Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 4. fejezet

Persze alighogy elmegy az igazgató a három csendőrrel, megjelenik Fuszulán és Surgyelán. Kiderül, hogy az egész csendőri razziát az egyik közeli fa mögül nézték végig.

Ábel most sem tehet mást, ismét megeteti a románokat, aztán meg előveszi a pálinkát és a bort, amit Szeredán vettek.

Most azonban Ábel sem kíméli magát, aminek az lesz az eredménye, hogy mind a négyen kiütik magukat – Ábel ennyire életében először – és egymás hegyén hátán, a földön alszanak el.

Másnap délben aztán Surgyelán és Fuszulán megint elmennek, de várható, hogy újra megjelennek majd, ha ismét éhesek lesznek.

Ezután azonban unalmas napok következnek, a románok nem jönnek, a bank emberei is békén hagyják őket, és fát sem akar senki venni. Unalmukban, meg hogy egy kis pénzt keressenek, nekiállnak nyírfaseprűket és fuszulyka (bab) karókat csinálni.

Ezzel eltelik a január, sőt, már február végén járnak, amikor Ábel végül elunja a bezártságot. Eszébe jut, hogy legutóbb, amikor a gvárgyián nála járt, akkor meghívta őt, hogy látogassa meg a kolostorban. Ábel úgy dönt, hogy itt az ideje a látogatásnak.

Apját a házban hagyja, ő pedig elgyalogol a barátokhoz. Nem sokkal ebéd után ér oda, a gvárgyián örömmel fogadja, sőt a maradékokból még jól is lakatják.

Kellemesen elbeszélgetnek, de hamarosan komorra fordul a hangulat, amikor Ábel rákérdez, hogy mi van Márkussal.

Kiderül, hogy a fiatal szerzetes beteg, fekszik, a tüdejével van baj, a gvrágyián szerint hegyi levegő kéne neki. Erre Ábel felvidul, hogyha hegyi levegő kell, az van neki a Hargitán bőven, vitessék ki hozzá Márkust, majd ott meggyógyul.

Az ötlet tetszik a gvárgyiánnak, közben felkeresik a betegszobában Márkust is, aki szintén örül mind Ábelnek, mind az ötletnek.

Másnap a gvárgyián nagy láda élelmet készíttet Ábeléknek, majd a szerzetesek szánjára felültetik Márkust is kiviszik a Hargitára.

Gergely és Márkus hamar összebarátkoznak, Márkus megkapja a tábori ágyat és vidámabb napok következnek.

Közben eltelik a február is, már március hetedikét írnak, amikor Ábel apja bejelenti, hogy most már haza kell mennie a faluba, mert kezdődnek a tavaszi munkák. Gergely tehát elmegy, ami egy elszomorítja Ábelt, de abba kapaszkodik, hogy Márkus tüdőbetegsége viszont javulást mutat, a fiú egyre jobban van.

Hamarosan eljön az a nap, amikor már egész napra kikel az ágyból. Ezt a napot csak az rontja el egy kicsit, hogy újra megjelenik Fuszulán és Surgyelán, most már egész otthonosan lépnek be a házba.

Még jobban le vannak rongyolódva, mint legutóbb, és még nagyobb a szakálluk.

Ábel nem tehet mást, jó képet vág a dologhoz, de esze ágába sincs a bankba rohanni, hiszen legutóbbis mekkorát csalódott a nagyurakban.

Ehelyett előveszi az ételt, megvendégeli a románokat, majd ismét nekilátnak mind a négyen az ivásnak.

Figyeljük meg, hogy egy csomó minden nem derül ki a két román haramiáról:

  • Fuszulán úgy kerül a Hargitára, hogy a katonaságnak akar fát venni. Ez biztos igaz, de azt nem tudjuk meg, hogy ő maga katona-e?
  • Ismerte-e egymást már korábban, még a bizonylattal való csalás előtt Fuszulán és Surgyelán?
  • Surgyelán román csendőr, tehát biztos állása van, mégis elmegy Fuszulánnal, amikor az megjelenik a háznál. Miért? Hova?
  • Hol vannak és mit csinálnak a legnagyobb télben, amikor nem Ábelnél vannak?
  • Miért térnek vissza mindig a fiúhoz?
  • Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ…

A negyedik fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Tamási Áron – Ábel a rengetegben – Olvasónapló – 4. fejezet” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Szia zsiràf lenne egy kérdésem az olvasónaplómhoz amire nem tudom a vàlaszt segítenél kérlek?

    A kérdés ez:
    A kalyibàban rablókat vàrnak,de nem jönnek. A csendörör tàvozàsa utàn azonban megérkeznek.A nagy keresztelő. Mit ért ezalatt Àbel?

    Válasz
    • Kedves Vivi!

      “Elévettem hát a két pufók zsákot, s gazdag asztalt terítettem nekik. Mi apámmal csak az előbb ettünk volt, de Fuszulánék a négy ember helyett is hozzáláttak az étkezéshez. Amiket azonban ivásra került végre a dolog, akkor már egészen négyen voltunk ismét. De annyit mondhatok is, hogy rég nem látott a fehér hasú Hargita olyan jókedvű embereket, mint amilyenek mi lettünk hamarosan. Az ital világosságában már mindegyik jól értette és kedvelte is a másikat, de azért a figyelem központjában én állottam. De ez nem is csoda, mert a második keresztségen most estem által, vagyis már nemcsak a bőrömön kívül és vízzel, hanem belül és borral is megkeresztelődtem.”

      Vagyis berúgtak 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Kedves zsiráf!

    Lenne egy kérdésem.
    Ábel elmondja miért jutnak a szekények a menyországba. Mit mind?

    Előre is köszönöm a segítséget

    Válasz
    • Kedves Valakinek segítségre van szüksége!

      ” A szegényeknek lesz jobb, s a gazdagoknak a leg¬rosszabb.
      Láttam, hogy ezt nem érti apám, s azért megmagya¬ráztam neki:
      Hát hallgasson ide! Mivel a szegény embereknek úgyis örökké korán kell felkelni, azt fogják gondolni róluk, hogy azok mind feltámadók, s bé fogják küldeni a mennyországba. Ellenben, akik délig alusznak, azok mind künnrekednek, mivel pedig délig csak a gazdagok szoktak aludni, a künnrekedők mind gazdagok lesznek.”

      Üdv:

      Zsiráf

      ui.: Azt hogy csinálod, hogy egy két soros kommentben két helyesírási hiba is van?

      Válasz
  3. Szia Zsiráf!
    Az lenne a kérdésem, hogy Surgyélán-e az az ember, akit Ábel mellé a pénztáros küldött, hogy megvédje, vagy az egy másik ember volt-e? (az aki a pénzelszámolásnál jött a pénztárossal, akinek a kecskeszart adta) És ha igen, akkor Surgyélánt, hogyn adhattk ki egy magyar ember mellé, hiszen Szurgyélán nem magyar.

    Válasz
    • Kedves István!

      Igen, Surgyelánt rendeli ki a hatalom, hogy elkapja Fuszulánt. A második kérdésedre a válasz pedig az, hogy Erdély ekkor (már) Romániához tartozott, tehát a központi hatalom román volt, természetes hát, hogy egy román csendőrt küldtek ki!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
    • Kedves Ágnes!

      “Erre leugrottam a karosszékből, és odaállottam szo¬rosan apám mellé: s hát éppen olyan magos vagyok, mint ő!
      -Még egy suppantás különbség sincs! – szóltam örömmel.
      -Nincs, ha ágaskodol – mondta apám.
      Ez furcsán hangzott, mert én legalább tudtommal, valóban nem ágaskodtam. De azért, bizony-ság okából, mégis odanéztem az alsó végemre, hogy nem a lábam csal-e esetleg. Ennek a pillantásomnak váratlan ered¬ménye lett, mert nem az én lábamat, hanem apámat csíptem csaláson.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. “esznek a tarisznyában hozott ételből, majd Gergely majd kiönt két nagy pohár bort és”
    kétszer van a majd

    Válasz
  5. Kedves Zsiráf!

    Nagyon sokat segítettél nekem. Most már teljesen összeállt a történet a fejemben. Gratulálok a szép munká(k)hoz.

    Válasz
  6. Szia Zsiráf!

    Véletlenül elírtál a 4.fejezet 4.részénél egy szót : “Bem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.”

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .