Giovanni Boccaccio – Dekameron – Hatodik nap – Olvasónapló

Hatodik nap tizedik novella

Mesélő A novella
Dioneo főbb szereplői helyszíne
Cipolla barát
Cethal Guccio, Cipolla szolgája
Nuto, a szolgálólény
Giovanni del Bragoniera, Cipolla barátja
Biagio Pizzini, Cipolla barátja
Certaldo vára

A nap utolsó novelláját szokás szerint Dioneo mondja el, akinek mint tudjuk megvan az a kiváltsága, hogy eltérjen az aznapra rendelt tárgytól. Ma azonban nem tesz kivétel, ugyanolyan témájú novellát mond, mint a többiek.

Egy Cipolla (Hagyma) nevű szerzetes minden évben ellátogat Certaldo várába, hogy adományokat gyűjtsön.

„Cipolla barát alacsony, vörös hajú, mosolygós ábrázatú ember volt, s a világ legnagyobb huncutja”, további jellegzetes tulajdonsága, hogy bár tanulatlan, mégis úgy tud prédikálni, hogy mindenki elhiszi hatalmas tudását.

Cipolla testvér tehát abban az évben is ellátogat a várba, hogy adományokat gyűjtsön és misét tartson. Annak érdekében, hogy minél többen adakozzanak, megígéri az összegyűlt tömegben, hogy mise után meg fogja mutatni a népnek Gábriel arkangyal egy szárnytollát.

Az ámuló tömegben ott van Cipolla két jóbarátja is, Giovanni del Bragoniera és Biagio Pizzini is, akik persze semmit sem hisznek el az arkangyal tollából és elhatározzák, hogy megviccelik a barátot.

Cipolla testvér aznap egy barátjánál ebédel és holmija – köztük a szent tárgyakat rejtő iszákja – őrzését hű szolgájára, Cethal Gucciora bízza.

Cethal Gucciot másképpen Mocskos, vagy Disznó Guccionak is hívják, részben hihetetlenül piszkos külseje, részben pedig egyénisége miatt.

Cipolla testvér szerint szolgájában legalább kilenc rossz tulajdonság van: „Lusta-totyakos, mindene mocskos, hazugságban főkolompos; hanyag-gondatlan, szófogadatlan, emberszólásban páratlan; szutykos-otromba, tökfejű-bamba, viselke­désében pimasz-goromba”

Cethal Guccionak tehát az lenne a feladat, hogy senki ne engedjen Cipolla barát holmija közelébe, de ennél sokkal jobban érdekli egy Nuta nevű szolgálólány. Tehát ahelyett, hogy a szent ereklyéket őrizné, Nuta körül legyeskedik a konyhában.

Giovanni del Bragoniera és Biagio Pizzini tehát könnyen be tudnak osonni a barát szobájába, ahol az iszákban kis fadobozt találnak, benne egy papagájtollat. A tollat elviszik, és helyébe néhány darab szenet raknak, majd előre mulatnak azon, hogy a barát mit fog mondani a népnek, amikor a toll helyet szenet talál a dobozban.

Amikor a Cipolla barát által előre megjelölt időpontban – délután háromkor – hatalmas tömeg jelenik meg, hogy láthassa Gábriel arkangyal szárnytollát, a barát nagy szertartásosan kinyitja a dobozt és persze a széndarabokat találja benne.

Cipolla barát bajban van, rögtönözni kell, de ez nem esik nehezére. Előad egy fantasztikus történetet, miszerint még fiatal korába elküldték, hogy tudja meg a porcelán titkát.

Cipolla barát messze földeket bejárt, sok idegen helyen megfordult: Görgömbörgömben, Garabonciában, Bagódadogónban, Paródiában, Kakadúniában, majd átkelt az Óperencia kanyarulatán és eljutott Furfangóciába és Bolondóciába, Hazudóciába, a Kukac-hegyekbe, és Paszternákiába, de a titkot nem találta ezért visszafordult és a Szentföldre ment.

A Szentföldön találkozott Nebántsatok Kérlekalássan  atyával, aki rengeteg ereklyét őrzött, ezekből sokat meg is mutatott Cipolla barátnak: a Szentlélek egy ujját, egy kerub körmét, a szent katolikus hit ruháját, a három királynak utat mutató csillag egyik sugarát, Szent Lázár halálának álkapcsát, Salamon templomának harangzúgását.

Sőt, ajándékot is adott Cipollának, Gábriel arkangyal egyik szárnytollát és néhány széndarabot abból, amin Szent Lőrinc vértanút megsütötték.

Cipolla barát pedig két egyforma fadobozban tartotta a két nagy ereklyét és mielőtt a misére jött, véletlenül felcserélte a kettőt, tehát most nem Gábriel arkangyalt szárnytollát fogja megmutatni, hanem azokat a széndarabokat, amiken Szent Lőrincet megsütötték. Ráadásul, arra, akire a barát a széndarabbal – persze busás adományért cserébe – keresztet rajzol, azzal abban az évben már semmi baj nem történhet.

Cipolla barát tehát elképesztő hazugságáradattal kivágja magát kényelmetlen helyzetéből, a tanulatlan falusiak pedig minden elhisznek neki.

A tömegben persze ott van Giovanni del Bragoniera és Biagio Pizzini is, akik próbálnak nem belhalni a röhögésbe.

Mindenki elmondta az aznapi novelláját, így a királynő Dioneot jelöli ki a másnapi uralkodóra, aki meghatározza a témát is: olyan „„asszonyokról legyen szó, kik akár szerelemből, akár azért, hogy a csávából kimenekedjenek, megcsalták férjöket, akár rájött az, akár nem.”

Dioneo ezután vacsoráig szélnek ereszti a társaságot. Mivel azonban a nap még magasan jár, ezért Elisa félrehívja a többi lányt és felajánlja nekik, hogy elvezeti őket az Asszonyok Völgyébe.

„És alig mentek valamivel többet egy mérföldnél, midőn máris megérkeztek az Asszonyok Völgyébe, hová igen szűk úton jutottak be, melynek oldalában kristályos vizű patak futott; és oly szépnek és gyönyörűségesnek látták a völgyet, különösképpen a nagy forróságnak ez órájában, hogy szóval mondani sem tudták volna.”

A hét hölgynek tehát nagyon tetszik a völgy és mivel nagyon meleg van, így a völgy közepén lévő tóban meg is fürdenek.

Amikor visszatérnek, elmesélik a férfiaknak, hogy milyen szép helyen jártak. Dioneo azonnal elrendeli a vacsorát, majd étkezés után a férfiak is elmennek az Asszonyok Völgyébe. Természetesen nekik is tetszik a hely, ezért Dioneo megparancsolja az udvarmesternek, hogy vitessen székeket, asztalok és ennivalót a völgybe, mert a másnapot az egész csapat ott fogja tölteni és ott mesélnek egymásnak novellákat.

-Vége a Dekameron hatodik napjának olvasónaplójának-

A Dekameron hetedik napjának olvasónaplóját itt találod




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..