Szophoklész – Oidipusz király – Olvasónapló

Az Oidipusz király olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

• Az Oidipusz király mitológiai háttere – A Thébai mondakör
• Az ókori görög színház
• Az ókori görög dráma
• Az Oidipusz király szereplőinek viszonyrendszere – infógrafika
• Az Oidipusz király című tragédia elemzése
• Az Oidipusz király történelmi háttere – A peloponészoszi háború

Tehát beteljesült a három jóslatból kettő. Egyrészt az, amit Oidipusz kapott, miszerint meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját, másrészt pedig amit Iokaszté és Laiosz kapott, miszerint ha a fiuk felnő, akkor megöli az apját.

Ismét a kar beszél, aki csalódott, mert nem teljesültek be a várakozásai Oidipuszt illetően. A kar rámutat arra, hogy az isteneket és az isteni jóslatot nem lehet kicselezni, az így vagy úgy, de utoléri az embert.

Lám Oidipuszt is utolérte, aki nem sokkal korábban még boldog ember volt, egy város királya, hős, akit imádtak és tiszteltek alattvalói, akitől a problémáik megoldását várták.

És most kiderül, hogy minden igaz volt, amit neki jósoltak.

Ekkor egy hírmondó érkezik a palotából, aki közli a karral, hogy Iokaszté meghalt, öngyilkos lett.

A kar részleteket követel, a hírmondó pedig elmondja, hogy Iokaszté őrjöngve rohant be a palotába, korábbi férjét, Laioszt átkozva, mindkét kezével a haját tépve, majd bezárkózott a szobájába.

Nem sokkal később Oidipusz is berontott a palotába, dühöngve rohangált fel alá, majd be akart jutni felesége szobájába, de annak ajtaja zárva volt.

Oidipuszt azonban nem lehetett megállítani, puszta kézzel kiemelte az ajtószárnyakat a helyéből, ekkor látták meg a szolgák is, hogy Iokaszté felakasztotta magát.

Oidipusz teljesen összeomlott, amikor meglátta felesége holttestét, leoldotta a kötélről, majd a földre fektette.

Ekkor a szolgák legnagyobb megrökönyödésére Oidipusz letépte a királynő köntösét összefogó arany kapcsokat és azokkal kiszúrta a saját szemét.

A kar szomorúan kérdezi, hogy hol van most a király. A hírmondó szerint Oidipusz a palotában követeli, hogy nyissák ki a kapukat és vezessék a nép elé, hadd lássa mindenki, hogy ki ölte meg Laioszt, utána pedig száműzetésbe akar vonulni.

Valóban nyílik a palota kapuja, kivezetik a vak Oidipuszt, akinek tiszta vér az arca.

A kar kétségbe esetten kérdezi tőle, hogy mi vitte rá arra, hogy kiszúrja a saját szemét? Miért nem inkább a halált választotta, ami megváltás lett volna neki?

Oidipusz szerint azért szúrta ki a szemeit, mert nem tud többé a többi ember szemébe nézni. Hiába nem szándékosan tette, amit tett, sőt, nem is tudott arról, hogy bánt követett volna el, mégis minden felelősség őt terheli.

Oidipusz ezután azon kesereg, hogy mennyivel jobb lett volna, ha annak idején a pásztor nem oldja meg a lábára tekert kötelet és nem adja oda a korinthoszi hírnöknek, hanem hagyják meghalni, mennyi keserűség és halál megelőzhető lett volna.

Oidipusz kéri, hogy eresszék, ha menjen világgá, hadd vonuljon ki Thébából, ami legnagyobb sikerei és legszörnyűbb kudarca helyszíne is volt.

Érkezik Kreón, aki most akár elégtételt is vehetne Oidipuszon, de visszafogottan, nagylelkűen viselkedik. Intézkedik, hogy Oidipuszt vezessék be a palotába, hogy ne a nép előtt kelljen vakon, megsemmisülten ácsorognia.

Oidipusz ragaszkodik hozzá, hogy száműzzék és ezzel beteljesüljön a jóslat, ne Kreón szerint előbb még tanácsot kéne kérni az istenektől, hogy mi tévők legyenek.

Oidipusz szerint ennek semmi értelme, illetve, már kértek tanácsot, ez volt a jóslat, aminek muszáj beteljesülnie, hogy Théba megszabaduljon a dögvésztől.

Oidipusz még csak annyit kér, hogy hadd búcsúzhasson el két kislányától, Antigonétól és Iszménétől, azt kívánja a két gyereknek, hogy jobb életük legyen, mint apjuknak volt – ami mondjuk lássuk be, nem olyan nagy kívánság.

Oidipusz ezután Kreón gondjaira bízza a lányait, majd kiköveteli tőle, hogy száműzetésbe vonulhasson.

-Vége-