De még ennél is tovább megy, odatartja a kezét, mint váci püspök Ábel elé, és követeli, hogy csókolja meg. Ábel persze berzenkedik a dologtól, de jobbnak látja a saját és az apja érdekében, ha belemegy a játékban.
Annyi azért van benne, hogy nem rendes csókot ad, hanem alaposan összenyálazza a csendőr kézfejét.
De ez is elég az apjának, a büszke székely pásztor ugyanis csak annyit lát, hogy a fia kezet csókolt egy rablónak. Sejti Ábel, hogy ebből nagy baj, de nem tehet semmit. Azt viszont látja, hogy az apjában most már nagyon dolgozik a düh és a pálinka.
Így is lesz, Gergely ugyanis felkel az asztaltól és nagy hangon elkezdi először a macskát keresni, aztán meg a kutyát, Ábel hiába próbálja csitítani.
A két román félrészegen, vidáman nézi Gergelyt, amint az felkap egy fazekat, hogy akkor most megfeji a kecskét. Ábel egyre kétségbeesettebben próbálja csitítani az apját, hogy ne hergelje a románokat, de Gergellyel már nem lehet bírni.
Surgyelánék persze nem ijednek meg a sovány, részeg pásztortól, sőt:
„Surgyélán kortyintott egyet, majd erős hangon és szaporán mekegni kezdett.
Fuszulán kacagott.
Apám úgy nézte őket, mintha azt méregette volna, hogy vajon melyiket ölje meg előbb.”
Ábel érzi, hogy ebből emberhalál lesz, ha nem csinál valamit, ezért gyorsan azt mondja Surgyelánéknak, hogy ideje menniük, mert az előző napokban minden délután négy csendőr jelent meg a háznál és őket kereste. Lassan megint itt az idő, amikor jönni szoktak.
Surgyelán és Fuszulán hiszi is meg nem is, amit a fiú mond, de túl sok van a rovásukon ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a dolgot.
Ábel gyorsan összecsomagolja nekik a megmaradt élelem nagy részét, mire csak nekiindulnak. Ábel apja azonban ott áll az ajtó mellett és nagyon úgy néz ki, hogy távoztukban még beleköt a két románba.
Surgyelán megáll Gergely előtt, szúrós szemmel nézi ez darabig, majd felkap egy vízzel teli edényt és Ábel apjának az arcába önti, majd a románok távoznak.
Ábel lefekteti az apját, aki mostanra már gyakorlatilag öntudatlan a pálinkától és a megaláztatástól, majd rendet rak Surgyelán és Fuszulán után.
Gergely csak másnap későn tér magához és nem emlékszik az előző napból semmire, vagy úgy tesz, mintha nem emlékezne.
Ábel azonban figyelmezteti, hogy aligha ússzák meg ennyivel a dolgot, Surgyelán és Fuszulán vissza fognak jönni. Tehát valami tervet kell készíteni, hogy a két román elfogják és a törvény kezére adják.
Gergelynek nem nagyon tetszik a dolog, egyáltalán nem akar a gazemberekkel foglalkozni, de azért végig hallgatja Ábelt.
Ábel szerint két lehetőségük van: az egyik az, hogy veszek két liter erős pálinkát is leitatják a románokat, aztán meg összekötözik őket. Ebben azonban benne van, hogy kudarcot vallanak, mint előző nap, hiszen a románok nagyon bírják az italt.
A másik lehetőség, hogy bejelentik a bankban, hogy a két csaló hozzájuk jár, aztán majd a bankos nagy emberek eldöntik, hogy mi legyen.
Ábel végül úgy dönt, hogy ezt a második lehetőséget választják, de ekkor meg az a nehézség támad, hogy az apja nem akar együttműködni vele. Se a bankba nem akar egyedül elmenni, hogy szóljon az igazgatóéknek, mondván, hogy ő nem pletykál senkiről, se a házban nem akar egyedül maradni addig, amíg Ábel elmegy a bankhoz, mert nem akar a cselókkal újra találkozni.
„Ilyenformán s tovább is olyan volt édesapám, mint a kedvetlen rossz gyermek. Semmi olyant nem tudtam kitalálni, ami jó lett volna neki.”
A negyedik fejezet olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szia zsiràf lenne egy kérdésem az olvasónaplómhoz amire nem tudom a vàlaszt segítenél kérlek?
A kérdés ez:
A kalyibàban rablókat vàrnak,de nem jönnek. A csendörör tàvozàsa utàn azonban megérkeznek.A nagy keresztelő. Mit ért ezalatt Àbel?
Kedves Vivi!
„Elévettem hát a két pufók zsákot, s gazdag asztalt terítettem nekik. Mi apámmal csak az előbb ettünk volt, de Fuszulánék a négy ember helyett is hozzáláttak az étkezéshez. Amiket azonban ivásra került végre a dolog, akkor már egészen négyen voltunk ismét. De annyit mondhatok is, hogy rég nem látott a fehér hasú Hargita olyan jókedvű embereket, mint amilyenek mi lettünk hamarosan. Az ital világosságában már mindegyik jól értette és kedvelte is a másikat, de azért a figyelem központjában én állottam. De ez nem is csoda, mert a második keresztségen most estem által, vagyis már nemcsak a bőrömön kívül és vízzel, hanem belül és borral is megkeresztelődtem.”
Vagyis berúgtak 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon köszönöm
Kedves vivi!
Szívesen, szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves zsiráf!
Lenne egy kérdésem.
Ábel elmondja miért jutnak a szekények a menyországba. Mit mind?
Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Valakinek segítségre van szüksége!
” A szegényeknek lesz jobb, s a gazdagoknak a leg¬rosszabb.
Láttam, hogy ezt nem érti apám, s azért megmagya¬ráztam neki:
Hát hallgasson ide! Mivel a szegény embereknek úgyis örökké korán kell felkelni, azt fogják gondolni róluk, hogy azok mind feltámadók, s bé fogják küldeni a mennyországba. Ellenben, akik délig alusznak, azok mind künnrekednek, mivel pedig délig csak a gazdagok szoktak aludni, a künnrekedők mind gazdagok lesznek.”
Üdv:
Zsiráf
ui.: Azt hogy csinálod, hogy egy két soros kommentben két helyesírási hiba is van?
Szia Zsiráf!
Az lenne a kérdésem, hogy Surgyélán-e az az ember, akit Ábel mellé a pénztáros küldött, hogy megvédje, vagy az egy másik ember volt-e? (az aki a pénzelszámolásnál jött a pénztárossal, akinek a kecskeszart adta) És ha igen, akkor Surgyélánt, hogyn adhattk ki egy magyar ember mellé, hiszen Szurgyélán nem magyar.
Kedves István!
Igen, Surgyelánt rendeli ki a hatalom, hogy elkapja Fuszulánt. A második kérdésedre a válasz pedig az, hogy Erdély ekkor (már) Romániához tartozott, tehát a központi hatalom román volt, természetes hát, hogy egy román csendőrt küldtek ki!
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Kèrdésem az lenne hogy ki csal mikor a fiu meg az apa magasságukat vetik össze?
Kedves Ágnes!
„Erre leugrottam a karosszékből, és odaállottam szo¬rosan apám mellé: s hát éppen olyan magos vagyok, mint ő!
-Még egy suppantás különbség sincs! – szóltam örömmel.
-Nincs, ha ágaskodol – mondta apám.
Ez furcsán hangzott, mert én legalább tudtommal, valóban nem ágaskodtam. De azért, bizony-ság okából, mégis odanéztem az alsó végemre, hogy nem a lábam csal-e esetleg. Ennek a pillantásomnak váratlan ered¬ménye lett, mert nem az én lábamat, hanem apámat csíptem csaláson.”
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szuper az olvasónaplód!
Kedves Kata!
Köszönöm! 🙂
Üdv:
Zsiráf
„esznek a tarisznyában hozott ételből, majd Gergely majd kiönt két nagy pohár bort és”
kétszer van a majd
Kedves sanyesz!
Köszi, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia!
A regény cselekménye mikor játszódik?
Kedves Levi!
A kérdésedre a válasz az olvasónapló ELSŐ sorában van…
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon sokat segítettél nekem. Most már teljesen összeállt a történet a fejemben. Gratulálok a szép munká(k)hoz.
Kedves Zsófi!
Ennek igazán örülök! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Véletlenül elírtál a 4.fejezet 4.részénél egy szót : “Bem sokkal a faház előtt azonban valaki rájuk lő. Kiderül, hogy az egyik csendőr az, aki az igazgatóval jött, mert azt hitte, hogy ők is rablók.”
Kedves Dávid!
Köszi, igazad van, javítva!
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon király az olvasónaplód! Az Ábel a rengetegben-t már régen olvastam ki, de neked hála, sikerült újra felfrissítenem a könyvet!
Kedves LightDark!
Szuper, ezért jött létre az oldal! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szeretném megkérdezni, hogy mit írjak a Hargitáról. A fő helyszínt kell bemutatni 10 mondatban és nem tudom mit írjak.
Kedves Jázi!
Kezdetnek indulj innen, szerintem.
Üdv:
Zsiráf