Tinódi Lantos Sebestyén élete

De visszakanyarodva Tinódihoz, személyesen is érintett lett ebben, mert az az ember, aki jó pár éven keresztül a „gazdája” szerepében egyengette útját, Török Bálint, a szultán parancsára fogoly lett, és soha többé nem tért vissza hazájába. Egyedül, magányosan halt meg Isztambulban a híres Héttoronynak hívott börtönben.

Az újabb sorcsapás után, amely a nemzetet érte Tinódi élete is megváltozott. Amikor Budán zajlottak az események ő Török Bálint Szigetvári várában volt lantos deák, aki a főúr gyermekeit is tanította. Urának fogságba esése után egy ideig Istvánffy Imre volt a pártfogója, de 1543-ban már Daróvárott Werbőczy Imre tolnai főispánnál tartózkodott, ahol megírta egyik első jelentősebb művét az 1542-es kozári csatáról.

Ekkortól nyugodtan tekinthetjük egyfajta politikai költőnek, akinek az írásaiban a törökellenes összefogás és küzdelem lesz a legfontosabb visszatérő motívum. Műveit olvasva egyfajta riporter, egy helyszíni tudósító képe bontakozik ki előttünk, aki minden fontos részletet megragadva, mintha ő maga is személyesen ott lett volna, úgy írta le a történéseket.

De miről is szól ez az eddig ismeretlen kozári csata?

1542-45 között Werbőczy Imre, mint tolna megye vezetője, a helyi kis várak helyőrségeivel állt harcban a mohácsi és a szekszárdi török bégek katonáival. A terület fontos volt mindkét félnek, mert az Eszék-Mohács útvonalat lehetett ellenőrizni innen, ami a törökök felvonulási útja volt Magyarországra.

A törökök először a megfélemlítés, az erőfitogtatás eszközével élve próbáltak nyomást gyakorolni a magyarokra. Kászim bég a legjobb környékbeli török katonákat összeszedte, és párbajra hívta ki Werbőczyt és legjobb embereit.

A dolog nem úgy sült el, ahogy a törökök tervezték, mert a magyarok lezúzták a párviadal során az összes törököt. Ezek után már a fegyverek vették át a főszerepet. A Baranya megyéből Tolnába betörő török rablóhad a szokásos taktikát folytatta, jött, látott, rabolt amit csak tudott.

Werbőczy összeszedte, akit csak tudott, és 1542 augusztus 12-én a kozári csatában megverte a rablóhadat. Alig egy évvel a budai események után ez a kis győzelem is úgy kellett, mint egy falat kenyér a népnek.

Nem egy világraszóló esemény volt, de Tinódi tolmácsolásában megismerte az egész ország, és hitet, erőt oltott a csüggedt emberekbe. Alig egy évvel később Szekszárd mellett sikerült egy hasonló kisebb török sereget szétverni a végvári vitézeknek, de a török túlerővel szemben semmi esélyük se volt, így a tolnai várak 1545-re török kézre kerültek.

Werbőczy birtokai elvesztése után már nem tudott annyit áldozni, hogy pártfogásba vegyen bármely féle lantos deákot, így Tinódi számára új mecénást kellett keresni.

1545 elején így a Nagyszombati országgyűlésre látogatott el lantjával, kézirataival, műveivel egyetemben. Az országgyűlés ideje alatt írta meg Az szalkai mezőn való viadalról című versét, és ismerkedett meg Nádasdy Tamással, aki élete végig patrónusa, mecénása, barátja lett. Rendszeresen megfordult innentől kezdve a Nádasdy család birtokain, ahol mindig szívesen fogadták az egyre ismertebb és népszerűbbé váló Tinódit.

A következő nyírbátori országgyűlésen is ott volt Tinódi 1548-ban. Itt is írt egy híres művet, melynek címe sokat elárul. A Sokféle részögösről című vers a magyarság egyik másik bajáról szól, az italozásról, a részegeskedésről értekezik egy kicsit humoros formában.

Ebben az időszakban Kassán telepedett le, a város kapitányának a segítségével még házat is tudott vásárolni magának, amire szüksége is volt a népes családnak, ugyanis ekkor már házas volt, és 5 gyermek édesapja.

Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .