Hedvignek semmi hátsó szándéka nincs, csak azért jött, mert szeretne egy kis időt tölteni az apjával, de persze Hjalmar először arra gondol, hogy a kislányt Gina küldte be, hogy megnézze dolgozik-e.
Hedvig lelkesen felajánlja, hogy segít Hjalmarnak a képek retusálásában, amit az először elutasít, mondván, hogy a kislánynak vigyáznia kell a szemére.
A padlásszobából kiszűrődő zajok azonban túl csábítóak Hjalmar számára, ezért végül enged Hedvig könyörgésének, de egyáltalán nem viselkedik felelősségteljes apaként:
„HEDVIG
(apjához lép) Add ide az ecsetet, papa; hadd próbáljam meg. Már olyan jól megy.
HJALMAR
Hogyisne! Csak a szemed rongálnád!
HEDVIG
Dehogy rongálom! Hadd csinálom, papa!
HJALMAR
(fölkel) Na, nem bánom; úgyis csak egy-két perc az egész.
HEDVIG
Hát mit árthat az? (Fölveszi az ecsetet) Jaj de jó lesz. (Leül) Ó, hát van itt egy kész kép is már, majd erről lenézem, mit kell csinálni.
HJALMAR
De vigyázz a szemedre; biztos nem fog megártani? Hallod, mit mondok? Mert én nem vállalom a felelősséget; magadra vess! Megértetted?
HEDVIG
(retusál) Jó, jó, papa, megértettem.
HJALMAR
Ügyes kislány! Na, jól van, Hedvig, csináld csak. Mindjárt jövök.”
Azaz Hjalmar tulajdonképpen kihasználja a kislány lelkesedését, de arra azért nem hajlandó, hogy a felelősséget is vállalja. Hedvig szemének tényleg nem tesz jót a fényképekkel való aprólékos pepecselés, de Hjalmar számára fontosabb az, hogy mi történik a padlásszobában, mint hogy a lányára vigyázzon.
Tulajdonképpen kihasználja Hedviget, és még a felelősséget is rá tolja.
A két Ekdal hamarosan mélyen elmerül a barkácsolásban a padláson, miközben Hedvig az apja munkáját végzi.
Ekkor lép be a műterembe Gregers, aki ugye a szobája takarítása miatt nem tud hazamenni. Hedvig először észre sem veszi, Gregersnek úgy kell köhintenie, hogy felhívja magára a figyelmet.
Hedvig rögtön szólni akar az apjának, de Gregers leinti, hogy nem szükséges, megvárja, amíg végeznek a padláson.
Gregers és Hedvig ezt követő beszélgetéséből újabb adalékokat tudunk meg Hjalmar jelleméről, és az Ekdal-család mindennapjairól.
Kiderül ugyanis, hogy Hedvig kimaradt az iskolából, mert az apja szerint azzal is csak a szemét rongálná.
Vagyis a gyerek iskolába ugyan nem járhat, de az apja munkáját elvégezheti helyette.
Elvileg Hjalmar megígérte a lányának, hogy majd ő tanítja, de – Hedvig szerint – a papának túl sok a munkája, ezért nem jut erre ideje.
Az Olvasó már tudja, hogy Hjalmar remekül el tudja tölteni a napot anélkül is, hogy dolgozna, és nem azért nem foglalkozik a lányával, mert sok a munkája.
Hedvignek elvileg még az alattuk lakó Molvik úr is segítene a tanulásban, de ő meg alkoholista, úgyhogy sokszor nincs olyan állapotban, hogy a kislányt tanítsa.
Hedvig ezeket a dolgokat gyermeki őszinteséggel mondja el, semmi ítélkezés nincs a szavaiban, csak a tényeket mondja, ahogy ő látja, de ahhoz még túl fiatal, hogy valójában megértse, hogy milyen felelőtlen emberekkel van körülvéve.
Nem csoda, ha a kislány ezért öntudatlanul is a vadkacsához és a padlásszobához menekül, saját kis külön világot alakítva ki magának.
A harmadik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!