Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 4. fejezet

Végül aztán abban maradnak, hogy bezárják az ajtót, Gergely magához veszi a bank pénzét és mindketten bemennek a városba.

Amikor beérnek Szeredára, akkor először megvásárolják maguknak azt, amire kint az erdőben szükségük van, aztán szállást keresnek maguknak és csak másnap mennek a bankhoz.

De a bankba Gergely nem hajlnadó bemenni, így Ábel egyedül kénytelen intézkedni.

Az első ember, akivel Ábel összefut, a pénztáros, akinek a gyógyító balzsamot adta. A fiatalember nagyon megörül neki, mutatja, hogy hasznos volt a varázsszer, amit Ábel csinált, mert alig van rajta szeplő.

Azt ugye nem lehet tudni, hogy valóban a kecskeszaros kulimász segített-e rajta, vagy a szeplők egyszerűen csak télen, amikor az ember bőre fehérebb, nem látszanak annyira.

Ábel végre előadhatja, hogy miért is jött valójában. Lesz is nagy riadalom rögtön a bankban, rögtön küldetnek az igazgatóért, aki még mindig otthon lábadozik az autóbaleset után.

10 perc nem telik el, már meg is jelenik egy nagy bundában az igazgató, a feje még mindig be van kötve. Meghallgatja Ábelt, majd azonnal három csendőrt hívat, autóba ülnek és robognak is ki a Hargitára.

Annyira sietnek, hogy Ábelt és Gergelyt ott is hagyják a bankban, azok kénytelen újra kigyalogolni.

Ábelnek már ez sem tetszik, de ennél még nagyobb sérelem is éri hamarosan. Ugyanis úgy van vele, hogy ha már itt van, akkor elkéri a decemberi és a januári fizetését is. Ez összesen ugye 1000 lej lenne.

A pénztáros azonban közli vele, hogy decemberre megkapja az 500 lejt, de januárra csak 250-et, mert a bank úgy határozott, hogy teljes fizetés csak arra a hónapra jár, amikor van fahordás. És januárban a nagy hó miatt senki se vett fát.

Ábel most már végképp kiábrándul a bankból meg a nagy urakból! Hát ezért harcolt ő a Surgyelánnal egész télen, meg később még Fuszulánnal is, hogy a bankosok így cserben hagyják?!

Gergellyel együtt visszamennek a szállásukra, magukhoz veszik a holmijukat, majd szép komótosan kiballagnak a faházhoz.

Nem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.

Az igazgató és a másik két csendőr már bent van a házban, s még ők haragszanak Ábelékre, amiért nem ők a két román gazember.

Kiderül az is, hogy a csendőröket nem zavarta, hogy zárva van a faház ablaka, letörték a zárat.

Egy darabig még várakoznak bent a házban, de persze Surgyelánék nem jönnek. Amikor elunják a dolgot, akkor az igazgató közli, hogy ők mennek.

Ábel elcsodálkozik ezen, azon meg még jobban, hogy még egy csendőrt sem akarnak ott hagyni, hanem az igazgató azt mondja, hogy a két román megint jön, akkor Ábel zárja be őket a házba és fusson be a bankba szólni.

Ábel csak annyit kérdez, hogy hogyan zárja be őket, amikor az igazgató volt olyan kedves és letörette a kunyhó zárát…?

„‑ Az igaz, látod-e! ‑ mondta az igazgató. ‑ Hát akkor mit csinálunk?

‑ Bízza csak rám ‑ vigasztaltam -, mert én megvetem a kelepcét nekik.

‑ No, ha megfogod, kapsz ötszáz lejt.

‑ A pénzt készítheti! ‑ mondtam erre.”

A negyedik fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 4. fejezet” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Szia zsiràf lenne egy kérdésem az olvasónaplómhoz amire nem tudom a vàlaszt segítenél kérlek?

