Dobó István jellemzése

A regény második részében háttérbe szorul Dobó, aminek több oka van. Egyrészt a regény Bornemissza Gergely deák életét mutatja be, tehát érhető, hogy az ő sorsával foglalkozik Gárdonyi. Másrészt pedig az előzőekben már említettük, hogy – a korban nem szokatlan módon – Török Bálint tábort cserélt, azaz átállt a gyermekkirály János Zsigmond, és anyja Izabella oldalára. Dobó viszont Ferdinánd-hű maradt, ezért természetes, hogy nem tartotta a kapcsolatot a Török Bálint udvarában nevelkedő Gergellyel. Eben a részben Dobó csak utalások formájában jelenik meg, például amikor Gergely Hajván segítségével sikeresen megszökik a török táborból és szembetalálkozik az úton egy lovas janicsárral, akkor Gergely Dobó 8 évvel azelőtti mondatából – „Az a fő, hogy ne féljen a legény!” – merít bátorságot.

A harmadik részben ugyan jelen van Dobó István, de inkább csak mellékszereplő, azonban igen fontos mellékszereplő, gyakorlatilag ő indítja el a konstantinápolyi kalandot. Mint tudjuk a harmadik rész lényege, hogy Gergely, Éva, Mekcsey, Török János és Matyi megpróbálják kiszabadítani a konstantinápolyi Héttoronyban raboskodó Török Bálintot. Dobó a rész elején, mint lovas hadnagy jelenik meg, majd ellátogat az özvegy Török Bálintnéhoz Debrecenbe, ahol is sajnálja, hogy nincs egy kis szabadideje, mert akkor – kerül, amibe kerül – elmenne Törökországba megnézni, hátha ki tudná szabadítani Törököt. Ezt az ötletet kapja fel aztán Gergely és Mekcsey és ennek nyomán indulnak el.

A negyedik és ötödik részben aztán megint nagyon fontos szerephez jut főhősünk, ami érthető, hiszen ezek a részek szólnak Eger ostromáról és itt figyelhetjük meg leginkább Dobó jellemvonásait. Rögtön feltűnik a rendíthetetlen hit, miszerint igenis meg tudják védeni a várat.

Pedig bőven lehetne oka az aggodalomra, a hitetlenségre, sőt – mint ahogy azt több más várban is megtették – el is hagyhatná a várat. Természetesen ez méltatlan lenne egy történelmi regény főhőséhez, nameg akkor nem lenne regény sem.

Dobó ugyanis nincs egyszerű helyzetben. Kevés a katonája, ráadásul azok közül is folyamatosan szökdösnek el és kevés az ágyúja, nem véletlen, hogy annyira megörül, amikor Gergely 250 katona élén megérkezik a várba.

A regényből nem tudjuk meg, hogy Dobó mióta az egri vár kapitánya, de az kiderül, hogy komoly építkezéseket, átépítéseket hajtott végre a váron és a körülményekhez képest igyekezett minél jobban felszerelni minden szükségessel. Feltűnő a bizalom is a király, vagyis Habsburg Ferdinánd iránt. Dobó hisz benne, hogy az uralkodó segíteni fog vagy még az ostrom előtt, vagy pedig hadsereggel menti fel az ostromlott várat. A csata előtt és közben is több levelet küld a királynak, sürgetve a segítséget. Végigkövethetjük, ahogy Dobó számára is világossá válik, nem lesz segítség. Ez azonban csak még jobban megerősíti elszántságát, hogy meg kell és meg tudják védeni a várat.

Az ostrom alatt Dobó a vár lelke. Folyamatosan alkalmazkodik a változó viszonyokhoz, ahol kell keményen fegyelmez, ahol kell jutalmaz, ahol kell könyörtelenül elfolytja az ellenkezést (az áruló Hegedűs esete). Gárdonyi már-már mitikus magaslatokba emeli Dobó személyét, aki az ostrom alatt mindenhol ott van, alig alszik, alig eszik, testi épségét nem kímélve, ha kell személyesen is kiveszi részét a falak védelméből, aminek során meg is sérül.

A győzelembe vetett rendíthetetlen hite átragad hadnagyaira, katonáira is, eltökéltsége emberfeletti küzdelemre készteti embereit is. Ráadásul külseje is alkalmas arra, hogy felnézzenek rá a körülötte lévő emberek, hiszen szőke hajú, az átlagosnál magasabb, szakállas, bajuszos figura, aki tetőtől talpig páncélba burkoltan hol lovon, hol gyalogosan irányítja a vár védelmét.

A regény végén azután természetesen elnyeri jutalmát, és elégtételt is vehet. Jutalma az, hogy a többszörös túlerőben lévő török sereg nem tudta bevenni Eger várát. Igaz ugyan, hogy nagy valószínűséggel még egy rohamot már nem tudtak volna kivédeni, illetve, hogy a török seregnek mindenképpen el kellett vonulnia vár alól, ha a tél beállta előtt még meg akarták tenni a hosszú utat hazáig, de természetesen ez nem von le semmit a védők teljesítményéből.

Az elégtétel pedig az, hogy az ostrom után felmentését kéri a vár kapitányi tisztéből tiltakozásul azért, mert a király nem volt hajlandó segítséget nyújtani a fontos végvárnak számító Egernek. „A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra bírja. De biz ők hajthatatlanok maradtak. – Kötelességünket teljesítettük – felelte Dobó. – Bár mindenki teljesítette volna! Adja át őfelségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.”

Dobó István vitathatatlanul főszerepet játszott az egri vár sikeres védelmében, hősies küzdelme előbb a vár harcra való felkészítésében, majd az ostromban is sikeres volt. A történelem nagy alakja, aki tökéletesen alkalmas egy történelmi regény főszerepére.

Arról, hogy mi történt Dobóval a regény cselekményét felölelő 19 év előtt, illetve azután, hogy lemondott a várkapitányi tisztségről, a Dobó István élete című írásban olvashattok bővebben.

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..