Az az Akhilleusz, aki képes emberséges magatartásra a legyőzött ellenség iránt, már nem a háborúzó arisztokrácia embereszményét testesíti meg!
Az az Akhilleusz, aki a heroikus életforma és az egész emberi sors nyomorúsága felett könnyet ejt, már egy másik világnézet felé hajlik, ami azt mutatja, hogy Homérosz nagyon is érzékelte azt az ellentmondást, hogy az arisztokrácia eszményképében a vitézi kiválóság az erkölcsi kisszerűséggel karöltve jelenik meg.
Akhilleusz tragédiája azt mutatja, hogy az arisztokratikus ideálok alapjukat, tartalmukat vesztették: az arisztokrácia elszakadóban van attól a közösségtől, amelyért küzdve szert tett hírnevére. Nem csoda, hogy ideáljai a közösség, a nép számára egyre kevesebbet jelentenek.
Ez az arisztokrácia, amely egykor hősi tetteket hajtott végre a közösség érdekében, az Odüsszeiában már élősdiként jelenik meg (mint az ithakai kérők, akik a távol levő király palotájában dőzsölnek és herdálják a vagyonát).
Akhilleusz mellett az Iliász egy másik szereplőjében is tapasztalhatunk elmozdulást az arisztokrácia világától az új embereszmény felé, ez a szereplő pedig Hektór, a trójai hős.
Hektór is az arisztokrácia világához tartozik, eszményei ugyanazok, mint Akhilleuszéi: ő is mindig az elsők között harcol, ő is védi saját és ősei hírnevét (az egyéni dicsőség vagy szégyen kérdése az ő fejében sem választódik el teljes családja, nemzetsége jó hírétől: egynek tudja magát az ősökkel).
Mégis, alakjában a nemzetség és az arisztokratikus ideál mellett egy új vonás is megjelenik: a polisz, a város eszméje.
Hektór ugyanis – ellentétben Akhilleusszal –, nemhogy odadobná közösségét a hírnévért, de közössége érdekében, a „hazáért” küzd. Nem csupán saját és ősei dicsőségéért, hanem a poliszért is harcol – ő biztatja a trójaiakat azzal a jelszóval, hogy senkinek „nem lesz csúfság a hazáért halnia”.
Mikor szembekerül Akhilleusszal, akkor is arra gondol, szégyen lenne, ha gyáván elfutna, inkább marad és küzd, s vagy győz, vagy városáért harcolva hősi halált hal. Az ő ajkáról hangzik el ez a sor: „Egy csak a derekabb jós-szó: harcolj a hazáért.”
Hektórt, mivel úgy van bemutatva, mintha ő lenne „az első polgár”, sokan Homérosz kitalációjának tartották, pedig alakja, állandó jelzői már a mükénéi kor hősmondáiban is megvoltak.
Viszont az lehetséges, hogy Hektór városvédő tulajdonságát csak az i. e. 8. században Homérosz hangsúlyozta ennyire ki – mivel saját korának példaként szánva időszerűnek érezhette.
Akhilleuszban tehát egy hanyatlóban levő korszak ideálja testesül meg, Hektórban pedig egy új korszak, a polisz egy-egy eszménye csillan fel. De milyen is ez az új kor?
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!