A regény és részei címeinek értelmezése – Egri csillagok

Második rész: Oda Buda!

A második rész olvasása közben sokáig nem egyértelmű, hogy mit is jelent a cím. Viszont a cím végén a felkiáltó jel arra utal, hogy valami fontos, valami végzetes dolog fog történni.

Az olvasó eleinte ostromra számít, vagy valami véres eseményre, és Gárdonyi ráadásul még el is altatja a figyelmet azzal, hogy látszólag továbbra is Gergely sorsával, a szultán látogatásával és a királyi udvar belső ügyeinek leírásával foglalkozik.

Sőt, sok időt szentel Török Bálint tépelődéseinek is, amivel már a következő részt készíti elő.

A cím majd csak a rész végén kap értelmet, amikor a janicsárok csellel végül tényleg elfoglalják Budát, és így a Magyar Királyság egyik legfontosabb városának elvesztése szinte még fájóbb, mintha kemény küzdelemben, hősies önfeláldozás ellenére foglalta volna el a török.

Cím tehát egy felkiáltás, és pontosan azt jelenti, amit első ránézésre is sugall, nincs mögöttes tartalom: Buda elveszett, Budát elfoglalta a török! Mélypont ez a magyarság számára, és tragédia lesz majd Török Bálintnak, akinek Gergely ugye rengeteget köszönhet.

Harmadik rész: A rab oroszlán

A cím Török Bálintra utal, aki a korszak egyik legnagyobb hatalmú főnemese volt. Hatalmas kiterjedésű birtokainak köszönhetően nem csak komoly gazdasági hatalommal rendelkezett, de olyan méretű magánhadsereget is ki tudott állítani, amivel még a török szultánnak is számolnia kellett.

Emellett nem elhanyagolható az a befolyás sem, amivel Bálint úr a királyi udvarban rendelkezett, a szultán szempontjából tehát mindenképpen logikus lépés volt az elfogása.

Török Bálint mindig mindenhol oroszlánként küzdött: úgy a török elleni csatákban, mint birtokai és a haza védelmében.

Érdekes egyébként, hogy Gárdonyi végül az oroszlánt választotta Török Bálint jelképének, mert a főúr címerében a medve szerepelt, illetve még egy másik állattal is „kapcsolatba”  kerül a regény során: a szultán nevezi őt „enyingi eb”-nek.

Ez utóbbi természetesen lekicsinylő, becsmérlő jelző a törökök részéről, és Bálint úr teljesen nevéből, az Enyingi Török Bálintból származik.

Az oroszlán tehát Török Bálint nagyságát, vadságát, keménységét szimbolizálja, ahogy az oroszlán az állatok királya, úgy Török Bálint is kiemelkedett a korabeli magyar főurak közül. Nem véletlen, hogy a szultán végül nem is erőszakkal, hanem csak csellel tudja elfogni.

Maga a fogság oka egyébként fejtörést okoz Török Bálintnak is, aki már a Héttoronybeli raboskodása közben elmélkedik azon, hogy tulajdonképpen miért is fogatta el őt a szultán. Mivel konkrét okot nem talál, ezért jut el végül odáig, hogy beteljesült az egyik török rabja korábbi átka.

És ahogy a rabságban tartott oroszlán is egyre gyengül, egyre érdektelenebbé válik, fokozatosan megtörik, úgy viseli egyre nehezebben Török Bálint is a Jedikula bezártságát. Telnek az évek, oroszlánsörényre emlékeztető haja megőszül, de a szabadulás lehetőségét mégis elutasítja, amikor a szultán felajánlja neki, hiszen ahhoz törökké kéne válnia.

Erre pedig egy magyar főúr, egy olyan ember, aki egész életében oroszlánként küzdött a törökkel szemben, soha nem hajlandó.

A részben szereplő konstantinápolyi kaland, amely során Gergelyék megpróbálják kiszabadítani Török Bálintot, teljes egészében Gárdonyi képzeletének szüleménye.

A valóságban Török Bálint túl fontos és túl befolyásos személy volt ahhoz, hogy akár csak felmerüljön a szabadon engedése, és az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy valójában nem volt ő olyan gáncs nélküli lovag, mint ahogy a regényben szerepel, ezért a magyar diplomácia olyan nagyon azért nem is erőlködött a kiszabadítása érdekében.

Török Bálint egyébként 1550-ben, kb. 48 éves korában, 9 évnyi raboskodás után halt meg Konstantinápolyban.

Negyedik rész: Eger veszedelme

A rész címéből némi bizonytalanság érezhető ki, hiszen nem derül ki belőle, hogy milyen veszély fenyegeti Egert, mint ahogy az sem, hogy kinek a részéről várható ez a veszély.

És ez nem véletlen. Elsőre persze egyértelmű, hogy a veszedelem a török ostromra vonatkozik, valójában azonban Dobónak és embereinek ugyanúgy meg kellet küzdeni a magyar és európai közvélemény nemtörődömségével. Mivel senki sem látott esélyt arra, hogy egy kis magyar vár ellent tudjon állni a törököknek, ezért a segítséget kérő üzenetekre sem érkezett válasz. Meg semmi más sem.

Tehát Egert minden oldalról veszély fenyegeti, nem csak a hatalmas török sereg közeledik, de az is kétséges, hogy lesz-e elég ember, fegyver, felszerelés, élelem. És akkor még nem is beszéltünk a belső veszedelemről, Hegedüs hadnagy árulásáról.

A cím veszélyt, valamilyen veszedelmes dolgot sugall, amivel az egri csillagoknak, azaz az egri hősöknek kell szembenézniük, jöjjön az bárhonnan, bármilyen formában is.

Ötödik rész: Holdfogyatkozás

És akkor a végére maradt egy zseniális, többértelmű cím.

Azt tudjuk, hogy a törökök jelképe a félhold volt, sőt valójában ma is az, a manapság használatos török zászlóban is szerepel a félhold.

Az egy másik kérdés, hogy a félhold eredetéről, azaz hogy mikor és miért lett a törökök jelképe, megoszlanak a vélemények, ebbe most nem is megyünk bele, a lényeg, hogy a XVI. században mindenki ismerte a török félholdat, hiszen fél Európa felett lengett.

A cím a török hatalmat, a török hódítást, a török hadsereget jelképező félhold „elfogyását” jelenti, azaz a kudarcot, a vereséget, ami a törököket Eger alatt érte.

Elfogyott a lendületük, a harci kedvük, a lelkesedésük, az élelmük, elfogyott a „holdjuk”. Az addig mindenhol büszkén trónoló félhold lehanyatlott, a törökök nem bírtak Egerrel, az alig kétezer fős védősereg kitartott a rommá lőtt várban, történelmi jelentőségű sikert és győzelmet aratva.

A Holdfogyatkozás tehát tekinthető a török vereség egy nagy elegáns hasonlatának is.

-Vége-