falnak esett.
  
  – Honnan tudod?
  
  – Ahogy én is ott jártam a keresőkkel a patak partján, hát egy vakondtúráson láttam a török¬nek a lába nyomát.
  
  – Török lába nyomát?
  
  – Sarkatlan csizmanyom volt. A magyarnak nincsen olyan.
  
  – Hátha bocskornyom volt?
  
  – Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt. Meg a török lónak is ott a lába nyoma. Azt már csak tetszik tudni, hogy a török patkó milyen?
  
  – Hát mért nem szóltál?
  
  – Meggondoltam, hogy nem szólok. Ki tudja, hogy a török merre vitte őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán mi haszna lett volna? A török sok, és mind fegyveres.” ( I. rész, 6. fejezet)

  Legközelebb a regény végén, Eger ostromakor találkozunk vele, amikor Dobó kémeként szállít híreket a török táborba.

  „A katonák nemhogy vesztettek volna, hanem inkább szaporodtak. A hosszú legény egy betömött szájú törököt hozott, s egyenesen Dobó elé vezette. Ott kirántotta a szájából a turbángyolcsot.
  
  – Jelentem alássan – mondotta büszkén -, nyelvet is hoztunk.
  
  – Marha! – kiáltotta a török tigrismérgesen a vitéz szeme közé.
  
  Dobó nem szokott nevetni, de ezúttal olyan jóízűt nevetett, hogy a könny is kicsordult a szeméből.
  
  – Varsányi – mondotta a fogolynak -, te hát jól játszod a törököt.
  
  És a vitézhez fordult:
  
  – Ugyan oldozd fel! Hiszen ez a mi kémünk.” (IV. rész, 6. fejezet)

  Többször az életét kockáztatja, hogy híreket vigyen a várba és komoly szerepe van abban is, hogy Éva épségben bejut.

  „- Jöjjön – mondotta az aszab. – Az út itt kétfelé válik. Ha ki tudom bontani a másik nyílást, megszabadultunk. De ha itt is beomlik…
  
  Éva az élet áramlatát érezte újra az ereiben.
  
  – Kicsoda kegyelmed? – kérdezte felocsúdva.
  
  – Varsányi a nevem. Javát akarom.” (V. rész, 8. fejezet)

• Vas Miklós

• Valós történelmi személy, Eger ostromakor Dobó egyik követe, aki háromszor visz a királyhoz levelet

• Veli bég

• Mellékszereplő, de többször is felbukkan a regény folyamán. Először a Héttorony parancsnokaként találkozunk vele, majd Magyarországra helyezik át, később ott van Eger ostrománál is, súlyosan megsebesül.

• W
• Verbőczy István
• Mellékszereplő, valós történelmi személy, nem kap komoly szerepet a regényben

• Z
• Zoltay István

• Valós történelmi személy, királyi főhadnagy. Gergely még gyermekkorában barátkozik össze vele:

  „Gergely magára maradt az apródok és deákok között.
  
  A mellette beszélgető két ifjúhoz fordult.
  
  – Bornemissza Gergely a nevem. Török Bálint apródja vagyok.
  
  Az egyik ifjú (vidám tekintetű, naptól barnult, szőke hajú) kezet nyújtott neki.
  
  – Zoltay István vagyok, Batthyány uram hadában.” (II. rész, 16. fejezet)

  Később ott van Eger ostrománál is, különös ismertetőjegye, hogy mindig káromkodva harcol.

• Zrínyi Miklós

• Mellékszereplő, valós történelmi személy, a történet szempontjából nincs jelentősége