Szophoklész Oidipusz király című tragédiájának értelmezéséhez szükséges annak a történelmi kornak az ismerete is, amiben a mű íródott. Ez pedig a peloponészoszi háború időszaka.
Ezt a háborút hozza most egy kicsit közelebb remek posztjában Attila! Fogadjátok sok lájkkal!
Peloponnészoszi háború
Az ókori görögök szinte folyamatos háborúkba bonyolódva próbáltak egymás fölé kerekedni az évszázadok alatt. Hol egyénileg, hol szövetségi rendszerbe tömörülve estek egymás torkának, de igazán diadalmaskodni egymás felett soha nem tudtak.
Összefogást mindössze a perzsák elleni háborúk során tudtak felmutatni időlegesen, de az sem volt teljes, voltak, akik kimaradtak belőle és inkább a behódolást választották.
A perzsákkal való béke után szinte azonnal újra a felszínre törtek a korábbi vélt vagy valós sérelmek és ott folytatták, ahol abbahagyták pár évtizeddel korábban.
A görögök két városállam köré tömörülve keresték, vagy egyesek szinte várták az alkalmat arra, hogy hatalmukat, befolyásukat növeljék.
Egyik oldalon ott volt a harcos Spárta, és az általa vezetett Peloponnészoszi Szövetség. A mélyen konzervatív, autokratikus katonaállam maga volt a legfélelmetesebb görög hadigépezet.
A spártai katonáknak egyszerűen nem volt párja a görögségen belül. Felszerelés, kiképzés, morál tekintetében messze fölötte álltak minden más görög államnak.
De legfontosabb erősségük egyben a gyengeségük is volt ugyanakkor, mert Spárta addig volt erős, amíg a hadserege bírta szuflával, melynek létszáma kb. max 10 ezer fő körüli volt. Minden egyes csata, a végeredménytől függetlenül, apasztotta ezt a létszámot, és idővel gyengítette Spártát.
A fő rivális a demokratikus Athén volt, melynek szintén megvolt a maga szövetségi rendszere, jelen esetben a Déloszi Szövetség. Ennek a hatalmi tömbnek az ereje a tengeren mutatkozott meg, mert a közös flotta akkora méretet öltött, hogy Spárta elbújhatott mellette.
A kirobbanó háború egyik fő kérdése az volt, hogy a görögök a hagyományos spártai vezetés alatt maradnak egységben, vagy az Athén által felkínált hegemónia győzedelmeskedik.
De felfogható két gyökeresen eltérő társadalmi berendezkedés vitájának is. Egyik sarokban ott volt a demokrácia, a másikban pedig az oligarchikus rendszer.
Spártával összehasonlítva Athénban demokrácia volt, ha nem is pont a mai értelemben. A lakosság jelentős részének beleszólási lehetősége volt az állam életébe, irányításába, és részt is vehetett annak működésében.
Spártában ezzel szemben nagyon kevés embernek volt igazi polgárjoga, és beleszólása is csak nagyon korlátozott mértékben az irányításba.
Egyedül a nők helyzete volt valamelyest jobb, mert a spártai nőknek lehetett magántulajdona még athéni nőtársaiknak nem.
Talán leginkább Szophoklész drámái ábrázolják a legérzékletesebben ennek a korszaknak az aktuális politikai problémáit, melyek közül kiemelkedik a pont a háború idején íródott Oidipusz király.
A műben a korlátozott emberi tudás, az emberi esendőséget boncolgatva festi le kora világát, mely sokkal borzalmasabb annál, mint amilyennek az emberek hiszik.
A háború véres borzalmai pedig igazolják Szophoklész megállapításait.
A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!