A trójai háború kutatása
Biztos választ ez utóbbi kérdésre tudunk adni. A középkorban a trójai háború története a mese szintjére süllyedt le, és még a 19. században is úgy tartották, Homérosz életműve csak a képzelet szüleménye, költészet, aminek semmi köze a történelmi valósághoz.
Ezt a régi vélekedést elsőként a 19. század végén „az ásó világhírű dilettánsaként” is emlegetett Heinrich Schliemann (1822-1890) német amatőr régész kérdőjelezte meg. A műkedvelő archeológus, aki eredetileg kereskedő volt, 36 éves korától egész életét és vagyonát annak szentelte, hogy bebizonyítsa: a trójai háború valóban megtörtént.
A Tróját említő ókori szerzőkből kiindulva beutazta Homérosz eposzainak színhelyeit, és Trója címmel könyvet is írt, amelyben felfedte, hogy Trója a kis-ázsiai Hisarlik helyén állt, tehát nem igaz, amit addig feltételeztek, hogy tudniillik a jóval délebbre fekvő Bunarbashi volt a színhely.
Állításait kigúnyolták, de ő bebizonyította igazát: 1871-ben a törökországi Hisarlikban hét egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant. Úgy vélte, a homéroszi Trója a legalsó réteg (ma már tudjuk, hogy kilenc réteg van, és ma a harmadikat véljük a homéroszi Trójának).
1873-ban Schliemann feltárta Tróját: előkerültek az ősi város hatalmas bástyái és kapui, sőt, a Priamosz kincsének elnevezett arany ékszerek is, melyeket a régész kicsempészett Törökországból, és Berlinbe kerültek, majd a második világháború idején a Szovjetunióba, s tulajdonjogukról a mai napig vita folyik.
Felfedezéseit 1785-ben kiadott Trója és romjai című könyvében adta közre, mellyel teljesen megváltoztatta az ókorról alkotott képünket.
Hogyan jöttek létre a homéroszi eposzok?
A Homérosz-kutatások az alexandriai filológusok, Zénodotosz és Arisztarkhosz vizsgálódásaival kezdődtek az i. e. 4-3. században. Igyekeztek megállapítani mely homéroszi szövegek hitelesek, és kiszűrni a betoldásokat, a tartalmi ellentmondásokat. Ők osztották fel énekekre is az eposzokat, s ezt a felosztást a mai napig használjuk.
A romantika korában (19. század) úgy gondolták, hogy az Iliász és az Odüsszeia a fentebb említett „népi” énekeknek laza egybefűzése által keletkezett. Vagyis hogy Homérosz nem tett egyebet, csak összefoglalta a görög nép mítoszait egy műbe: nem is volt költő, hanem csak leírója a görög mítoszoknak.
Az első ilyen véleményt Friedrich August Wolf (1759-1824) német tudós fogalmazta meg Előszó Homéroszhoz (Prolegomena ad Homerum) című, gazdag filológiai adattárat felvonultató munkájában 1795-ben.
Azt vizsgálta, hogyan volt lehetséges ilyen hosszú eposzokat megalkotni abban az időben, amikor még csak szájhagyomány útján őrződtek meg a különböző mítoszok és történetek.
Megalkotta ún. kisdal-elméletét, mely szerint több kisebb énekből lett utólag összerakva mindkét eposz, vagyis különálló dalok gyűjteményeinek tekinthetők. Wolf úgy gondolta, azokból a hősi énekekből, amelyek a két eposz anyagát kiteszik, Homérosz talán egyet-kettőt alkothatott maga, a többi tőle függetlenül is létezett, és ő csak egybefogta, összeszerkesztette őket.
A kortársak, köztük Goethe és Schiller, tiltakoztak a feltételezés ellen, mert szerintük ez Homérosz zsenialitásának kétségbe vonása.
A régész Schliemann pedig azt mondta: „A farkas széttépte Homéroszt, most már osztozhatnak rajta.” („Wolf” németül: farkas.)
A Homérosz-kutatás egyik jelentős irányvonala a 19. században a litikus iskola volt (neve a „lüo” = feloldani szóból jött létre), amely feloldotta a szerzőt a néphagyományban: megvonta tőle az eposzok szerzőségi jogát.
E nézet szerint Homérosz nevű ember soha nem is élt: a két eposz ismeretlen énekmondók közös munkája, akikre csak később ragasztották rá a Homérosz nevet.
Az elmélet hívei azt állították, hogy a két művet az énekmondók újra meg újra átdolgozták, kibővítették, valahányszor előadták őket, így jelenlegi formájukat csak az i. e. 6. századra érték el, amikor végül Athénben írásos formában is rögzítésre kerültek.
August Wilhelm Schlegel (1767-1845), a romantika idején élt német költő, műfordító, műkritikus a homéroszi eposzokat szintén népi költők közös alkotásának fogta fel.
A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!