Akármi is történt, Perzsiában sem tétlenkedett, ekkor már Athénnak kezdett leveleket küldeni, szervezkedni, és rábeszélni pár otthon maradt társát, hogy vegyék át a hatalmat, és akkor ő megszerzi a perzsák támogatását, így az arany Spárta helyett Athénba fog majd menni.
Kr.e. 411-ben az arisztokrácia vezetésével egyfajta államcsínyt végre is hajtottak, melynek értelmében az ún. 400-ak tanácsa kezébe került a hatalom, melynek tagjai a leggazdagabb réteg közül kerültek ki.
Felmerült a Spártával való békekötés lehetősége is, de nem lett belőle semmi ezúttal Spárta miatt. Túl sokat kér Athéntől, melyet nem vett volna be sem a polgárok sem az előkelők gyomra, így a háború folyt tovább.
Ekkor viszont a Szalamisz szigeténél állomásozó athéni flotta vette a kezébe az irányítást. A hajóhad legénysége az egyszerű polgárok közül származott, akik nem nézték jó szemmel az előkelők uralmát, és a demokrácia híveiként a régi hatalmi rendszert akarták visszaállítani.
A flotta vezetői felvették a kapcsolatot Alkibiadésszal, akit fővezérré választottak, és hazahívták Athénba. Kr. e 410-ben így több év után újra hazatért Alkibiadész, a flotta élén megdöntötte az arisztokrácia uralmát, annak a rétegét, melynek maga is a tagja volt. Neki az volt a lényeg, hogy újra nyeregben volt, hogy ki segítette oda, az már nem számított.
A következő évek Athén sikerét hozták el és ebben a legnagyobb szerepe Alkibiadésznak volt, aki két tengeri csatában is győzelemre vezette a flottát.
Spárta a vereségek hatására immár sokadszor békét ajánlott, de azt Athén visszautasította. Alkibiadészt ujjongva fogadták, visszakapta minden vagyonát, minden ellene szóló határozatott semmisé nyilvánítottak, és megválasztották legfőbb fővezérré.
De a következő évben már vége is szakadt a hirtelen ragyogásnak.
A Lüszandrosz vezette spártai sereg 407-ben egy kisebb csatában győzelmet aratott egy athéni sereg felett. Alkibiadész ott sem volt, egyik alvezére szenvedett vereséget, ami nem is volt olyan óriási mértékű, de mégis már ennyitől elszakadt a cérna a polgároknál.
Alkibiadészt tették felelőssé a történtekért, aki újfent a korábban már egyszer bevált stratégát választotta, lelépett Athénból.
A város ettől még folytatta a háborút, és tengeren egy évvel később immár sokadszorra megint elverte a spártai flottát, amit az immár sokadik spártai békeajánlat követett, amit a szokásos elutasítás fogadott.
Spárta egyszerűen megelégelte már a több évtizede dúló háborút, a sok elutasítást, végleg rendezni akarta a konfliktust, egyszer és mindenkorra.
Lüszandrosz kr. e. 405-ban az Aigoszpotam nevű folyó torkolatánál meglepte az athéni flottát, és ez egyszer fordult a kocka.
A 180 hajó közül csak 10 tudott elmenekülni, a többi elsüllyedt vagy elfogták a támadók. A csatában 3.000 athéni polgár került fogságba, akiket egyszerűen csak kivégeztek, nem volt már semmi finomkodás a spártaiakban.
Ezután a flotta egyenesen Athénhoz hajózott és ostrom alá vette a várost, amelynek már nem volt ereje a tartós ellenálláshoz. Az éhezés, a kitört járvány megtette a hatását, a város feltétel nélkül megadta magát.
A kr. e. 404-ben megkötött béke lezárta peloponnészoszi háborút.
A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!