A háború kirobbanásához sok apró történés vezetett el, amelyek szép lassan egymás ellen fordították a görögöket.
Egyik oldalról Athén próbált őrködni saját „nyája” felett, a szövetségi rendszere minden egyes tagjától feltétlen hűséget várt el, és leginkább gazdasági érdekei határozták meg lépéseit.
Ezzel szemben Spárta, az Athén által megsértett államok védelmezőjeként tetszelgett, mindenki ide fordult panaszával, sérelmével, és segítséget kért Athén ellen.
Korinthosz kezdte a sort, mert Athén támogatta a Korküra szigetére menekült arisztokratákat az Epidamnosz városában dúló hatalmi harcban.
Athén gazdasági érdekei miatt támogatta a demokraták ellenében az előkelőket, és vállalta, hogy támogatásával egy békét is megszeg.
Alighogy lezajlott ez a konfliktus jött a következő, amelyben Athén keze újfent benne volt. Poteidaia városa Athén szövetségi rendszerébe tartozott, de a gyarmatvárost Korinthosz alapította, és gyakorolt felette névleges hatalmat, plusz Spárta szövetségi rendszerébe tartozott az alapító anyaváros.
A harmadik esetben Megara városa emelte fel a szavát Athén ellen, amiért az megtiltott minden gazdasági kapcsolatot a várossal, így megfojtva annak kereskedelmét, és gazdaságát.
A sort Aigina városa zárta, ami szintén azzal vádolta meg Athént, hogy az nem tartja be a várost megillető szabadságot, és jogokat.
Ennyi „ügy” már betette a kaput Spártánál, amely összehívta szövetségi rendszere gyűlését, ahol megvitatták az elmúlt évek történéseit, majd pedig ultimátumot küldtek Athénnak, amelynek a háború elkerülése érdekében annak pontjait el kellett volna fogadni, és be is tartani.
Athén a súlyos feltételeket visszautasította, így a háború útjára léptek a görögök.
Mint láttuk, a háború elkerülhető lett volna, de sok vezető gondolta úgy, hogy szükség van rá, el kell dönteni, hogy ki legyen a görögség vezetője, így mindent megtettek annak érdekében, hogy igenis kitörjön a háború.
Elég, ha arra gondolunk, hogy hány konfliktusban volt a keze Athénnak, és szinte szándékosan kereste ezeket, hogy minél több borsot törjön Spárta orra alá.
A háború kr. e. 431 tavaszán vette kezdetét, és a történelembe a peloponnészoszi háború néven került aztán be.
Mindkét vezető városállam igyekezett mozgósítani saját szövetségi rendszerének tagjait, és csatasorba állítani őket. Így szép lassan szinte minden görög városállam (polisz) bekapcsolódott valamelyik fél oldalán a háborúba, akár akarta, akár nem, kimaradni belőle csak kevesen tudtak.
Athén a flottája révén akarta kivívni a győzelmet, és úgy gondolta, hogy a Peloponnészoszi-félsziget kikötőit blokád alá véve, megbénítja a városok kereskedelmét, ami nélkül gazdaságuk előbb utóbb össze fog omlani, így térdre lehet kényszeríteni ellenfeleit, és majd a végén Spártát is.
Spárta vezetői tisztában voltak azzal, hogy a tengeren nem ők a favoritok, de más volt a helyzet a szárazföldön, ahol viszont ők voltak előnyben, így itt akarták kicsikarni a döntést.
Spárta egy rövid háborúra számított, amit esetleg egy döntő ütközettel el lehet dönteni, ezzel szemben a Periklész vezette athéniak pont ezt akarták elkerülni, nem akarták megadni Spártának azt, amit az a legjobban kívánt volna.
A déloszi szövetség kincstára hatalmas pénzügyi segítséget jelentett a háború megvívásához, a tengeren pedig a szövetség hajói voltak fölényben, a kereskedőhajók pedig a Földközi-tenger bármely pontjáról, bármilyen árut el tudtak szállítani Athén számára.
Összegezve az erőviszonyokat, lehetőségeket, talán valamivel Athén lehetett a bizakodóbb, több tényező szólt mellettük.
A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!