Arany János – Toldi Estéje – Olvasónapló

Harmadik ének

Az olasz persze lovát ugratva henceg a győzelmeivel, még csak el sem fáradt.

Ekkor lép elő a hirdető, akink az a feladata, hogy meghirdesse a következő párviadalt. Háromszor kürtöl és háromszor kiabálja el, hogy „Megnyílt a sorompó életre-halálra, Ország címerének szabadítására”.

De senki sem jelentkezik, senki sem mert kiállni az idegen vitézzel. Végül az olasz is megunja a dolgot, indulni készül, a király is feláll a sátrában, úgy tűnik, hogy aznap már nem akad több jelentkező, aki megpróbálná megszerezi a pajzsot.

Ekkor azonban lódobogás hallatszik, mindenki odanéz, egy ismeretlen lovas érkezik egy pej paripán.

Senki sem ismeri meg, mert barátcsuha van rajta, aminek a csuklyája a fejére van húzva, csak ősz szakálla látszik ki belőle.

Kezében hatalmas lándzsa van, kardja is nagy, leér a kengyel alá, bár látszik, hogy rég nem volt használva, mert a rézbevonat megzöldült rajta.

A nyergen kétoldalt további fegyverek lógnak: egy harci szekerce és egy buzogány.

Már maga az ismeretlen lovas is izgalmas, de sokkal érdekesebb az a furcsa szerzet, aki utána jön.

Nyilvánvaló, hogy a barátruhába öltözött vitéz fegyvernöke az, de elég komikusan néz ki. Bal karján hatalmas pajzsot cipel, alig bírja el, másik kezében egy hatalmas lándzsa van, látszik, hogy az sem az ő mérete.

A nyergen keresztülvetve két parittya, amibe akkor kövek férnek, mint egy ember feje. A nyereg mögött nyílvesszők, egyszerű harcosnak dárdának is elég lenne belőle egy. A fegyvernök hátára van vetve a hozzájuk való hatalmas íj.

A fegyvernök a sok nehéz fegyver miatt sokkal lassabban halad, mint a csuhás vitéz, akinek szótlanul nyit utat a tömeg.

De amikor a fegyvernök is odaér, akkor már kitör a vidámság, mindenki rajta nevet, gebe lován, a sok rozsdás fegyveren. Gúnyolják, cukkolják az öreg fegyvernököt.

Nyílván már mindenki rájött, hogy Toldi Miklós viseli a barátcsuhát és Bence a fegyvernök, aki Toldi hatalmas fegyvereit viszi utána.

Bence persze hallja, ahogy a tömeg gúnyolódik rajta, de úgy tesz, mintha nem venne tudomást róluk. azzal is tisztában van, hogy valóban nem a legjobb formáját nyújtja: nadrágja térde lyukas, egykor sárga csizmája már minden, csak nem sárga, sarkantyúja rozsdás.

Amíg ezen gondolkodik, egyszer csak azt veszi észre, hogy megállt a lova és hiába biztatja, nem mozdul. Amikor hátranéz látja, hogy négyen-öten tartják a lova farkát, azért nem tud tovább menni.

Ez már Bencének is sok, hangosan méltatlankodik, hogy ilyet meg mer engedni magának a csőcselék. Bezzeg húsz évvel korábban még simán szétcsapott volna közöttük.

Több se kell a tömegnek, rögtön elkezdik kővel dobálni Bencét, aki alig tud elbújni a hatalmas pajzs mögött.

Azonban Toldi is meghallja a háta mögött a hangzavart és visszafordul. Látja Bence szorult helyzetét s elég csak a tömeg felé lendítenie hatalmas lándzsáját, mindjárt csend és nyugalom lesz.

Toldi hamarosan odaér a küzdőhelyre, felágaskodik a lovával és megrázza hatalmas lándzsáját.

A tömeg elámul a harcos hatalmas erején, de még mindig nem ismerik fel, hogy ő Toldi Miklós. Persze a pletyka elindul a tömegben, többen állítják, hogy ez személyesen Toldi, de másik meg azt mondják, hogy Toldi meghalt, sőt a temetésén is voltak. Sőt, egészen lehetetlen hírek is terjednek, egyesek szerint a lovas nem más, mint a meghalt Told lelke.

Az ismeretlen, csuhás vitéz felkelti a király figyelmét is. Ő is Toldit gyanítja a csuha alatt, de ő úgy tudja, hogy Toldi Miklós nem sokkal azután meghalt, hogy elhagyta a királyi udvart.

A király körül álló nemes urak is bizonytalanok, egyik a halálhírt erősíti meg, a másik szerint ez csak hasonmása Toldinak, mert a termet és a fehér szakáll stimmel, de az a fürgeség és gyorsaság, ahogy a lóval és fegyverekkel bánik, csak fiatal ember erejéből telne.

A király beszédéből derül ki az, amin Toldi út közben emésztette magát. Ugyanis a király már nem sokkal Toldi távozása után megbocsátott volna neki. Sőt, arra is rájött, hogy Toldinak volt igaza.

Csak azért nem küldött senki Toldi után, mert az emberei azt mondták, hogy meghalt.

Végül azonban egyenlőre nem derül ki, hogy ki is rejtőzik a csuha alatt, mert a vitéz kiáll a bajvívó porond közepére és onnan hívja nagy hangon harcba az olasz vitézt.

Az olasz már most menekülne, ha lehetne, mert ránézésére érzi, hogy a hatalmas termetű, ősz szakállú csuhással nem fog bírni. De nincs hova bújnia, mindenki őt nézi, így végül felül a lovára és kiáll Toldi ellen.

Összecsap a két vitéz, de Toldi gyakorlatilag gúnyt űz az olaszból, nem is szúr feléje a lándzsájával, csak néhány apró mozdulattal mindig elugratja előle a lovát, az olasz meg csak a levegőt döfködi.

Elunja ezt végül az olasz és a következő fordulóban, amikor Toldi megint elkerüli a lándzsáját, a másik kezével orvul kardot ránt és a másik vitéz kámzsás fejére sújt.

Felhördül a tömeg, mindenki biztos a magyar vitéz halálában, de szerencsére kiderül, hogy a csukja alatt sisak van rajta.

Az orv támadás feldühíti Toldit, ő is kardot ránt. De azalatt az idő alatt, amíg Toldi kihúzza a kardját, az olasz hármat csap rá a kardjával. A vágások nem sebesítik meg Toldit, felfogja a páncélja, de a harmadiknál eltörik az olasz kardja.

Toldinak ekkor már a kezében a sajátja és hatalmas csapásra készül, ami biztos leszelné az olasz fejét, de amikor meglátja, hogy annak eltört a kardja, visszafogja magát.

Odaszól Bencének, hogy hozzon az olasznak egy másik kardot.

Folytatódik az összecsapás, úgy tűnik, mintha a felek nem bírnának egymással. Végül aztán Toldi elunja a dolgot, és egy olyan csapást mér az olaszra, ami még fiatal korában is híres lett volna.

Ezt a csapást már nem tudja megtartani kardjával az olasz. Kardja pörögve száll el a kezéből és egy közeli oszlopba csapódik.

Toldi újabb hatalmas csapást indít, de az olasz elhajol előle, Toldi a lendülettől majdnem leesik a lóról. Az olasz most már menekül, Toldi a buzogányát dobja utána, az olasz csak úgy menekül meg, hogy elhasal a lován.

Az olasz felkap egy dárdát, azzal menne rá Toldira, aki viszont gyorsabb, a saját lándzsájával leszúrja az olasz lovát, aki leesik a földre.

Toldi is leszáll, kardot ránt, és hiába könyörög kegyelemért az olasz, Toldi kardja gyorsabban eljár, mint ahogy az olasz kimondaná a könyörgést.

Toldi tehát győzött, de nem várja meg, hogy ünnepelni kezdjék, lóra pattan, int Bencének és eltűnnek a tömegben, még mielőtt a nép magához térne.

Mire a nézők, vagy a király feleszmélni, Toldi már eltűnt. Persze most is azonnal megindul a suttogás, ki lehet a csuklyás vitéz, és miért nem fedte fel magát a győzelem utána király előtt. Hiszen biztosan komolyan jutalmat kapna.

Ezen töpreng a király is, hamarosan hírnököt küld a nép közé, aki kihirdeti, hogy aki meg tudja mondani, hogy ki volt a csuklyás vitéz, az jutalomra számíthat.

Ekkor áll elő Pósafalvi János és elmondja, hogy ő igazolhatja, hogy a vitéz nem más, mint Toldi Miklós. Pósafalvi személyesen vitte neki két nappal azelőtt a hírt, hogy egy olasz vitéz bolondot csinál a magyarokból Budán.

A király annyira megörül ennek a hírnek, hogy rögtön két nemes telket adományoz Pósafalvinak. Ezután kiválaszt néhány nagyurat és megbízza őket, hogy azonnal menjenek Toldi után és hívják fel a palotába, mondják meg neki, hogy a király beszélni akar vele.

Közben már a tömeg is megindult, hogy Toldi után menjen, a király pedig visszavonul a várba.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Arany János – Toldi Estéje – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A Második énekben találtam egy hibát de így is teljesen érthető csak furán hangzik

    ,,az olasz bajnok a vár előtt árja az új bajnokot”

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..