Arany János – Toldi Estéje – Olvasónapló

Ötödik ének

Toldi tehát megérkezik kis, budai házához. Három éve nem járt már itt, meg is látszik a házon.

Csak egy öreg kapus lakik a házban, aki meglepődik, hogy Toldit és Bencét látja belépni.

A tömeg a házhoz is elkísérte Toldiékat, és most kint bámészkodik mindenki.

A ház úgy van berendezve, ahogy az egy katonához illik. Nincsenek fényűző szőnyegek, vagy kényelmes bútorok. A falakat fegyverek borítják és a szobában csak a legszükségesebbek vannak, egy asztal és medvebőrrel borított pad ágynak.

Toldi megvidámodik ahogy régi fegyvereit meglátja a falon. Utasításba adja Bencének, hogy fényesítsen ki minden rozsdás fegyvert, hogy Toldi megfelelően jelenhessen meg a király előtt.

Toldi újra életre kel, eltelik erővel. Elmondja Bencének, hogy három évig úgy élt, mint egy halott, mint akit élve bezártak egy kriptába. Most, hogy a király újra látni akarja, úgy érzi, hogy megfiatalodott, érzi, hogy még szükség van rá.

Bence pedig előveszi Toldi díszes ruháit a szekrényből, hogy kicsit rendbe hozza. Ahogy Toldi mentéjét keféli, egy kis buzogányt talál elrejtve a kabát egyik ujjában.

Toldi azt mondja, hogy hagyja csak benne, kitudja mikor lehet rá szükség.

Toldi végül elkészül, de nem a bejárati ajtón megy ki, kényelmetlen már neki a sok éljenző ember. A hátsó ajtón oson ki és egyedül indul fel a budai várba, Lajos királyhoz.

Lajos király pedig várja öreg vitézét, örül neki, hogy mégsem halt meg, mint ahogy mondták neki.

Az apródokat azonban különösebben nem hatja meg Toldi, ők a szokásos dolgaikkal foglalkoznak, beszélgetnek, mulatoznak, ármánykodnak.

Az apródok között sok híres család gyereke megtalálható: a Losonczi, Maróti, Bánfi, Kanizsai, Szécsi, Hont, Balassa, Csupor, Laczfi-Apor család fiai teljesítenek szolgálatot a király körül.

Ráadásként még tele van a királyi udvar idegen országok nemes ifjaival is, akik azt sem tudják, hogy ki Toldi.

Az egyik apród éppen hárfa kísérettel dalol egy el hosszú, 17 versszakos történetet Szent Lászlóról.

A történet lényege:

A tatár seregek megtámadták Moldvát, ezért Lajos király kiadta a parancsot, hogy Laczfi Endre induljon 10 000 székellyel a tatár ellen.

A sereg Nagyváradon halad keresztül, elmennek a Szent László sírját rejtő templom mellett is. A koporsóban megmozdul Szent László, érzi, hogy a magyaroknak szükségük van.

Kikel a koporsóból, kimegy a templom előtti térre, ahol a saját lovas szobra áll. A bronz ló rögtön megelevenedik, ahogy megéri Szent László jelenlétét.

Közben Laczfi Endre Moldvába ért és éppen a tatárokkal csatázik. Nem is a székely harcosok bátorságán múlik, hogy a tatárok állnak győzelemre, hanem, hogy túl kevesen vannak.

Az utolsó pillanatban azonban megjelenik Szent László király és győzelemre segíti Laczfiékat.

A székelyek hatalmas zsákmányt szereznek, rengetek kincset és tömérdek foglyot indítanak Buda felé. Hazafelé menet megállnak Nagyváradon – éppen László nap van – és a fogoly tatárok többsége megkeresztelkedik.

Akkor mondja el egy ősz, öreg tatár, hogy nem a székelyek, nem Laczfi győzte le őket, hanem Szent László király, az összes tatár látta őt a csatatéren harcolni.

A magyarok persze hiszik is, nem is a történetet, de a dolgot megerősíti egy templomi őr is, aki szerint három napig nem volt a koporsójában a király teste. Negyednapra visszakerült, de teljesen le volt izzadva.

Szent László története pont olyan, mint ami a királyi udvarba illik. Megfelelően hősies és emelkedett, de az apródoknak természetesen nem tetszik, mindegyik talál benne valamilyen hibát, túl hosszú, túl unalmas, túl szomorú.

Erre az egyikük elszaval egy vidámabb darabot, és mivel úgyis minden Toldival van tele, a gúnydal is róla szól.

Az apródok persze dőlnek a nevetéstől, ez már tetszik nekik, sőt elkezdik megtanulni is a néhány versszakot.

Ebben a pillanatban lép be Toldi a palotában. Az apródok elnémulnak, de a fiatalság könnyelműségét és vidámságát nem sokáig lehet elhallgattatni.

Még mindannyian az előbbi elhangzott gúnyvers hatása alatt vannak, ahogy Toldi vonul befelé, az apródok egymást bökdösik és alig tudják visszatartani a röhögést.

Borítékolható, hogy ebből baj lesz, mert Toldiból nem lehet gúnyt űzni.

Így is lesz, amikor az apródok már végkép nem bírnak magukkal és félhangosan énekelni kezdik Toldi háta mögött a gúnydal, akkor Toldinak egy pillanat alatt kiugrik a mentéje ujjából a fokos és odavág a szemtelen apródok közé.

Kész a katasztrófa, több apród megsérül és hárman meg is halnak.

Toldi dühöngve ugrik a királyhoz és kijelenti, hogy csak az menti most meg Lajost, hogy ő a király. Toldi szerint nem jó király az, aki a saját apródjait sem tudja rendben tartani, akik kicsúfolnak egy öreg vitézt.

Toldi ezután rettentő mérgesen, dühöngve kirobog a várból.

Lajos király csak kapkodja a fejét, azt sem tudja, hogy mi történt, miért lett ilyen dühös Toldi. Ő nem tudja, hogy mi történt a trónterem előtt.

De az sem lesz jobb, amikor elmondják neki, hiszen Toldi embert ölt a királyi várban, ez nem maradhat megtorlatlanul.

Lajos király kiadja a parancsot: fogják el Toldi és ítéljék halálra.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Arany János – Toldi Estéje – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A Második énekben találtam egy hibát de így is teljesen érthető csak furán hangzik

    ,,az olasz bajnok a vár előtt árja az új bajnokot”

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..