Dobó István és a várvédők esküje

Dobó és az egri várvédők esküje a regény egyik legmagasztosabb pillanata. Ezt fogjuk most körbejárni egy kicsit.

Figyelem! Fontos megjegyezni, hogy valójában két esküről van szó. A korban szokásos módon a végvárakba érkező és ott a szolgálatukat megkezdő katonáknak és a harcolni érkező „civileknek” le kellett tenniük egy „alap” esküt.

„Bornemissza érdeklődéssel hallgatta volna tovább is ezt a jelentést, de a dandárjára gondolt. Visszaült a lovára, és kiugratott a kapun, hogy bevezesse őket.
Bevezette, megmutatta. Dobó kezet szorított a zászlótartóval. Átadta őket Mekcseynek, hogy mondassa el velük az esküt, mutasson nekik helyet, s adasson nekik reggelit.”
(IV. rész 2. fejezet)

Természetesen Gergely is leteszi a szükséges esküt, mint ahogy később Gárdonyi utal is rá:

„- Gyerünk fel – mondotta Dobó. – Erről felől jön ma vagy holnap a török, hát ezt is nézd meg.

Egy kézmozdulattal előre akarta bocsátani Gergelyt, de az meghátrált:

– Már beesküdtem, kapitány uram.

Ez azt jelentette: nem vagyok vendég.

Dobó hát elöl ment.”( IV. rész 2. fejezet)

„A férfiakat azonban Mekcsey betereltette a kapubástya szögletébe, s addig nem volt szabad beljebb menniük, míg meg nem esküdtek, mint a katonák.

– Ej – mondta egy egri szőlősgazda az eskü után -, hiszen éppen azért jöttünk mink ide, hogy védelmezzük a várat.

Mire egy másik ráduplázott:

– Arra való a vár, hogy védelmezzük.” (IV. rész 9. fejezet)

Az már más téma, hogy az olvasónapló kérdéseknél általában nem ezt szokták fontosnak tekinteni.

Az eskü letétele a IV. rész 4. fejezetében történik. Ebben a fejezetben kapja meg Dobó a törökök levelét, amiben a vár megadására szólítják fel a védőket. Dobó, miután a levelet az egész várnép előtt felolvastatja, a palotába rendeli a tiszteket tanácskozásra.

Ennek során először számba veszik a vérvédőket, majd azt, hogy milyen és mennyi fegyver áll rendelkezésükre. Ezután következik az eskü, amely tulajdonképpen két külön eskü. Az elsőben az tisztek esküdnek Dobóval együtt, majd Dobó külön is letesz egy esküt.

Dobó István és a tisztek esküje

– Meg kell esküdnünk egymásnak az örök Isten szent nevével ezekre a pontokra…[…]

– Először: akármiféle levél jön ezentúl a töröktől, el nem fogadjuk, hanem a község előtt olvasatlanul megégetjük.[…]

– Másodszor: mihelyt a török megszállja a várat, senki neki ki ne üvöltsön; bármit kiáltoznának is be, arra semminemű felelet ne hangozzék: se jó, se rossz.[…]

– Harmadszor: a várban a megszállás után semmiféle beszélgető csoportosulás se kint, se bent ne legyen. Se ketten, se hárman ne suttogjanak.[…]

– Negyedszer: az altisztek a hadnagyok tudta nélkül, a hadnagyok a két kapitány intézkedése nélkül a csapatokon nem rendelkeznek.[…]

Ehhez a negyedik ponthoz egy közbeszólás is érkezik, megszakítva ezzel a magasztos pillanatot. Hegedüs hadnagy a közbeszóló, aminek jelentőségéről Hegedüs István jellemzésénél olvashatsz bővebben.

– Utolsó pont: aki a vár megadásáról beszél, kérdez, felel, vagy bármiképp is a vár megadását akarja, halál fia legyen![…]

– Esküdjetek velem – mondotta Dobó.

A teremben mindenki a feszület felé nyújtotta a kezét.

– Esküszöm az egy élő Istenre…

– Esküszöm az egy élő Istenre – hangzott az ünnepi mormolás.

– …hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!

– Úgy segéljen! – zúgták egy hanggal.”

Dobó István „külön” esküje

„- És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. – Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám! […]

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!