Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 3. felvonásának részletes olvasónaplója
Harmadik felvonás
Másnap reggel Hjalmar a műtermi asztalánál ül és fényképeket retusál, amikor megérkezik Gina a bevásárlásból.
Ginának nincs jó kedve, és ez bizony Gregersnek köszönhető, aki a megbeszéltek szerint beköltözött a kivett szobába. A probléma az, hogy Gregers láthatóan nincs hozzászokva, hogy önmagát lássa el – ne feledjük, hogy egy gazdag nagykereskedő fia.
Így aztán, amikor be akart gyújtani a szobában lévő kályhába, akkor rosszul állította be a kályha szelelését, mire minden elöntött a füst. Erre el akarta oltani a tüzet, ezért leöntötte a mosdóvízzel, mire az egész szoba elázott, „úgyhogy most olyan az egész szoba, akár a disznóól.”
Gina már szólt a házmesternek, hogy takarítsa ki a szobát, de az el fog tartani egy darabig, addig Gregers állítólag elment sétálni.
Hjalmar sajnálkozik, majd megjegyzi, hogy ő is benézett korábban Gregershez, és azzal a lendülettel meg is hívta őt reggelizni. Sőt, a két alsó szomszédot, Rellinget és Molvikot is meghívta.
Gina hangulatán ez természetesen nem javít, hiszen az előző felvonásban volt szó róla, hogy az Ekdal-család elég szegény, ételre is alig van pénzük. Erre most Hjalmar vendégeket hív, akiket persze illendően meg kell etetni.
De Gina bármire hajlandó, mert végre azt látja, hogy Hjalmar valóban dolgozik, ezért magára hagyja, hogy elkészítse a reggelit.
Hjalmar egy darabig tényleg belemerül a munkába, de látszik rajta, hogy semmi kedve az egészhez. Kapóra jön neki, amikor az öreg Ekdal kijön a szobájából, és emlékezteti, hogy előző nap megbeszélték, hogy tesznek-vesznek egy kicsit a padlásszobában.
A két Ekdal viselkedése egészen gyerekes: mindkettőt jobban izgatják az állatok a padláson, főleg a vadkacsa, minthogy dolgozzanak. Ez pedig azért baj, mert a vadkacsa tulajdonképpen csak egy hobbi, semmi hasznuk nincs belőle, ellenben a család anyagi helyzete megkövetelné, hogy az öreg Ekdal az iratok másolásával foglalkozzon, Hjalmar pedig a fényképeken dolgozzon.
A két Ekdal elhúzza a tolóajtót, az öreg be is lép a padlásra, és már Hjalmar is menne, amikor Gina lép be a szobába. Erre Hjalmar úgy tesz, mintha csak az apját engedte volna be a padlásra, hiszen neki, a családfenntartónak, dolgoznia kell!
Még morog is, amiért az apja feltartja őt a munkában. Ez egyértelműen csak Ginának szól, Hjalmar nem akarja, hogy a felesége megint veszekedjen vele, amiért a munka helyett a padlásszobában szöszmötöl az apjával.
„HJALMAR
Jól van, na, dolgozom, ég a kezem alatt a munka, csak úgy füstöl az asztal, nem látod?
GINA
Jaj, legalább végre megleszel vele, és aztán csinálsz, amit akarsz. (Visszamegy a konyhába)”
Ebből is látszik, hogy kettejük közül Gina az, aki éretten, felnőtt módra gondolkozik. Nem azt akarja, hogy Hjalmar szeresse a munkáját, vagy, hogy egyáltalán ne foglalkozzon a padlásszobával. Csak annyit szeretne, hogy Hjalmar végezze el az aznapi munkáját, amiért a család pénzt kap, aztán felőle Hjalmar hódolhatna a hobbijának.
Hjalmar azonban továbbra is gyerekesen viselkedik. Egy darabig még megpróbál a munkára koncentrálni, aztán elterelik a figyelmét a padlásról kiszűrődő hangok, ahogy az apja pakolászik. Látszik, hogy mindennél jobban szeretne ő is ott lenni.
Végül nem bír magával, és már éppen felállna az asztaltól, amikor a lánya, Hedvig lép be a szobába. Erre Hjalmar gyorsan újra úgy tesz, mintha keményen dolgozna.
A harmadik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!