Beske, a cigányasszony jóslatai

Az Egri csillagokhoz kapcsolódó kérdések között viszonylag sokszor jelenik meg a cigányasszony jóslása. Most ezt fogjuk közelebbről megnézni, illetve azt, hogy a jóslatokból mi vált/nem vált valóra a regényben illetve a valóságban.

A cigányasszony külső leírását az I. rész 4. fejezetében kapjuk meg.

„A rabok többnyire fiatal és erős emberek. A nők között van egy kis sovány, rongyos cigány¬asszony is. Annak a keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel van bepirosítva, de még a haja is.
Időnkint hátraveti a fejét, mert a haja a szemébe lóg. És gyakorta szól cigány nyelven Sárközivel, a ragyás cigánnyal.”

Később Beske az I. rész 10. fejezetében jósol előbb Dobónak, majd Gergelynek.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdemes megemlíteni, hogy Beske már korábban is villantani akar jóstehetségével az I. rész 4. fejezetében.

„- Hát mit beszélgettek cigányul?
– Ast mondja ezs azs asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék, megmandaná a jevendőnket.”

Gábor pap azonban – ekkor még – gyorsan lerendezi őt.

„- A jövendő Isten kezében van – szólt rájuk a pap. – Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!”

Ne feledjük, a középkorban vagyunk, amikor a jóslás bőven boszorkányságnak számított, szélsőséges esetben öltek is miatta!

A cigányasszony jóslata Dobó Istvánnak

„A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt reá.
– Datura stramonium- szólt a pap, a magvakra tekintve.”

Lábjegyzetként vetem közbe, hogy a datura stramonium, magyarul csattanó maszlag, aminek a magjai – is – erősen hallucinogének. Vagyis azt mondhatjuk, hogy Beske betépett… Ugyanakkor mielőtt belelkesednétek, jelzem, hogy kipróbálása ellenjavalt, mivel erősen mérgező, élvezeti értéke gyakorlatilag nulla, és fogyasztása esetén sokkal valószínűbb a kórházi kezelés, mint a vihogás… Én szóltam.

„A parázsról kék füstoszlop szállt fel. A cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az orcáját.[…]
– A kezét… – mondotta néhány perc múlva a cigányasszony Dobónak.
Dobó odanyújtotta.
A cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:
– Vörös és fekete madarakat látok… Szállanak egymás után… Tíz… tizenöt… tizenhét… tizennyolc…
– Ezek az éveim – mondotta Dobó.
– A tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.
– Eszerint Sára lesz a feleségem. No, szép vénlegény leszek, mikorra megtalálom Sárát!
– A tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három nagy oszlop eldőlt.
– Buda? Temesvár? Fehérvár? – kérdezi Dobó tűnődve.
– A negyedik is lángol már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.
– Szolnok? Eger?
– A huszadik madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején korona. A korona egy gyémántja az öledbe hull.
– Ez jót jelent.
– Aztán megint vörös és fekete madarak szállanak egymás után. De sötétség következik… Nem látok többé semmit… Lánccsörgést hallok… A te sóhajtásodat…
Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak a kezét.
– Eszerint börtönben halok meg – szólt Dobó összeborzongva.”

Még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Beske, a cigányasszony jóslatai” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!