Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye negyedik fejezetének részletes olvasónaplója
4. fejezet
Ábel tehát felrakja egy magas fa tetejére az „amerikás” úrtól kapott zászlót. A nagy munkában azonban egészen elgémberednek a tagjai, szerencsére eszébe jut a népi mondás:
„Ha fagy bántja kezed, lábad,
Hóval mossad, mert feltámad.”
Ábel így is tesz, és a hó tényleg segít.
Ezután Ábel visszamegy a házba, ahol ismét boldogan veszi tudomásul, hogy egyedül van. Sőt, most már akár a tábori ágyába is befekhet, nem kell Surgyelántól tartania.
Így is tesz, és az ágyban fekve még egyszer számba veszi, hogy milyen károkat okozott neki a román csendőr: az által ejtett sas megölte a macskáját és félig megvakította a kutyáját, aztán meg a húsa ágynak megbetegítette őt. Később megette a kecskéjét, elüldözte valamerre a kutyáját, ellopta a puskáját és benne az ezer lejt…
Ábel próbál mentséget, vagy legalább valami jó tulajdonságot is keres Surgyelánnak: az igaz, hogy ahogy megígérte, nem is lett bántódása, és így, hogy a csendőr mindenétől megfosztotta, legalább már semmire sincs gondja.
Illetve egy valamit mégiscsak kapott a román csendőrtől: az ágy és ágynemű tele van bolhával…
Éjszaka még csak elvan velük valahogy Ábel, de másnap elhatározza, hogy kitakarítja a házat, példás rendet csinál és a bolháktól is megszabadul valahogy. Más dolga úgy sincs, fáért nem jön senki, állatai pedig már nincsenek, akiket el kéne látni.
Neki is lát a pakolásnak, takarításnak. A bolhás ágyneműt kiteríti a hóra, had menjenek a bolhák, amerre látnak.
A takarítás és a rendrakás szépen megy is, de Surgyelán ágyneműjében annyi bolha van, hogy még négy nap múlva is a havon hevernek, de még mindig nem mászott ki belőle az összes.
Ezen a napon megérkezik Ábel apja is, akit a fiú nagy örömmel fogad. Elszomorodik, amikor látja, hogy az apja mennyit öregedett és milyen sovány lett, mióta utoljára látta.
Ábel sejti, hogy az anyjával történhetett valami, ami így megöregítette az apját, de nem mer rákérdezni nyíltan. Inkább elmeséli, hogy eddig egész télen egy Surgyelán nevű román csendőr ült a nyakán, aki egy Fuszulán nevű, szintén román csalót akart elfogni.
Ábel azonban a nagy veszteségeket még nem meséli el az apjának, aki egy nagy tarisznyát is hozott, amivel végre bemennek a házba.
Ahogy leülnek a tűz mellé, Gergely a kutyát kezdi el keresni, mire Ábel elmeséli, hogy vadította el a háztól a jószágot Surgyelán, bár azt egyelőre nem említi, hogy a kutya fél szeme is oda van.
Apja ezután a macska után kérdez, erre Ábel kénytelen elmesélni a sassal történt kalandjukat és hogy a madár megölte a macskát.
Mesélés közben Ábel és Gergely esznek a tarisznyában hozott ételből, majd Gergely kiönt két nagy pohár bort és szomorúan elmondja Ábelnek, hogy meghalt az anyja.
„Abban a pillanatban elsötétedett előttem minden; s a bal kezemmel megragadtam az asztal karimáját, mert úgy éreztem, hogy most bukom el, vagy soha. Megfeszítettem térdben a két lábamat is, nemkülönben a nyakamat s az arcomban a csontokat.”
Apa és fia sokáig hallgatnak, majd az ezután nehezen beinduló beszélgetésből az ugyan nem derül ki, hogy miben halt meg Ábel anyja, de az igen, hogy már el is temették tisztességgel.
A székelyeknél nem szokás sokáig beszélni a bánatos dolgokról, mindenki saját maga gyászol. Így Ábelék sem folytatják ezt a témát, hanem vacsora után elpakolnak, behordják Surgyelán immár bolhátlan ágyneműjét és egy kis tűzifát is. Ezzel el is megy a délután nagy része, már sötétedik.
A negyedik fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szia zsiràf lenne egy kérdésem az olvasónaplómhoz amire nem tudom a vàlaszt segítenél kérlek?
A kérdés ez:
A kalyibàban rablókat vàrnak,de nem jönnek. A csendörör tàvozàsa utàn azonban megérkeznek.A nagy keresztelő. Mit ért ezalatt Àbel?
Kedves Vivi!
„Elévettem hát a két pufók zsákot, s gazdag asztalt terítettem nekik. Mi apámmal csak az előbb ettünk volt, de Fuszulánék a négy ember helyett is hozzáláttak az étkezéshez. Amiket azonban ivásra került végre a dolog, akkor már egészen négyen voltunk ismét. De annyit mondhatok is, hogy rég nem látott a fehér hasú Hargita olyan jókedvű embereket, mint amilyenek mi lettünk hamarosan. Az ital világosságában már mindegyik jól értette és kedvelte is a másikat, de azért a figyelem központjában én állottam. De ez nem is csoda, mert a második keresztségen most estem által, vagyis már nemcsak a bőrömön kívül és vízzel, hanem belül és borral is megkeresztelődtem.”
Vagyis berúgtak 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon köszönöm
Kedves vivi!
Szívesen, szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves zsiráf!
Lenne egy kérdésem.
Ábel elmondja miért jutnak a szekények a menyországba. Mit mind?
Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Valakinek segítségre van szüksége!
” A szegényeknek lesz jobb, s a gazdagoknak a leg¬rosszabb.
Láttam, hogy ezt nem érti apám, s azért megmagya¬ráztam neki:
Hát hallgasson ide! Mivel a szegény embereknek úgyis örökké korán kell felkelni, azt fogják gondolni róluk, hogy azok mind feltámadók, s bé fogják küldeni a mennyországba. Ellenben, akik délig alusznak, azok mind künnrekednek, mivel pedig délig csak a gazdagok szoktak aludni, a künnrekedők mind gazdagok lesznek.”
Üdv:
Zsiráf
ui.: Azt hogy csinálod, hogy egy két soros kommentben két helyesírási hiba is van?
Szia Zsiráf!
Az lenne a kérdésem, hogy Surgyélán-e az az ember, akit Ábel mellé a pénztáros küldött, hogy megvédje, vagy az egy másik ember volt-e? (az aki a pénzelszámolásnál jött a pénztárossal, akinek a kecskeszart adta) És ha igen, akkor Surgyélánt, hogyn adhattk ki egy magyar ember mellé, hiszen Szurgyélán nem magyar.
Kedves István!
Igen, Surgyelánt rendeli ki a hatalom, hogy elkapja Fuszulánt. A második kérdésedre a válasz pedig az, hogy Erdély ekkor (már) Romániához tartozott, tehát a központi hatalom román volt, természetes hát, hogy egy román csendőrt küldtek ki!
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Kèrdésem az lenne hogy ki csal mikor a fiu meg az apa magasságukat vetik össze?
Kedves Ágnes!
„Erre leugrottam a karosszékből, és odaállottam szo¬rosan apám mellé: s hát éppen olyan magos vagyok, mint ő!
-Még egy suppantás különbség sincs! – szóltam örömmel.
-Nincs, ha ágaskodol – mondta apám.
Ez furcsán hangzott, mert én legalább tudtommal, valóban nem ágaskodtam. De azért, bizony-ság okából, mégis odanéztem az alsó végemre, hogy nem a lábam csal-e esetleg. Ennek a pillantásomnak váratlan ered¬ménye lett, mert nem az én lábamat, hanem apámat csíptem csaláson.”
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szuper az olvasónaplód!
Kedves Kata!
Köszönöm! 🙂
Üdv:
Zsiráf
„esznek a tarisznyában hozott ételből, majd Gergely majd kiönt két nagy pohár bort és”
kétszer van a majd
Kedves sanyesz!
Köszi, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia!
A regény cselekménye mikor játszódik?
Kedves Levi!
A kérdésedre a válasz az olvasónapló ELSŐ sorában van…
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon sokat segítettél nekem. Most már teljesen összeállt a történet a fejemben. Gratulálok a szép munká(k)hoz.
Kedves Zsófi!
Ennek igazán örülök! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Véletlenül elírtál a 4.fejezet 4.részénél egy szót : “Bem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.”
Kedves Dávid!
Köszi, igazad van, javítva!
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon király az olvasónaplód! Az Ábel a rengetegben-t már régen olvastam ki, de neked hála, sikerült újra felfrissítenem a könyvet!
Kedves LightDark!
Szuper, ezért jött létre az oldal! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szeretném megkérdezni, hogy mit írjak a Hargitáról. A fő helyszínt kell bemutatni 10 mondatban és nem tudom mit írjak.
Kedves Jázi!
Kezdetnek indulj innen, szerintem.
Üdv:
Zsiráf