Arany János – Toldi Estéje – Olvasónapló

Második ének

Másnap hajnalban Toldi Miklós és Bence már úton vannak. Ködös, borongós az idő, mint amilyen Toldi kedve.

Azon gondolkozik keserűen, hogy hányszor lesz még olyan alkalom, amikor hívnák őt a királyi udvarba, de már nem fog élni. Azt sem érti, hogy miért várt a király három évig arra, hogy őt újra a királyi udvarba hívja.

Megtörte Toldit ez a három év, rosszul esik neki a mellőzöttség, haragszik Lajos királyra, mert szerinte igazságtalan küldte el az udvartól. Toldi csak igazat mondott.

Toldi és Bence harmadnap reggel érnek Budára.

Közben az olasz bajnok a vár előtt várja az újabb kihívót, de elfogytak a vitézek, akik megmérkőznének vele. Nem is csoda, hiszen az olasz tényleg legyőzhetetlennek tűnik, korábban volt olyan, hogy tíz magyar vitézt is legyőzött egy nap.

Nagy termetű, magas ember az olasz vitéz, fekete a lova, ami alig bírja el a sok páncél miatt.

Most éppen a nézőket és úgy általában a magyarokat szidja, amiért senki sem mert kiállni ellene. Végül azt mondja, hogy akkor hazaindul Olaszországba és viszi magával a magyar címmel díszítetett pajzsot.

Hatalmas felzúdulás támad erre a nézők között, sőt, a király is haragosan néz sátrából.

Az olasz bajnok szemtelensége kellően nagy ahhoz, hogy végül mégis előálljon két vitéz. Kiderül, hogy testvérekről, ikrekről van szó, Gyulafi Lóránt és Bertalan.

Kiállnak a király elé és közlik vele, hogy megküzdenek az olasszal, mert a magyar címeres pajzsot nem viheti ki az országból.

Azonban úgy gondolják, hogy ez nem játék és nem életre-halálra akarnak küzdeni, nem csak addig, amíg az egyik lelöki a lóról a másikat.

Az ikrek közül Lóránt az idősebb, persze csak néhány perccel. A testvérek szeretik egymást, együtt nőttek fel, soha nem volt köztük veszekedés, vagy versengés.

Egészen addig, amíg egy napon ugyanabba a lányba nem lettek szerelmesek.

A Gyulafi ikrek Kende Pál lányába, Kende Rózsába szerettek bele. Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy Rózsa nem tudott választani a két fiú közül, mindkettőt egyformán szerette.

Az ikrek annyira szeretik egymást, hogy még arra is hajlandóak lennének, hogy lemondjanak a másik kedvéért Rózsáról. Lóránt azt mondja, hogy ő az idősebb, és az idősebb enged, legyen a lány Bertalané. Bertalan szerint pedig ő a fiatalabb, ő még várhat, legyen a lány Lóránté.

Végül Rózsát nevezik ki bíróvá, válasszon ő közülük, de a lány képtelen a választásra.

Végül Róza apja, Kende Pál oldja meg a helyzetet, legalábbis időlegesen. Azt ajánlja, hogy a fiatalok várjanak három évet, azalatt hátha kiderül, hogy kinek az érzelmei a legbiztosabbak.

A három év azonban semmit sem változtat az ikreken, ugyanúgy, mindketten szeretik Rózsát. Annyiban mégis változtak, hogy ezalatt a három év alatt híres vitéz lett mind a kettő: ott voltak a lengyel, a velencei, a nápolyi hadjáratban.

Nagyobb baj, hogy a három év alatt a lány érzelmei sem változtak, mindkét fiút szereti, nem tud dönteni közöttük. Ezért végül úgy dönt, hogy mivel mind a kettőt nem választhatja, ezért egyiket sem fogja.

Ilyen előzmények után határozta el Lóránt és Bertalan, hogy kiállnak az olasz ellen.

Az olasz bajnok persze gúnyolja őket, kisgyerekeknek nevezi őket, akiknek az anyjuk szoknyája mellet lenne a helye.

Az ikrek fel sem veszik a gúnyolódást, hanem elküldik vérvörös sisaktollaikat az olasznak a kihívás jeleként. Vele küldik az üzenetet is, akivel előbb akar küzdeni az olasz, annak a tollát tűzze a sisakja mellé.

Az olasz bajnok nevetve fogadja a kihívást, mindkét tollat a sisakjába tűzi, jelezve, hogy akár egyszerre is kiáll ellenük.

Hogy még nagyobb legyen a sértés, az olasz is küld nekik valamit. A sisakján lévő fekete sasszárnyból kitép két kis szálat, azt küldi az ikreknek.

Az ikrek azonban nem érzik igazságosnak, ha egyszerre támadnának az olaszra. Sorsot húznak, melyikük küzdjön először. Bertalan kezd.

Bertalan vágtára ugratja a lovát és lándzsájával becélozza az olaszt. Az olasz azonban mozdulatlanul ül a lován, csak akkor ugrat arrébb, amikor Bertalan már csak öt lépésnyire van.

Akkor azonban az olasz a hóna alatt szúrja a lándzsáját Bertalanba, aki leesik a lóról.

Ekkor lendül neki Lóránt, ő nem lándzsával támad, hanem karddal. Hatalmas ütést mér az olasz fejére, de azt felfogja a sisakja, viszont eltörik Lóránt kardja.

Válaszul az olasz egy könnyed mozdulattal vállon szúrja Lórántot, aki leesik a lóról és beakad az egyik láb a kengyelbe. A ló elkezd vágtatni vele és biztosan agyonzúzza a földön húzva Lórántot, de az olasz vizét a ló mellébe dobja a lándzsáját, ami összeesik.

Ekkor szaladnak elő a király orvosai, Lórántot és Bertalant kiviszik a küzdőtérről, lemossák sebeiket és megpróbálják ellátni őket.

Az ápolásnak, vagy az olasszal való küzdelemnek, ahogy vessük, felemás vége lesz: Bertalan meghal, Lóránt súlyosan megsebesült, de életben marad.

Így már majd Rózsa is választani tud, hiszen az ikrek közül csak egy maradt életben.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!