A peloponészoszi háború

Alkibiadész engedelmeskedett a parancsnak, de útközben hazafelé megszökött. Valószínű, hogy tisztában volt azzal, hogy mi vár rá otthon. Hiszen legtöbb híve, barátja úton volt Szicília felé, otthon csak leginkább ellenfelei voltak, akik mindenáron a vesztét akarták volna. Ilyen lehetőségek tudatában egyszerűen fogta magát és Athén ellenségéhez Spártához ment.

A spártaiak megtehették volna, hogy csak simán visszaadják Athénnak és az ügy le van rendezve, de nem történt. Meghallgatták, és ha már ott volt megkérdezték a véleményét, aztán a tanácsát, és máris vége volt Athénnak.

Korábbi legnagyobb politikusa-hadvezére minden energiáját, kreativitását az ellenség kezdte kamatoztatni. Egyik első tanácsa volt, hogy akadályozzák meg Athén szicíliai terveit, mely értelmében az elküldött sereg már Szürakúszait ostromolta.

Ekkor viszont fordult a kocka, mert Gülipposz vezetésével megérkezett egy spártai felmentő sereg a szigetre. Legyőzték az athéni flottát, győzelmet arattak a szárazföldön is a spártaiak, mely után az életben maradtak a sziget belsejébe húzódtak vissza. De nem volt kegyelem a menekülőknek. Akit nem öltek meg az fogságba került és rabszolga lett belőle.

Több ezer katona, több hadvezér, köztük Nikiasz is a veszteséglistára került. Ez volt Athén történelmének egyik legnagyobb kudarca.

És ezzel még nem volt vége.

A peloponnészoszi háború utolsó szakaszát a dekeleaei háború (kr. e. 413-404) néven ismerjük.

Nevét onnan kapta, hogy Alkibiadész következő fontos tanácsa az volt, hogy a minden évben Athén falai környékét végig pusztító spártai támadás helyett állandó helyőrséget telepítsenek közvetlen a város szomszédságába, ez volt Dekelea község, ahol egy megerősített spártai tábor került kialakításra.

Az athéniak a falaik fogságába kerültek, még a földjeiket sem tudták már művelni a város határában az állandó ellenséges fenyegetés miatt.

De a spártaiak még abba is belementek Alkibiadész javaslatára, hogy a korábbi ellenfélhez a perzsákhoz forduljanak segítségért. Még arra is hajlandónk mutatkoztak a győzelemért cserébe, hogy saját honfitársaikat, a kis-ázsiai görögöket újra perzsa fennhatóság alá lökjék, cserébe a perzsák aranyáért.

A perzsák persze örültek annak, hogy gyakorlatilag háború nélkül, némi aranyért újra megszerezhetik majd a területet, és arra is volt eszük, hogy nem küldtek túl sok pénzt Spártába soha.

Csak hadd háborúzzanak a görögök egymással, gyilkolják egymást halomra, aztán majd nevető harmadikként a perzsák megszereznek mindent, gondolták a perzsa királyok.

Kr. e 412-ben Alkibiadész elutazott tárgyalni a perzsákkal, ahonnan elfelejtett visszatérni.

A legenda szerint azért tette ezt, mert elcsábította Agisz spártai király feleségét, és félt a következményektől.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .