A tragédia nagy kérdése
Miért halogatja a főhős négy felvonáson át a bosszút?
Claudius gyakorlatilag mindent elvett tőle: apját megölte, anyját feleségül vette, trónját elbitorolta, és el akarja venni az életét is, ő mégis képtelen a cselekvésre.
Miért?
Erre a kérdésre sokféle válasz született, attól függően, hogy ki értelmezte a művet. Nézzünk meg néhányat Hamlet viselkedésének lehetséges magyarázataiból!
1. A gyenge Hamlet
Goethe úgy gondolta, Shakespeare egy gyenge lelket akart bemutatni Hamlet személyében, aki tudja, hogy végre kéne hajtania egy nagy tettet, de képtelen rá.
Szerinte a szellem lehetetlent követel Hamlettől: nem olyasmit, ami általában véve lehetetlen, hanem ami Hamlet számára lehetetlen.
2. Az érzékeny Hamlet
Egy másik értelmezés szerint a művelt, humanista szellemű, érzékeny lelkivilágú Hamlet egyszerűen visszariad a gyilkosság gondolatától.
Mivel nem egy vérszomjas alkat, a bosszú ellenkezik önnön hajlamaival.
Ennek az értelmezésnek azonban ellentmond az a tény, hogy a főhős mégiscsak megölte Poloniust, és nem riadt vissza attól sem, hogy a halálba küldje két kísérőjét, Rosencrantzot és Guildensternt.
3. A bizonyítékok hiánya
Van olyan értelmezés is, amely szerint Hamlet dolgát az nehezítette meg, hogy a szellemet csak ő látja és hallja, így rajta kívül senki más nem tudja, Claudius mit tett, kézzelfogható bizonyíték pedig nincsen.
Ha visszaemlékszünk Antigoné történetére, ő olyan törvények védelmében szállt szembe Kreónnal, amelyeknek az érvényességét senki nem vonta kétségbe.
Hamlet helyzete más: ő olyan erkölcsért küzd, ami csak az ő számára létezik, hiszen anyja házasságát Claudiusszal a királyi tanács is javasolta és Hamleten kívül mindenki helyesli, törvényesnek tartja, a gyilkosságról pedig senki nem tud.
Bár lelkiismerete szerint jogos a bosszú, ha bizonyíték nélkül áll bosszút a nagybátyján, akkor a király megölése a közvélemény szemében önkényeskedésnek látszana.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szerintem amikor Hamlet felteszi a kérdést Opheliának, hogy „Hol az apád?”, akkor igenis őt is vizsgáztatja. Hamlet ekkor már tudja, hogy kihallgatják őket, és a hallgatózó nem lehet más, mint Polonius, megspékelve Claudiussal (és tényleg így van, a néző tudja). Opheliának ekkor lenne rá lehetősége, hogy Hamlet pártjára álljon, de ő azt válaszolja, hogy „Otthon, uram” tehát falaz az apjának – és ezzel valóban elárulja Hamletet.
Kedves Kocsis Katalin!
Igazad lehet…! 🙂 Illetve Neked is igazad lehet! 🙂 Ettől igazán szép Shakespeare, van egy csomó értelmezési lehetőség. Meg azért ez egy elég gyilkos választási helyzet, hiszen Ophelia akármit is válaszol, valakit elárul…
Üdv:
Zsiráf
Gratulálok az elemzéshez! Igényes, színvonalas.
Kedves Csathó Gábor!
A szerző nevében is köszönjük! 🙂
Üdv:
Zsiráf