A két mű felfogása életről és halálról
Tehát az Iliász főhőse, Akhilleusz, aki választhat a dicsőséges, hősi halállal lezáruló rövid élet és a hosszú, békés, de dicstelen élet között, az örök hírnevet és dicsőséget választja a névtelenséggel szemben.
„Édesanyám, az ezüstlábú Thetisz, isteni asszony,
mondta, hogy engem kettős végzete vár a halálnak.
Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve,
elvész visszautam, de sosem hervadhat a hírem:
ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak,
elvész nagy hírem, hanem életem hosszura nyúlik,
és gyorsan nem is ér el végzete már a halálnak.”
Akhilleusz tehát ismeri végzetét: tudja, hogy hamar meg fog halni, s önként vállalja sorsát a dicsőségért, hírnévért.
Két halhatatlan lova közül az egyik figyelmezteti is rá (s ez az egyik legmegrázóbb jelenet a műben), hogy halála közel van már, de ő gőgös ingerültséggel utasítja rendre a lovat, mondván, ismeri a Végzet döntését: „Jól tudom azt magam is, hogy a végzetem itten elesni.”
Odüsszeusznak ellenben nem jelent boldogságot a harci dicsőség által elnyert halhatatlanság és a sosem múló hírnév.
Jellemző, hogy az Odüsszeiában már maga az alvilági lélekként megjelenő Akhilleusz is kárhoztatja saját világnézetét, mondván: szívesebben túrná másnak a földjét napszámban, mint hogy a halottak közt fejedelem legyen.
„Csak ne dicsérd a halált nékem soha, fényes Odüsszeusz.
Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak.”
Vagyis itt már az élet a legfőbb érték: a régi eszmények meginognak, s ez történelmileg egybeesik az arisztokrácia hanyatlásának korával.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!