Negyedik ének
Toldi Miklós és Bence ezalatt már átkeltek a Dunán és Rákosmezőn járnak. Csendben baktatnak egymás után, Bence hiába próbál meg beszélgetést kezdeményezni Toldival, az nem válaszol, látszik rajta, hogy egészen máshol járnak a gondolatai.
Végül csak megszólal Toldi, fájlalja, hogy senki sem ismerte őt fel az olasz vitéz elleni harc során.
Leginkább az esik neki rosszul, hogy a király sem jött rá, hogy ki van a barátcsuha alatt. Toldi tisztában van vele, hogy ereje mindig is legendás volt és most, öregkorára sem sokat veszített belőle.
A király mégsem jött rá, hogy ő küzd az olasszal.
Toldi azon is eltűnődik, hogy a király talán arra várt, hogy Toldi odamenjen hozzá és kegyelmet kérjen tőle.
De Toldi Miklós ennél sokkal büszkébb, ráadásul még mindig úgy gondolj, hogy neki volt igaza három évvel azelőtt, amikor összeveszett a királlyal.
Toldi csak az igazságot mondta: az udvari nép elkorcsosult, elolaszosodott, mindenkit jobban énekel a zene, a tánc és az intrika, mint a lovagi erények, a harc gyakorlása vagy az ország védelme. Toldi ezt most is így gondolja.
Ne feledjük, hogy Toldi nem tudja, a király már rég megbocsátott volna neki. A király meg azért nem erőltette a megbocsátást, mert az udvarban azt mondták neki, hogy Toldi meghalt.
Ekkor éri utol Toldiékat pest felől a tömeg, amelyik végignézte az olasszal való küzdelmet. Mindenki Toldit és Bencét élteti.
A tömegben ott vannak a király emberei is, egyikük pedig elmondja Toldinak, hogy a király már régen kegyelmet akar neki adni, de úgy tudta, hogy Toldi meghalt. Most, hogy kiderült – nem is akármilyen körülmények között –, hogy Toldi él, a király látni szeretné a palotában.
Toldi egészen elérzékenyül. Jól esik neki a tömeg ünneplése, de még jobban az, hogy a király mégsem felejtette el
A gazdag öltözetű udvari urak körbeveszik Toldit, úgy kísérik a vár felé. Bencét pedig a nép ugrálja körül, mennyire más most ez a bánásmód, mint amikor korábban még kinevették a kopott ruhájú, rozsdás fegyvereket hurcoló fegyvernököt.
A tömeg ünneplése odáig fajul, hogy végül Bencét a lovával együtt a vállukra veszik az emberek.
Ahogy Toldi vonul a vár felé, az utcák tele vannak embereknek, mindenki az út szélén ácsorog, a környező házak ablakai, tetői tele vannak emberekkel, mindenki Toldi nevét kiabálja.
Toldi Miklós pedig elérzékenyül ennyi szeretet és éljenzés láttán. Elszokott már tőle, hogy az emberek ünnepeljék.
Toldi azonban végül nem megy egyenesen a várba. Megkéri a kísérőit, hogy menjenek előre, jelentsék be a királynál.
Neki van egy kis háza nem messze a királyi vártól, három éve nem járt már ott. Most szeretné ott egy kicsit rendbe szedni magát, megfelelően felöltözni, ahogy azt egy királyi fogadáshoz illik.
A nagyurak először nem akarnak hinni Toldinak, úgy gondolják, hogy csak őket akarja kijátszani, aztán elmenekül, hogy ne kelljen a király előtt megjelennie. De az is eszükbe jut, hogy Toldi még soha, senkinek sem hazudott, ezért végül minden úgy lesz, ahogy Toldi akarja. Az urak előremennek a várba, Toldi pedig a házához igyekszik.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
A Második énekben találtam egy hibát de így is teljesen érthető csak furán hangzik
,,az olasz bajnok a vár előtt árja az új bajnokot”
Kedves Takamaghara!
Köszi, javítva!
Üdv:
Zsiráf