    A kérdés ez:
    A kalyibàban rablókat vàrnak,de nem jönnek. A csendörör tàvozàsa utàn azonban megérkeznek.A nagy keresztelő. Mit ért ezalatt Àbel?

    Válasz
    • Kedves Vivi!

      “Elévettem hát a két pufók zsákot, s gazdag asztalt terítettem nekik. Mi apámmal csak az előbb ettünk volt, de Fuszulánék a négy ember helyett is hozzáláttak az étkezéshez. Amiket azonban ivásra került végre a dolog, akkor már egészen négyen voltunk ismét. De annyit mondhatok is, hogy rég nem látott a fehér hasú Hargita olyan jókedvű embereket, mint amilyenek mi lettünk hamarosan. Az ital világosságában már mindegyik jól értette és kedvelte is a másikat, de azért a figyelem központjában én állottam. De ez nem is csoda, mert a második keresztségen most estem által, vagyis már nemcsak a bőrömön kívül és vízzel, hanem belül és borral is megkeresztelődtem.”

      Vagyis berúgtak 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Kedves zsiráf!

    Lenne egy kérdésem.
    Ábel elmondja miért jutnak a szekények a menyországba. Mit mind?

    Előre is köszönöm a segítséget

    Válasz
    • Kedves Valakinek segítségre van szüksége!

      ” A szegényeknek lesz jobb, s a gazdagoknak a leg¬rosszabb.
      Láttam, hogy ezt nem érti apám, s azért megmagya¬ráztam neki:
      Hát hallgasson ide! Mivel a szegény embereknek úgyis örökké korán kell felkelni, azt fogják gondolni róluk, hogy azok mind feltámadók, s bé fogják küldeni a mennyországba. Ellenben, akik délig alusznak, azok mind künnrekednek, mivel pedig délig csak a gazdagok szoktak aludni, a künnrekedők mind gazdagok lesznek.”

      Üdv:

      Zsiráf

      ui.: Azt hogy csinálod, hogy egy két soros kommentben két helyesírási hiba is van?

      Válasz
  3. Szia Zsiráf!
    Az lenne a kérdésem, hogy Surgyélán-e az az ember, akit Ábel mellé a pénztáros küldött, hogy megvédje, vagy az egy másik ember volt-e? (az aki a pénzelszámolásnál jött a pénztárossal, akinek a kecskeszart adta) És ha igen, akkor Surgyélánt, hogyn adhattk ki egy magyar ember mellé, hiszen Szurgyélán nem magyar.

    Válasz
    • Kedves István!

      Igen, Surgyelánt rendeli ki a hatalom, hogy elkapja Fuszulánt. A második kérdésedre a válasz pedig az, hogy Erdély ekkor (már) Romániához tartozott, tehát a központi hatalom román volt, természetes hát, hogy egy román csendőrt küldtek ki!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
    • Kedves Ágnes!

      “Erre leugrottam a karosszékből, és odaállottam szo¬rosan apám mellé: s hát éppen olyan magos vagyok, mint ő!
      -Még egy suppantás különbség sincs! – szóltam örömmel.
      -Nincs, ha ágaskodol – mondta apám.
      Ez furcsán hangzott, mert én legalább tudtommal, valóban nem ágaskodtam. De azért, bizony-ság okából, mégis odanéztem az alsó végemre, hogy nem a lábam csal-e esetleg. Ennek a pillantásomnak váratlan ered¬ménye lett, mert nem az én lábamat, hanem apámat csíptem csaláson.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. “esznek a tarisznyában hozott ételből, majd Gergely majd kiönt két nagy pohár bort és”
    kétszer van a majd

    Válasz
  5. Kedves Zsiráf!

    Nagyon sokat segítettél nekem. Most már teljesen összeállt a történet a fejemben. Gratulálok a szép munká(k)hoz.

    Válasz
  6. Szia Zsiráf!

    Véletlenül elírtál a 4.fejezet 4.részénél egy szót : “Bem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.”

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .