Tinódi Lantos Sebestyén élete

Pár évig nyugalom volt az ő, meg az ország életében is, ezért ebben az időben külföldi témákat dolgozott fel műveiben, vagy régebbi történelmi eseményekről verselt, énekelt, de ennek a nyugalomnak 1552-ben vége szakadt.

Ebben az évben újabb veszedelem szabadult az országra a törökök képében. Ezúttal két sereg is támadást indított a Magyar Királyság ellen, amely közül a kisebbiket a budai pasa vezette és az Ipoly folyó menti várakat vette célba.

Mindenki ismeri Drégely várának elestét, Szondi György hősies helytállásának történetét, de az ezután lezajlott palásti csata már nem annyira ismert, nem sokan tudnak egyáltalán róla. De Tinódi felkarolta a témát és meg is írta az Ördög Mátyás veszedelme című művében.

A palásti csata Drégely eleste után történt, ugyanis Ferdinánd magyar király nem akarta tétlenül nézni az Ipoly menti várak elvesztését, és ezért egy közel 10 ezer fős sereget küldött legalább Drégely visszafoglalására. Azonban a sereg nagy része külföldi katonákból állt, idegen zsoldosokból, akik legjava meg újonc is volt, nem rendelkezett semmiféle harci tapasztalattal.

Augusztus 10-én a királyi sereg szembetalálkozott a török elővéddel. A törökök azonnal támadást indítottak, megtámadták a keresztények táborát, de sikerült visszaverni őket. Másnap már mindkét sereg teljes létszámmal egymás torkának esett.

Javában dúlt a harc, amikor váratlan esemény történt, egy nagy robbanás rázta meg a környéket. A keresztény sereg puskaporkészletének nagy része röpült a levegőbe egy szerencsés találatnak köszönhetően. Ettől aztán akkora kavarodás lett, hogy csak na.

Sokan azt gondolták, hogy itt a vég, és inkább felvették a nyúlcipőt, és gyors léptekkel megpróbáltak lelépni.  De a letöbb csak próbálta, mert nem jutott túl messzire, közel 4.000 fő került fogságba, több ezer fő maradt holtan a csatatéren. Egyedül az olasz és a magyar katonák harcoltak becsülettel, így nem rajtuk múlt, hogy a végeredmény a keresztényekre nézve hatalmas kudarc lett. A csata egyértelművé tette, hogy az Ipoly menti területek török kézen fognak maradni.

De ebben az évben azért történt örömteli dolog is, ami reményt adott a magyarságnak, ez pedig Eger várának sikeres megvédése volt Dobó István vezetésével.

Mindenki olvasta Gárdonyi Géza híres művét, az Egri Csillagokat, hiszen kötelező olvasmány, vagy ha mást nem, nagy lustaságában legalább megnézte a filmváltozatot.

Vagy elolvasta az olvasónaplót! J Zsiráf

Bármelyiket is ismeri valaki, az alaptörténettel tisztában van. 1552-ben Szokoli Mehmed beglerbég vezette a török fősereget Magyarországra, amely Temesvár és Szolnok elfoglalása után Egernél egyesült a budai pasa hadaival.

A várat Dobó István vezetésével egy alig kétezer fő körüli magyar sereg próbálta megvédeni a hatalmas túlerővel szemben. A vár kiemelten fontos szereppel bírt a magyar végvárrendszerben. Erdély, a Felvidék, és a maradék Magyar Királyság közötti kapcsolattartás az Eger várán keresztül húzódó úton volt lehetséges.

Nem beszélve arról, hogy Eger volt a Felvidék „kapuja”, ami azt jelentette, hogy eleste esetén megnyílik az út Kassa felé, amit a bányavárosok követnek, és onnan már csak egy ugrás a lengyel határ. A legrosszabb forgatókönyv esetén a maradék Magyarországot kettévágták volna, Erdély még jobban a török szorításába került volna, tehát ezt mindenképpen el kellett kerülni.

Az életrajznak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .