Szophoklész – Oidipusz király – Olvasónapló

Az Oidipusz király olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Oidipusz azonban most már végig akarja vinni a dolgot, ki akarja deríteni az igazságot. Azt hiszi, hogy Iszméné azért húzódozik az ügy felgöngyölítésétől, mert kiderülhet, hogy Oidipusz alacsony származású, pl. Laiosz és egy szolga kapcsolatából született, ezért is akarták kitenni a hegyekben.

Iokaszté most már hisztérikusan könyörög Oidipusznak, hogy ne akarja kutatni a származását:

„Boldogtalan, bár sohse tudnád meg, ki vagy!”

De Oidipusz még mindig azt hiszi, hogy csak a gőg beszél Iokasztéból. Parancsot ad, hogy azonnal vigyék elé a pásztort.

Iokaszté berohan a palotába. A kar pedig megjegyzi, hogy nem jó dolog most egyedül hagyni a királynét, ebből még baj is lehet. (Lesz is…)

Oidipusz azonban kijelenti, hogy „Jöjjön, aminek jönni kell! Meg akarom ismerni a származásom, ha koldus is!”

A szó ismét a karé, ami jobban hisz Oidipusznak, vagyis hitelt ad Oidipusz tévhitének, csak éppen a kar nem arra gondol, hogy Laiosz és egy cseléd fia, hanem abban reménykedik, hogy Laiosz és mondjuk egy nimfa gyermeke Théba királya.

Érkezik a pásztor, akit Oidipusz emberei kísérnek. A kar is megerősíti, hogy a közeledő nem más, mint Laiosz egykori pásztora és a korinthoszi hírnök szerint is ez az a férfi, akitől sok évvel korábban a csecsemőt kapta.

Oidipusz először csak alap kérdéseket tesz fel az immár öreg embernek. A pásztor elmondja, hogy igen, ő egész életében Laiosz pásztora volt, nála született rabszolgaként.

Oidipusz ekkor rákérdez, hogy a pásztor ismeri-e a korinthoszi hírnököt.

Az öreg azonban ekkor kertelni kezd, mellébeszél, nem akarja felismerni a hírnököt.

A hírnök azonban – ismét csak jó szándékúan – eszébe idézi az öregnek, hogy annak idején három szezonon át együtt őrizték a nyájat.

Az öreg erre már kénytelen elismerni, hogy valóban ismeri a hírnököt. A hírnök erre azt is felidézi, amikor egy kisfiút adott neki a pásztor.

Az öreg kétségbe esik, nem akar a dologról beszélni, először még Oidipusz fenyegetésére sem. Végül a király már büntetést ígér neki, ha nem beszél, mire az öreg megtörik.

Igen, ő adta a csecsemőt a hírnöknek, igen, a csecsemő Laiosz házából származik és a király felesége, Iokaszté adta oda a pásztornak azzal, hogy tegye ki az hegyekben, hogy meghaljon.

Oidipusz azt is tudni akarja, hogy miért kellett a csecsemőnek meghalnia. A pásztor szerint egy jóslat miatt, ami szerint a csecsemő, ha felnő, akkor megöli az apját.

A pásztor azonban megszánta a gyereket, nem hagyta magára, hanem odaadta akkori pásztortársának, a mostani korinthoszi hírnöknek.

A szálak összeértek, most már Oidipusz is rájön az igazságra, ki is mondja:

„Óh, jaj, jaj! Minden tisztán napvilágra jő.

Óh, napvilág! Ma utoljára látlak én.

Ott születtem, hol nem kellett; azt vettem el,

kit nem lehet; s megöltem, akit nem szabad!”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Szophoklész – Oidipusz király – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..